«Ars longa, vita brevis.»

     Nagyméltóságú Elnök Úr!
     Mélyen tisztelt ünneplő közönség!
     Tekintetes Akadémia !

Báró EÖTVÖS LORÁNDról, az ő változatosan lefolyt, hetvenéves életéről, a magyar, sőt általánosabban a világtudomány szolgálatában kifejtett munkásságáról, valamint más területeken is tanusított művelődési tevékenységéről szándékozunk e díszes helyen megemlékezni. Az ő fényes tulajdonságairól és ezek segélyével a tudományban és ennek alkalmazásában elért gyakorlati, világraszóló sikereiről óhajtunk említést tenni. -

Sokan e jelenlévő díszes közönség soraiból, többen kedves tagtársaink közül is abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy személyesen ismerhették őt; és hiszem, hogy az ő emlékezete, bár tíz esztendő múlt el gyászos elhunyta óta, még mindig élénken él az ő lelkükben.

De nem mindegyikünknek lehetett alkalma közelebbről bepillanthatni életének főtörekvéseibe, a tudományos igazságokat lankadatlanul kereső, kutató tevékenységébe, ezért legyen szabad itt ezekről egyszerűen igazság szerint, röviden megemlékeznem, hogy az iránta érzett őszinte nagyrabecsülésünknek, mélységes hálánknak és kegyeletes tiszteletünknek kifejezést adjunk; de különösen azért is, hogy megismerjük, miképpen fogta ő fel a magyar tudós igazi feladatát e hazában, és hogyan törekedett ő saját felfogását hosszú életén át, változatlan odaadással a tudomány iránt, a maga cselekedeteivel megvalósítani.

Felemlíthetők a következő megjelent Emlékbeszédek báró EÖTVÖS Loránd felett:

1. BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND Emlékezete: Dr. PEKÁR DEZSŐ, Emlékbeszéd a Matematikai és Fizikai Társulat 1920. évi április hó 15. napján a budapesti egyetem kísérleti fizikai intézete nagy előadó termében tartott báró EÖTVÖS LORÁND Emlékünnepélyén.
Matematikai és Fizikai Lapok, XXVIII. kötet, 1-12. lap, 1920.
2. TANGL KÁROLY, Akadémiánk és a Szt. István Akadémia rendes tagja: Rendkívüli ünnepi ülése a Szt. István Akadémiának Br. EÖTVÖS LORÁND tiszteleti tag emlékezetére.
A Szt. István Akadémia Értesítője, V. évf. 1920. 1. szám, 48. lap; BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND Emlékezete: 49--64. lap.
3. TANGL KÁROLY Emlékbeszéde. Tartotta a budapesti egyetem EÖTVÖS LORÁND ünnepén, 1923. évi május hó 27. napján, az egyetem aulájában. Matematikai és Fizikai lapok, XXX. és XXXI. egyfüzetű kötetében, 44-48., 48-60., 60--61., 64. lap, 1923.
4. BERZEVICZY ALBERT akadémiai Elnök úr 1906 évi március hó 25-ik napján tartott elnöki megnyitó beszédében rövid említést tett a közvetlen hivatali elődjéről, kiről mondja, hogy az Akadémia tudománymivelő munkásságának erőteljesebb kifejlődése oly kitünő férfiak vezetése mellett, minő báró EÖTVÖS LORÁND volt, magyar tudományosságunkat tényleg előbbre vitte.
M. Tud. Akadémia Értesítője 193-204. füzet, 223. 1. 1896.
5. FRÖHLICH IZIDOR r. tag, osztálytitkár búcsúztatója báró EÖTVÖS LORÁND igazgató és rendes tag ravatalánál a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában 1919. évi április 11. napján.
M. Tud. Akadémia Értesítője 253-260. füzet, 297-300 lap. 1919.

Születése.

Szóljunk először a születése körüli drámai eseményekről.

Báró EÖTVÖS LORÁND 1848. évi július hó 27. napján, a budai Svábhegyen született, mint báró EÖTVÖS JÓZSEFnek és a nemeslelkű ROSTY ÁGNESnek fia; három leánytestvére közül kettő idősebb egy pedig fiatalabb volt nála. Atyja ekkor az első alkotmányos magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Hogy miképpen emlékezett vissza báró EÖTVÖS JÓZSEF húsz évvel később fia születésnapjának eseményeire, legjobban mutatja az a levél, melyet 1868-ban a heidelbergi egyetemen tanuló fiának írt születése huszadik évfordulójára:

Pest, 1868 július 28. napján.

