|
Anyámnak. Csabacsüd, 1863. szept. 18. |
|
|
Midőn feljött a hold s a csend beálla, Terjedt fának tövében ültem én, És képzetemben messze elrepültem . . . Áldott anyám rólad emlékezém. S a lantot is már-már kezembe vettem, Hogy zengjek, ég áldását kérve rád, Midőn a fa zúgni kezdett felettem, S én elbámulva hallgatám szavát. S a fa beszélt: "midőn ifjú koromban Lesujta engem a bősz fergeteg, Anyád volt az, ki újra fölsegített; Az ég hatalma áldja érte meg." És zengni kezdett a kicsiny madárka: "Midőn megfogtak pajzán gyermekek, Anyád volt az ki újra elbocsátott; Az ég hatalma áldja érte meg." S a lepke, a virág, minden mi érez, Fejedre oh anyám! áldást rebeg; De egy, ki mindenét nyeré tetőled, Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked. | |
| Atyámhoz. Pest, 1863 márc. 19-ére, József napjára. | |
|
Atyám szerzője földi életemnek Te énnékem elmét és észt adál, Föláldozom ezt kedves nemzetemnek Használja hogyha méltónak talál, Segítem őt a békében csatában, S a nagy munkához hordok egy követ, Talán így vigadás lesz e hazában S feléje majd szerencse hír nevet S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem, Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem. Apám nekem igaz hitem te adtad, Mellyel csak egy dicső Istent hiszek Előtte senki semmit sem titkolhat, Kit föl nem bírnak fogni emberek, Ki atyja a szegények s gazdagoknak, Mindig kedves szemében az erény Vétkek büntetlen nála nem maradnak, Ezért vétkezni legnagyobb merény, S ha ezt hivén czélomnak megfeleltem Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem. Atyám te tőled kaptam én reményem Hogy föltámadván a sors ellenem Ha szűm viharban s keblem állna vérben Lehessen jobb jövőt reménylenem, És tetteim további buzdítója Legyen zöld ággal a kecses remény S a csüggedés közt a bűn hódolója Ne legyek, s győzzőn szűmben az erény. S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem. Apám te adtál hő szívet én nékem Mellyel szeressem a legjobb anyát Őt el ne hagyjam búban gyötrelemben És vívjak érte bármi bősz csatát. És adjon ez elég erőt e karnak Leány testvérimet megvédeni S én meg ne törjek ha ők meghajolnak Vonuljon bár vihar e fej felett. S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem Tudom hiszed hogy azt megérdemeltem. Apám a vágyat kaptam én te tőled Ezzel kívánom légy boldog magad, Jó sors kövesse mindig áldott lépted, S nevedhez méltó legyen fiad. És a mi több eszméid győzedelme Hordozza messze el dicső neved, Hisz hogy ne áldna meg Isten segélye, Ki nemzetednek szántad életed! S ha ezt kívánván meglesz mit reméltem, Isten hiendi: ezt megérdemeltem | |
|
Babér után lihegve. Széchenyi-hegy, 1863. aug. 22. | |
|
Babér után lihegve indulánk Én és a csattogány a csúcs felé. S míg én küzködtem a hegy oldalán, Ő fölrepült s jutalmát elnyeré. Mit én nem érek el talán soha, Ő ahhoz eljutott egy perc alatt, Ó ég! ne légy irántam mostoha, Adj! Kérlek! adj! nékem is szárnyakat. |
