A kloroform karrierje

---

Charles G. Moseley: The Discovery of the Anesthetic Properties of Chloroform (Journal of Chemical Education, 1978. 55. k., 9. sz., 581–583. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el. 

---

James Young Simpson az Edinburghi Egyetemen készült orvosnak, de annyira elborzasztotta mûtétek alatt tapasztalt szenvedés, hogy majdnem jogi tanulmányokra adta a fejét. 1832-ben mégis orvosi diplomát szerzett, és hamarosan az egyik legnevesebb skót szülész lett.

Nem sokkal azután, hogy a fogászatban és a sebészetben bevezették az étert, 1947 januárjában õ is alkalmazni kezdte a szert, de szinte azonnal új anyag keresésébe fogott, mert a kellemetlen szagú vegyületbõl sokat kellett használni a kívánt hatás eléréséhez, és az éter a légutakat is irritálta.

Simpson elõször tanult barátaitól kért tippet az új szerre. A javasolt listán szerepelt például az aceton, a jodoform, a nitroetán, a benzol, a diklóretán és a kloroform. A kloroformot körülbelül tizenöt-húsz évvel korábban  fedezte fel egymástól függetlenül három vegyész, Samuel Guthrie, Justus von Liebig és Eugène Soubeiran. Guthrie és Soubeiran alkoholos oldatban állította elõ a kloroformot klórmész és etanol keverékének desztillációjával. Liebig a klorál (triklóretanol) és a kálium-hidroxid reakciójával nyerte a vegyületet. A helyes képletet Dumas állapította meg; tõle származik az elnevezés is. Guthrie a kloroform-alkohol keveréket stimuláló "gyógyhatású szer"-ként és bódító italként reklámozta. Környzetében Gurthrie-féle édes whiskynek nevezték a találmányt. Guthrie Benjamin Silliman-nek az American Journal of Science and Arts szerkesztõjének is beszámolt az új anyagról. Sillimant érdekelte a felfedezés, de azon a véleményen volt, hogy "az oldat gyógyászati alkalmazásán kívül minden más felhasználást el kell vetnünk ... Aki új bódító italokat kínál, nem az emberiség jótevõje". A kloroformot mindenesetre hamarosan alkalmazni kezdték az orvosi gyakorlatban; többek között szamárköhögés és asztma kezelésére is használták. Flourens, egy francia vegyész már 1847-ben felfedezte a kloroform altató hatását az állatkísérletekben, de emberi felhasználásra túlságosan mérgezõnek találta a vegyületet.

A kloroformot David Waldie, a liverpooli gyógyszerésztársaság tagja javasolta Simpsonnak egy skóciai utazása során. Meg is ígérte, hogy hazatérve elkészít egy kipróbálásra szánt adagot, de erre már nem került sor, mert  laboratóriuma leégett. Simpson egy edinburghi cégtõl szerezte be a vegyszert.

Simpson – a kor szokásainak megfelelõen, ám a mai szigorú elõírásoktól eltérõen – egyszerûen belélegezte az vegyületeket, hogy kipróbálja a hatásukat. 1847 októberétõl barátokat is meghívott az otthonába, hogy együtt figyeljék meg a szerek hatását. A vendégek rendszerint egy kávéskanálnyit kaptak a kipróbálandó anyagból egy pohárkában. Az illékonyság fokozására egy forró vízzel teli edényt is használtak a kísérlethez. A csoport tagjai egymás után lélegezték be az anyagokat. November 4-ig semmi érdemlegeset sem fedeztek fel. Aznap két orvos, George Keith és Matthews Duncan vacsorázott Simpsonnál. Étkezés után több anyagot is kipróbáltak, mikor a házigazdának eszébe jutott az a kloroform minta, amelyet néhány nappal korábban kapott. A folyadéktól mindhárom férfi elvesztette eszméletét. Elõször Simpson tért magához, és látta, hogy két kollégája még a földön alszik. Az eredmény annyira lenyûgözte a kísérletezõket, hogy hajnalig többször is kipróbálták a hatást.

Simpson gyorsan bevezette a kloroformos altatást. A szer hamar elterjedt és néhány kivételtõl eltekintve szerte a világon felváltotta az étert.

Simpson közben új vegyületeket keresett. Minden vegyszert magán próbált ki elõször. Sokszor vesztette el érzékelését, gyakran nehezen lélegzett. Korai halála is összefüggésben állhatott a kísérletekkel.

A kloroform belélegzése miatti elsõ halálesetet 1848. január 28-án jegyezték fel. Ez és a késõbbi esetek arra utaltak, hogy a kloroform alkalmazása sokkal szûkebb tartományban biztonságos, mint az éteré. Simpson azonban a kloroform védelmére kelt, és a halálozásokat a rossz minõségû kloroformnak vagy a helytelen adagolásnak tulajdonította. Késõbb azt tapasztalták, hogy a kloroform májkárosodást okozhat. Ma már nem használják altatásra. Káros hatásai ellenére mégis sokak szenvedésén enyhített, amíg az érzéstelenítés gyerekcipõben járt. Az amerikai polgárháború idején több mint 700 kg kloroformot használtak a beteg és sebesült katonák kezelése során.