«Ma töltöd be huszadik évedet. A nap, melyen születtél, éltem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében életveszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott és míg feleségem betegágyánál ülve, remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest-Budai tornyokról a vészharang hangjai tölték meg az éji csendet, és egyik üzenet jött a másik után, mely minisztertanácshoz szólított. Sohasem szenvedtem többet, mint ezekben az órákban; míg hajnalfelé BALASSA tudtomra adá, hogy anyád veszélyen kívül van; s őt megcsókolva, a városba lesiettem.»

«Úgy látszik, hogy a végzet most ki akarja egyenlíteni akkori szenvedéseimet és úgy rendelé, hogy éppen általad, ki ekkor öntudatlanul kínjaimat okoztad, éltem legfőbb örömeit átvegyem. Tartson az ég sokáig, tartson testi és lelki egészségben, úgy, hogy Önmagaddal megelégedve érezzed magadat. Többet nem kívánok, mert meg vagyok győződve, hogy magad iránt sokkal követelőbb vagy, mint én valaha lehetnék.»

Korai ifjúsága

Visszatérve ismét LORÁND gyermekkorára, látjuk, hogy őt első éveiben családi otthonában gondosan nevelték és tanították; és hogy tanulmányait helyesen irányítsák, nevelőjének először KELETI GUSZTÁVot, a festőt, KELETI KÁROLYnak, a későbbi statisztikusnak fivérét, azután VÉCSEY TAMÁSt, a későbbi budapesti egyetemi jogtanárt választották szülei.

De atyja csakhamar kívánta, hogy nyilvános iskolába járjon; azért szülei korán, tizenkét éves korában a kegyesrendiek pesti, igen jóhírű és igen hazafias gimnáziuma negyedik osztályába iratták, és mint nyilvános tanuló, az 1860. év őszétől kezdve LORÁND végigjárta ezt az iskolát; az osztályokat kitűnő sikerrel végezte és ugyanott az 1865. tanév végén jó eredménnyel letette az érettségi vizsgálatot.

Pályaválasztás kisérletei.

Milyen pályát kívánhattak szülei fiuk számára? mit lehetett akkor az országban uralkodó általános felfogás szerint mást várni, mint azt, hogy egy nagy írónak, egy nagy költőnek, egy filozófusnak, egy magas állású államférfiúnak a fia; nem választhat mást, mint azt, hogy az egyetemi jog- és államtudományi tanulmányok elvégzése után közpályára lép, melyen haladva alapos kilátása lehet, hogy előtte idővel egymásután a legelőkelőbb és a legmagasabb tisztségek nyílnak meg.

Loránd mint joghallgató.

E közfelfogásnak és minden valószínűség szerint szülei kívánságának is engedve, LORÁND jog- és államtudományi tanulmányait a pesti egyetemen kezdte; de már az érettségi vizsgálata után erősen jelentkező hajlama a mennyiségtan és a természettudományok iránt ellenállhatatlanúl az ily tárgyak studiumára is késztette őt.

Atyja, ki hajlamait korán észrevette és ezeket némileg elősegíteni is óhajtotta, nem akart ellenállani fia óhajainak, úgy, hogy jogi tanulmányai mellett, az ő megbízásából, a természettudományokra KRENNER JÓZSEF SÁNDOR, a későbbi egyetemi tanár oktatta őt, különösen az ásványtanra és kőzettanra; de e mellett a vegytan iránt is igen érdeklődött és THAN KÁROLYnak, e tárgy egyetemi tanárának laboratóriumában serényen dolgozott és pedig oly sikerrel, hogy tanára az Akadémia elé terjesztett egyik dolgozatában báró EÖTVÖS LORÁND segítségét nyíltan beismerte.

A matematikából e tárgy egyik egyetemi tanára, PETZVAL OTTÓ az 1864. és 1865. években magánoktatást adott neki és erről LORÁND bárónak kívánságára 1871-ben szép magánbizonyítványt állított ki. Őneki magának, mint maga mondotta, nagy örömet okozott, mikor egy ízben atyjától kapott új matematikai tankönyv felvágása közben nagy élvezettel érezte a nyomtatott lapokból az olvasó felé áradó friss nyomdai szagú tudományos légkört.

Ezenkívül dr. KONDOR GUSZTÁV egyetemi tanár csillagászati előadásaira is szorgalmasan eljárt.

E közben atyja kívánságára folytatta az egyetemen jogi- és államtudományi tanulmányait és azokat, saját irásbeli Curriculum Vitae-je kijelentése szerint, be is fejezte.

Jogi tanulmányai.

Azonban belátható és LORÁND báróra nézve mindinkább érezhető volt az, hogy e kétféle, egymástól annyira különböző, tanulmánya nem maradhatott sokáig zavartalanul együtt egy elmében; a szétválásnak nemsokára be kellett következnie.

Ezt, a LORÁND báró életében oly fontosan jelentkező mentális fordulatot ő maga, 1866. évi március hó 28. napján, nem egészen tizennyolc éves korában, atyjához írt levelében következőképpen fejezte ki:

Ellenállhatatlan természettudományi vonzalma.

        Kedves Atyám !

«Bocsásd meg, ha vidám csevegés helyett, melyet talán fiadtól elvársz, kissé komolyabb tartalmú levelet kapsz. Midőn köztünk multkor külföldre menetelem terve szóbajött, hallgattam; tettem azt nem annyira nyíltság hiánya miatt, mint inkább félelemből, érzelgősnek tetszeni; ebből természetesen szándékom okainak félremagyarázása keletkezett s így én, habár tervemről már lemondtam, igazolásomul hozom föl azoknak főbbjeit.»

«Az ambició és a kötelességérzet, mely nemcsak egy privilegiált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született; e két indulatot kielégíteni és pedig kielégíteni úgy, hogy a mellett egyéni függetlenségemet megtartsam: életcélom, és legalább eddig úgy találtam, hogy annak leginkább akkor felelhetek meg, ha a tudományos pályára lépek. Miután beláttam, hogy a jogtanulmányok elmulasztása, ha fentemlített nézetem mellett megmaradok, csak félszeggé tenne, ha pedig más pályát választanék, az elé akadályt gördítene, e gondolattal, melynek megvallom sokáig rabja voltam, felhagytam; de csak megerősödtem azon véleményemben, hogy a természettudományokat, tekintetbevéve azoknak jelen terjedelmét, csak két esztendőre félrevetni, rám nézve nagy hátrány lenne. Jól tudom, hogy Te nem kívánod; sőt a könyvek által, melyeket nekem ajándékozol, magad segítsz előre; de képes vagyok-e én egyedül azokból tanulni? Tanulom az ásványtant és nem ismerek ásványt; tanulom a geológiát és a legegyszerűbb formációnál kétségben vagyok; tanulom az állattant állat, a növénytant növény nélkül, egyszóval, a természettudományt, természet nélkül. E bajon, külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt, úgy hiszem, segítve lenne.

Még egy, ettől egészen elváló okot hozok fel.

Abban a korban vagyok, midőn az ember még nem férfi és már nem gyermek; kilépve a gyermekszobából, a világ még nem nyit ajtót; ha valaha, úgy ilyenkor érezhető a társaság szüksége; megbocsáthatod tehát nekem, ha én kartársaimmal - egy-kettőnek kivételével - ellenkezésben állva, ismét el-, a külföldre vágytam. Ezek voltak fő okaim.»

«Tudom, hogy az általam felhozott érvek megcáfolhatók; hogy többek között például kémiát itt is jól tanulhatok, kényelmemen erőt vehetek; meg is nyugodtam akaratodban, de legalább láthatod ezekből, hogy óhajtásom nem pillanatnyi szeszély, hanem ha téves is, amennyire tőlem kitelt, higgadt meggondolás eredménye volt.»

«Újból kérlek, bocsásd meg, ha kényelmem által gondot okoztam Neked; mire visszajösz, fiadat a római jog mellett találod. Talán mulatságosabban írhattam volna, de így legalább tudod, mit akart és mit akar fiad.»

(Az egészség jó, mindnyájan velem együtt csókolnak.)

