Görgey Artúr 1818. január 30-án a Szepes megyei Toporcon született az a magyar kémikus, aki a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet.

Az ifjú Görgey tanár szeretett volna lenni, de édesapja katonatiszti pályára kényszerítette. Tulinban végezte az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból 1844-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különbözõ oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két elõkelõ folyóiratban is megjelent.

Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelõ beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett mûegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

"Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sôt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felôl: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenôrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."

A szabadságharc szörnyû bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlõdését, de nem válhatott újra e tudomány aktív mûvelõjévé. Az elsõ világháború közepén, 1916-ban halt meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez