James Batcheller Sumner  felfedezte, hogy az enzimek kristályosíthatók.	John Howard Northrop és Wendell Meredith Stanley tiszta formában állított elő enzimeket és vírusfehérjéket.

Eduard Buchner 1897-ben felfedezte, hogy a cukrokat nemcsak az élesztő, hanem az élesztőből nyert kivonat is erjeszti. Korábban számos kutató – például Pasteur is – úgy gondolta, hogy az erjedés az élet megnyilvánulása. Buchner eredményei cáfolták ezt a felvetést. Feltételezték tehát, hogy az élesztősejtek kivonata olyan aktív anyagokat tartalmaz, amelyek elindítják és fenntartják a sejtek jelenlétében is megfigyelt reakciókat. Ezeket az ismeretlen aktív anyagokat enzimeknek nevezték el, és vizsálatuk a XX. század első évtizedeiben a kémia egy legfontosabb területe volt.

James Sumner elsőként kristályosított enzimet és elsőként támasztotta alá adatokkal, hogy az enzimek fehérjék. Ezután lehetővé vált az enzimek kémiai tulajdonságainak beható vizsgálata. Eredményeit azonban nem fogadták el azonnal.

Körülbelül három évvel Sumner munkájának ismertetése után fogott John Northrop a  fehérjehasító enzimek vizsgálatába. Munkatársaival kidolgozta az enzimek és más aktív fehérjék általánosan alkalmazható kristályosításának eljárását.

Wendell Stanley kimutatta, hogy a vírusok ugyanúgy kristályosíthatók, mint az enzimek és számos fehérje, s a vírus maga is fehérje. Munkája rendkívül fontos kutatásokat indított el. A II. világháború alatt az influenzavírus kutatásával foglalkozott, és kifejlesztett egy vakcinát, amelyet az amerikai hadseregben alkalmaztak.

Sumnert, Northropot és  Stanley-t 1946-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.

Forrás: http://nobelprize.org/chemistry/laureates/1946/press.html