E levél kelte után nemsokára bekövetkezett az 1866. évi porosz-osztrák-olasz háború, mely legalább egyidőre báró EÖTVÖS LORÁNDnak külföldi utazása s hosszabb időre terjedő külföldi tanulmányai elé akadályokat gördített. Ezalatt itt a pesti egyetemen jogi tanulmányait befejezte, bár a természettudományok iránt érzett belső hajlama mindinkább erősbödött. -

Megérkezés Heidelbergbe.

Ámde, a következő 1867. év október havában már Heidelbergből írja atyjának, hogy szerencsésen érkezett oda. És még húsz évvel későbben TREFORT ÁGOSTON-hoz, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt nyílt levelében mondja: «Nem felejtheti el azt a percet, mikor a vonat, melyben ült, a Neckar-menti völgyben a heidelbergi pályaudvarba berobogott: «már azért is boldognak érezte magát, mert ugyanazt a levegőt szívhatta, mint azok a tudós férfiak, kiknek híre oda vezérelte.» «Nem átallok az egyéni érzésemre hivatkozni, nem bánom, ha némelyek ezt mosolygást keltő érzelgésnek fogják nevezni, mert meggyőződésem, hogy a tanulónak a tudomány művelői iránti tisztelete és szeretete az első és legerősebb biztosítéka annak, hogy a tanulási szabadságát valóban tanulásra használja.»

Heidelbergi tanulmányai.

Megérkezte után írja továbbá atyjának, hogy ott főleg KIRCHHOFF GUSZTÁVnak, a fizika világhírű tanárának, a spektrális analízis egyik felfedezőjének az előadásai és laboratóriumi gyakorlatai rendkívüli módon érdekelték és lekötötték; de ott volt BUNSEN ROBERT, a kémia világhírű tanára, a spektrális analizis társfelfedezője, kinek nemcsak előadásait látogatta szorgalmasan, hanem laboratóriumában is buzgón dolgozott; ott volt HELMHOLTZ HERMANN, az egyaránt jeles anatómus, fiziológus, matematikus, fizikus és filozofus; ott volt még a jól ismert matematikus: KÖNIGSBERGER LEO, és a nagyhírű geometra: HESSE.

Mindezeknek az elsőrangú tudósoknak tanításai és a velük való együttdolgozás termékenyítő és lelkesítő áldásként hullott báró EÖTVÖS LORÁND tudományszomjas elméjére és kedélyére, és mondhatni, alig lehetett volna akkor oly egyetemet találni, melyen fényesebb elmék együttlétéből keletkezett magasabb rendű tudományos légkör alkalmasabb lett volna az exakt tudományok iránt sóvárgó fiatal adeptusnak a természettudományokba való bevezetésére.

Úgy látszik, KIRCHHOFF tanár egyénisége vonzotta báró EÖTVÖS LORÁNDot legjobban; nemcsak hogy összes előadásait legszorgalmasabban látogatta, hanem ezeket mind feldolgozta; nemcsak a kísérleti, de az elméleti természettani különböző előadásaiban is részt vett; így a főelőadásain kívül a rugalmasság, a fénytan és az elektromosság elméletével is foglalkozott. De különös buzgósággal dolgozott KIRCHHOFF fizikai laboratóriumában kísérletileg is: nagy gonddal és pontossággal végzett ott körülbelül tizenöt fizikai alapmérést és meghatározást, melyet azután mintaszerűleg kidolgozott.

De LORÁND báró HELMHOLTZ előadásait sem hanyagolta el, melyeken különösen a fénytan és a hangtan élettani részeivel ismerkedett meg; BUNSEN általános vegytani előadásait szintén szorgalommal látogatta és kémiai laboratóriumában vegy-analitikai vizsgálatokat végzett.

Így folyt le megfeszített munkában a heidelbergi három egyetemi félév: az 1867/68. tanév két féléve és az 1868/69. tanév első fele; LORÁND báró ekkor elemében érezte magát és szívós kitartással, a kedvező segédeszközök helyes felhasználásával, teljes odaadással engedte magát át kedvenc tanulmányainak, melyekben szemmel láthatólag nagy haladást tett.

Életpálya kérdése.

