MEK fejléc
Eötvös Loránd néhány fiatalkori verse
Anyámnak.     

Csabacsüd, 1863. szept. 18.       
      FACSIMILE
Midőn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem . . .
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midőn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.

S a fa beszélt: "midőn ifjú koromban
Lesujta engem a bősz fergeteg,
Anyád volt az, ki újra fölsegített;
Az ég hatalma áldja érte meg."

És zengni kezdett a kicsiny madárka:
"Midőn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az ki újra elbocsátott;
Az ég hatalma áldja érte meg."

S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg;
De egy, ki mindenét nyeré tetőled,
Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked.


Atyámhoz.

Pest, 1863 márc. 19-ére, József napjára.

Atyám szerzője földi életemnek
   Te énnékem elmét és észt adál,
Föláldozom ezt kedves nemzetemnek
   Használja hogyha méltónak talál,
Segítem őt a békében csatában,
   S a nagy munkához hordok egy követ,
Talán így vigadás lesz e hazában
   S feléje majd szerencse hír nevet
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem,
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Apám nekem igaz hitem te adtad,
   Mellyel csak egy dicső Istent hiszek
Előtte senki semmit sem titkolhat,
   Kit föl nem bírnak fogni emberek,
Ki atyja a szegények s gazdagoknak,
   Mindig kedves szemében az erény
Vétkek büntetlen nála nem maradnak,
   Ezért vétkezni legnagyobb merény,
S ha ezt hivén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Atyám te tőled kaptam én reményem
   Hogy föltámadván a sors ellenem
Ha szűm viharban s keblem állna vérben
   Lehessen jobb jövőt reménylenem,
És tetteim további buzdítója
   Legyen zöld ággal a kecses remény
S a csüggedés közt a bűn hódolója
   Ne legyek, s győzzőn szűmben az erény.
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Apám te adtál hő szívet én nékem
   Mellyel szeressem a legjobb anyát
Őt el ne hagyjam búban gyötrelemben
   És vívjak érte bármi bősz csatát.
És adjon ez elég erőt e karnak
   Leány testvérimet megvédeni
S én meg ne törjek ha ők meghajolnak
   Vonuljon bár vihar e fej felett.
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy azt megérdemeltem.

Apám a vágyat kaptam én te tőled
   Ezzel kívánom légy boldog magad,
Jó sors kövesse mindig áldott lépted,
   S nevedhez méltó legyen fiad.
És a mi több eszméid győzedelme
   Hordozza messze el dicső neved,
Hisz hogy ne áldna meg Isten segélye,
   Ki nemzetednek szántad életed!
S ha ezt kívánván meglesz mit reméltem,
Isten hiendi: ezt megérdemeltem


Babér után lihegve.     

Széchenyi-hegy, 1863. aug. 22.      

  Babér után lihegve indulánk
  Én és a csattogány a csúcs felé.
  S míg én küzködtem a hegy oldalán,
  Ő fölrepült s jutalmát elnyeré.

  Mit én nem érek el talán soha,
  Ő ahhoz eljutott egy perc alatt,
  Ó ég! ne légy irántam mostoha,
  Adj! Kérlek! adj! nékem is szárnyakat.


BACK Eötvös home page

A dokumentum megjelentetését a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), a Neumann János Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság és a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet Számítógép Hálózati Központjának közös pályázata keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.