2016. április 21, Farkasréti temető

Tisztelt Egybegyűltek!

Gergely arra kért, 5 percben búcsúztassam én is Magdát a Magyar Elektronikus Könyvtár nevében. Nem csináltam még ilyet, és nem is szeretnék hozzászokni, voltaképpen. Ez eddigi életem legnehezebb feladata.

A számítógépek sok mindenre képesek, egy dolgot azonban nem tudnak: felejteni. Az emberi memória viszont válogat és felejt. Én már nem emlékszem, mikor találkoztam először Magdával, talán valamikor a 90-es évek elején. A digitális memóriámat kellett segítségül hívni, hogy összeszedjek néhány dolgot róla. Megpróbálok néhány mozaikot előhívni az elmúlt húsz-huszonöt évből, amelyben Magda jelen volt.

Az első e-mail amit tőle őrzök 1997. február 4-én íródott, éppen elkészült Szántó Piroska könyvének szkennelésével. Az engedélyezés végett személyesen kereste fel a szerzőt. Hasonlóan pár évvel később Németh László örököseit is megkereste, és engedélyeztette az író számos művét. Ezek egy részét később ő is rögzítette. Fontos volt neki az irodalom, a tudás, a műveltség és az, hogy minél több ember részese legyen benne. Ehhez talált jó eszközre az Internetben.

1999-ben Magda egyike volt a MEK Egyesület alapítóinak és már az előzetes szervezésben is tevékenyen segített. Utána évekig az egyesület elnökségi tagja volt, amíg egészsége engedte.

Ha jól nyomoztam, Krén Emillel is ő ismertetett össze bennünket. Emil egy honlapja, a magyar festészet műveit bemutató „Képzőművészet Magyarországon” című honlap volt. Magda közbenjárására újult meg egy MEK Egyesületi pályázat által 2003-ban.

2001-ben Kubinszky Mihály Györgyi Dénesről szóló művét rögzítette a MEK számára. Akkor még nem tudtam, hogy ez is egy építőkocka volt a későbbi nagy vállalkozáshoz, a Györgyi-Giergl család három évszázadát bemutató kiállításhoz. Ehhez illett a Magyar Iparművészet 39 évfolyamának digitalizálása is 1897-től, amelynek főmunkatársa egy bizonyos Györgyi Kálmán volt. Ennek a munkának is Magda volt a kezdeményezője.

2003-ban Egyesületünk több pályázati támogatást is kapott az NIIF-től, az egyik a fogyatékosok jobb ellátásával foglalkozott. Magda KFKi-s kollégái, Arató András, Vaspöri Terézia voltak aktív részesei a munkának. Magda mindig kiemelt figyelmet fordított és fordíttatott a vakok, gyengénlátók, fogyatékosok informatikai kiszolgálására is.

2005-ben egy nemzetközi fizikus konferenciát rendeztek Budapesten, amelynek Zimányi József volt a tiszteletbeli elnöke. A konferencia egyik neves vendége Nagamiya Sodzsi professzor volt, akinek a nagyapja kezdte meg a dzsúdó oktatást Magyarországon 1905-ben. Magda segítette a professzort abban, hogy a nagypapa 1907-es könyvét a nemzeti könyvtárban kézbe vehesse. Szerencsés véletlennek köszönhetően a professzort összeismertettük Ozsvár András magyar olimpikonnal. Két év múlva már elindult a Sasaki Kupa magyar és japán dzsúdósokkal, amelyen Magda is díszvendég volt.

2009-ben Kárpátaljára utaztunk együtt, ahol a beregszászi főiskolán indult el a MEK ottani tükörszervere. Az ő javaslatára vett később egyesületünk cserépjegyeket a főiskola építésének támogatására. Fontosnak tartotta a határon túli magyarság támogatását is. A főiskola rendszergazdájának Budapesten tanuló a fiát az elmúlt hónapokban is igyekezett támogatni, még ebédelni is meghívta.

Magda aktív segítőnk, élő lelkiismeretünk volt, a közgyűlések szervezésénél, a pályázatoknál is. Mindig időben figyelmeztetett a határidőkre, udvariasan, de határozottan noszogatott kötelezettségeink megtételére.

Még nyelvtanilag is csiszolgatott rajtam, már tudom, hogy a programjainkat megszervezzük, és nem leszervezzük, ha influenzás egy kolléganőm, akkor megbetegedett és nem lebetegedett.

Tudnám még folytatni hosszan a sort, mennyi közös élményünk volt, mi mindenben segített, tevékenykedett, hatott ránk. Azonban nagyon kevés az időm, hogy akár csak felsorolásszerűen folytassam a listát.

Zárásul azt mondhatom. Emléke köztünk, bennünk él – szokták mondani, közhelyszerűen. Azt hiszem, Magda esetében ez nem közhely. Sokszor eszünkbe fog még jutni, tényleg bennünk él tovább, sok mindenben, nem felejtjük amikor „a csapos közbeszólt”, hogy kedvenc fordulatát idézzem. Életének fontos része volt a MEK és a MEK-nek fontos része volt Zimányi Magdolna.

Nyugodjék Békében!