De már az édesatyjával való sűrű levelezésükben LORÁND bárónak jövendő életpályája képezte eszmecseréjük egyik főtárgyát. Hiszen meghatározott életpálya választása nélkül céltalan lett volna folytatni LORÁND bárónak természettudományi tanulmányait. Az életpálya kérdése volt az, amellyel LORÁND báró, édesatyjához Heidelbergből 1869. évi január hó 20. napján kelt levelében részletesen foglalkozik. Az ő felfogása szerint az általa választandó életpályának ideálisnak kell lennie, mert annak az alapelvnek, melyet minden tevékenységünkben alapfeltételül választunk, olyannak kell lennie, melyért szívünk feldoboghat s mely már magában önthet megelégedést keblünkbe; hozzá nehézségek között is hűnek kell maradnunk. Mert minden egyénnek kötelessége az emberiség boldogításáért tőle telhetőleg közreműködni; és ő a hazában kíván az emberiségért valamit tenni; legfontosabb feladata az ország mívelődésében közreműködni, érti a szellemi mívelődést; és ezt a tudomány terjesztésében látja. Feltett szándéka e szerint ez; és mert az erőit teljesen működni fogja érezni, s mert erre ő szebb módot nem lát, mint tanári állást hazai tudományos intézeteink egyikében: ilyet kíván elfoglalni; hiszen nézete szerint az egyetemi professzura egyenértékű jövedelmi forrás az államtitkársággal»

Fizika választott főtárgya.

Édesanyjának LORÁND báró e kijelentésére érkezett válaszában, melyet ugyancsak Heidelbergből 1869. évi február hó elején kelt levelében elismer, örömtől áradozóan megköszöni atyjának a fentjelzett életpályájához adott teljes beleegyezését, újra kifejezi határozott akaratát egyetemi tanári állás elnyeréséért és elég erőt érez magában az ily állással járó terhek elviseléséhez; s midőn atyja közelebbi tudományszaka után kérdezősködik, határozottan kijelenti, hogy ezzel már jó idő óta tisztában van: ez a fizika; s a továbbiakban részletezi felfogását e tárgyról. Úgy mondja: nem kizárólagosan az experimentumot tartja megvizsgálandónak, hanem az elméletet is. Példaként hozza fel a melegteóriát, az úgynevezett termodinamikát, amely szerinte két egyszerű tapasztalati tételből a meleg jelenségeinek igen nagy számát aránylag könnyen tudja értelmezni, míg ezzel szemben a kémiában minden egyes eredményt külön törvényben fejeznek ki.

A tudományban főcélját abban látja, 1. hogy miként kell kísérleteznünk, jobban mondva, miként kell a kérdést felállítanunk, hogy a természet a kérdésre felelhessen, 2. hogy miképpen lehet a feleletet egyszerű törvényekre visszavezetni? Hogy LORÁND báró ezeket az eljárásokat jól elsajátíthassa, szeretett tanárának, KIRCHHOFFnak tanácsára az 1869. évi nyári félévet a königsbergi egyetemen kívánja tölteni, hol FRANZ NEUMANN-tól, a kristálytan híres tanárától, de egyszersmind az elméleti természettan egyik legnevesebb előadójától ezeket, a neki még hiányzó módszereket legjobban megtanulhatja.

Kőnigsbergi egyetemi tanulmányai.

Az 1868. évi december 30-án Königsbergből kelt levelében atyjának és családjának ott tartózkodása miatti aggodalmait eloszlatni törekszik és családja iránt érzett ideális vonzalmának meghatóan ád kifejezést, mely érzelem hozzátartozói iránt mindenkor eszményi kötelékként fűzte össze családjuk tagjait.

De amily felcsigázott várakozással érkezett meg LORÁND báró Königsbergbe, ugyanakkora csalódás érte őt ott az egyetemen; legalább tartózkodása első idejében.

Ugyanis Königsbergből 1869. évi május hó 8. napján kelt, atyjához intézett levelében panaszkodik, hogy két tanára, FRANZ NEUMANN, a fizikus és FRIEDRICH RICHELOT, a matematikus előadásainak hallgatása neki nagy nehézségeket okoz. Ők ugyanis előadásaikban tisztán és elvont módon fogják fel a természeti jelenségeket és így mindinkább távozni látszanak a természettől.

E kezdeti nehézségei onnan származtak, hogy ezek a tanárok igen jelentékeny előismereteket tételeztek fel hallgatóiktól. LORÁND báró jelzi, hogy a pesti egyetemről jövő hallgatók a heidelbergi egyetem tanárainak előadásait könnyebben képesek követni, mint a königsbergi NEUMANN és RICHELOT előadásait; melyek neki eleinte oly nehézségeket okoztak. A levél végén közli a Königsbergben hallgatott előadásai sorozatát: RICHELOT: Analitikai mechanika, heti négy óra, hozzátartozó matematikai szeminárium; NEUMANN: Optika-elmélet, heti négy óra, Potenciál-elmélet, két óra, hozzátartozó fizikai szeminárium; LUTHER: Elméleti csillagászat; a csillagászati eszközök használata.

Tanulmányi nehézségei.

1869. évi május 21. napján lelki állapota felől írja atyjának:

«Nem tudok itt megnyugodni. Napról-napra kedvetlenebb leszek és inkább vágyódom hazatérni. Az előadásokban élvezetet nem találok és haladni nem tudok; én azt képzelem, hogy énreám nézve a leghasznosabb volna innét mentől előbb elutazni; ehhez kell a Te (apai) tanácsod és beleegyezésed és valami ok, hogy távozásomat itteni ismerőseim előtt valamiképen fedezhessem, mert megvallom, sem azt, hogy magamat képesnek nem érzem, sem azt, hogy nincs elég türelmem a félév végét bevárni: ezt itt nem örömest publikálnám.»

LORÁND báró e szerint kérdi atyját, vajjon ő távozását célszerűnek tartja-e? mert ő maga, LORÁND báró úgy vélekedik, hogy abban az irányban, melyre talán tehetsége van, itt tovább haladni semmi alkalma nincs. Mintegy kétségbeesetten kérdi apjától: mit tegyek?

E kényes kérdésére atyja azonnal válaszol, amit fia 1869. évi május hó 27-i, hozzá intézett levelében elismer: maradjon fia Königsbergben a félév befejeztéig, mert atyja nem tarthatja a tanárok előadásait olyanoknak, amelyekből fia semmit sem tanulhatna. LORÁND báró engedett apja tanácsának és kiderült, hogy atyjának teljesen igaza volt.

Azonban LORÁND bárónak a továbbiakra nézve is tervei voltak: szeretne a königsbergi félév bezárta után a berlini, a göttingeni, a lipcsei egyetemeken egy-egy hetet tölteni, hogy ezeket kissé megtekinthesse és csak azután térne haza. Sajnálja atyjának nehéz országgyűlési küzdelmeit.

A közben azonban LORÁND báró 1869. évi június negyediki levelében már jelzi, hogy a munka megváltotta őt az előbbi elégiás hangulatából és most már főleg családjára és a következő svájci útjára gondol.

Königsbergbe Kant emléke.

Szerette volna ma Königsbergben KANTnak kedvelt napi útját is úgy végigjárni mint hajdanában azt KANT tette, de az út már nagyrészt be van építve házakkal, úgy hogy a régebbi út már nem is járható. Megemlíti, hogy egy havas napon KANT szobrának a fejét valaki hálósapkával födte a havazás ellen, ami ott nagy derültséget okozott; LORÁND báró itt megjegyzi, hogy e helyen a természeti szépségek hiánya nem akadályozhatta KANTot filozófiai rendszere megalkotásában.

Kibékülés a königsbergi tanulással.

E közben különösen NEUMANN tanítási eljárására nézve LORÁND báró lényegesen megváltoztatta a véleményét. Ugyanis úgy NEUMANN, mint RICHELOT most már hetenként egy-egy feladatot adtak megfejtésre; ezeknek megoldása mégis csak engedett némi szabadságot a gondolkodásnak; a megfejtéseket és a hozzájuk vezető eljárásokat a hallgatósággal együtt szintén heti egy-egy órában beszélték meg, de különösen megkritizálták és megvitatták; ezekből a fiatalok sokat tanultak.

A königsbergi félév befejeztével az 1869. év nyarán több ismerősével nagyobb kirándulásokat tett LORÁND báró; a legérdekesebb Heiligenblutba tett útjuk volt, melyet édesanyjának részletesen ugyan, de csak írónnal írt le és rajzzal kiegészített, minthogy Heiligenblutban tintás íróeszközt nem kaphatott.

Ismét Heidelbergben. Az u. n. physikalischer Verein.

A következő ősszel 1869. évi november hó 6. napján ismét Heidelbergből írja atyjának, hogy csak az, ki kizárólagosan él a tudománynak, haladhat igazán előre benne; ő most már igen jól érzi magát újra Heidelbergben fiatal ismerősei társaságában (LENGYEL BÉLA, HERTZ, MÓRITZ); húmorosan megjegyzi, hogy hetenként szombaton jő össze az úgynevezett «physikalischer Verein», hol mérsékelten söröznek, de mértéktelenül énekelnek. Folytatja: Jobb részét annak, amit tudok, a magamféle emberekkel való tudományos beszélgetés által tanultam, mert végre, előbb-utóbb vita keletkezik és kényszeríti az embert erejét összeszedni és tárgyát önállóan áttekinteni. Atyjának a német «Burschenschaftok»-ra és a német «Kneipe»-kre célzó intéseire azt feleli, hogy ő már többször mondotta és teljesen meg van győződve arról, hogy a német tudományosság a német «Kneipe» nélkül nem létezhetnék. Bizonyára nem egy nagy eszme sör mellett született meg és alkotójától eleinte jó élcnek vagy tréfának volt szánva. Ezért ajánlja, hogy aki a német tudományos életet és a német «Kneipe»-t meg akarja ismerni, az jöjjön Heidelbergbe, itt elég magyar fiatalember van; így HELMHOLTZ-nak hét magyar hallgatója van; de nem mindegyik természettudós, van közte egy teológus is.

Egy kis földrengés akkoriban ott húmoros esetekre szolgáltatott okot. -

Északsarki expedició iránti vágy.

LORÁND báró Heidelbergből 1869. december hó 21. napján mozgalmas, őt nagyon nyugtalanító kedélyállapotáról értesítette édesatyját. Ugyanis, a híres PETERMANN német geografus, térkép- és folyóiratkiadó kisebbszerű északsarki expedíciót tervezett, melyben résztvenni LORÁND bárónak egyik fővágya lett; ezt közli atyjával, részletezi a tervet, említi, hogy részvétele az expedícióban egyezer tallérba kerülne. Erre atyja azonnal helyteleníti fia e szándékát, jelzi a lehetséges veszélyeket, anyjának leírhatatlan aggodalmát, ki fiát folyton életveszélyben látná, és határozottan megmondja, hogy fia nagy hibát követne el, ha élete céljául kitűzött feltételeiben ingatag lenne, mert ezzel tanulmányi idejéből legalább egy évet veszítene, még akkor is, ha egészségben térhetne vissza, ami nem feltétlenül biztos. Az expedíció tervéhez egyáltalában nem járulhat, inti a fiát, hogy PETERMANN-nal a terv tárgyában szakítson és ne kötelezze magát semmire. Végre ő máskor is mehetne expedícióval.

Loránd báró lemond az expedícióban leendő részvételről; életpályáját folytatja.

Ez atyai intésekre LORÁND báró 1869. évi december 28-i levelében tisztelettel kijelenti, hogy az expedícióra nézve édesatyjának a határozatát fogja követni, mert mint engedelmes fia, atyja érveinek helyességét belátja és különösen azt, hogy az expedícióban való részvétele esetén a tervbevett bölcsészetdoktori szigorlatát legalább egy esztendei késedelemmel tehetné le. Azonban kijelenti, hogy atyja téved, ha azt gondolja, hogy ő az ő választott életcélját nem tartotta volna szemmel, hanem nyomatékosan, most újra kijelenti, miként ezt már ezelőtt négy évvel tette, hogy a tudományos pályát feltétlenül követni akarja és minden erejéből törekedni fog hazájában és ha ott akadályokat gördítenének eléje, Németországban mint tanár működni.

E céltól eddigelé nem tért el, mert tőle eltérve, saját egyéniségét kellene megtagadnia.

A következő, Heidelbergből 1870. évi január 25-én írt levelében bizonyos pénzbeli ügyekről szól; ebben LORÁND báró bevallja, hogy pénzt szórakozásra költött, de azért nem szűnt meg dolgozni és erkölcsileg legkevésbbé sem süllyedt; a reá következő, ugyane helyről 1870. évi február hó 2-i levelében írja apjának, hogy beismeri előbbi tévelygéseit, de a játékot erélyesen kerülgette és amit apjának megígért, azt meg is tartotta.

Előkészülés a bölcsészeti doktorátusra.

A Heidelbergből írt 1870. évi február 13-i levelében atyjának a doktori vizsgálatáról tesz említést; azt július előtt nem teheti le. Ő e végből HELMHOLTZ nagy előadását «Az erő megtartása elvéről» címen részletesen tanulmányozza. Ezután valamely nagyobb kísérleti vizsgálatot, otthon vagy Párizsban vagy Berlinben óhajt végezni. Jelzi, hogy ott Heidelbergben akkoriban már a régebbi szokás szerint készült doktori disszertáció megszűnt a doktorátus kelléke lenni és ez a divatból teljesen kiment; a mérték teljesen megváltozott. Régebben a disszertáció valamely kritikai, sőt kompilatórius munka lehetett; most csak mint valamely önálló kutatás eredménye bír értékkel. De őneki nem volt szerencséje a foszforescencia körül végzett bizonyos kísérletezéseivel.

Heidelbergből 1870. évi február hó 20-án kelt levelében mondja, hogy bár szereti nagyon e városkát, kellő társaság hiányában most megunta és vagy Luzernbe vagy Pentelére szeretne két hónapra menni, hogy nyugta legyen; egy későbbi levelében írja atyjának, hogy ismerőseivel együtt a luzerni kirándulás nekik nem sikerült, a pilátusi hegymászás sem, miért visszament Heidelbergbe. Atyjához írt további leveleiben érdeklődik az atyja által az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok iránt; megjegyzi, hogy Heidelbergben már zöldülő tavasz van; tudatja apjával, hogy szivaros lett.

A doktorátus letevése.

Végre, amire az egész 1869/70. tanéven át gondosan készült, 1870. évi július hó 8. napján letette a bölcsészeti doktorátust és pedig a természettanból mint főtárgyból, a matematikából és a kémiából mint melléktárgyakból, GUSZTÁV KIRCHHOFF, LEO KÖNIGSBERGER és ROBERT BUNSEN tanárok előtt; szigorlatát «summa cum laude» fokozattal fogadták el, reményli, hogy atyjának ez örömére fog szolgálni. Ez a summa cum laude fokozat sokak által irígyelt megtiszteltetés; ezenfelül úgy ez, valamint a közvetlenül alatta lévő fokozat feljogosít egy munka benyujtása és egy halom formalitás teljesítése után az egyetemi docenturára.

Kőnig Gyula.

Folytatja: Ha jól vagyok értesülve, ebben a félévben ez a fokozat kívülem csak egy jelöltnek adatott; s a kultuszminiszternek öröme telhetik abban, hogy ez is magyar volt: a győri származású KŐNIG GYULA, ki később a budapesti műegyetemen a matematika neves tanára lett. Ígéri atyjának, hogy legkésőbben 1870. évi július hó 17. napján ismét otthon lesz.

A doktori oklevél megszerzésével, miként atyja tréfásan megjegyezte, báró EÖTVÖS LORÁND számára megszűnt a «Wilhelm Meisters Wanderjahre» időszaka; és LORÁND báró egyenletesebb területre, tényleges életpályája útjára törekedett.

Hazahozott feljegyzései.

LORÁND báró németországi tanulmányai idejéből igen sok, részben saját, részben idegen kézírású feljegyzést is hozott haza; ezek főleg hallgatott előadásainak gondos átdolgozását, részben pedig oly közléseket tartalmaznak, amelyek hallgatására vagy feljegyzésére őneki magának nem volt ideje, de érdeklődve ezek iránt, mások által feljegyeztette vagy másoltatta. Sok szemináriumi dolgozat van közte. Egy kisebb terjedelmű jegyzőkönyv magában foglalja KIRCHHOFF elméleti fizikai előadásainak részletes, pontos összefoglaló átdolgozását, melyet doktori szigorlatára való készülése közben alaposan felhasznált. -

Hazatérés. Kutatásai.

Hazatérve, az 1870. évi nyár folyamán önálló búvárlatokkal kezdett foglalkozni; e vizsgálatok között azt a sajátszerű kérdést tárgyalja, vajjon lehet-e a vonzási elmélet tételéit a rezgési elmélet alaptételeire visszavezetni?

E kérdés kutatásában LORÁND báró máris nagyjelentőségű eredményekhez jutott, melyeket: «A rezgési elméletből következő távolbani hatás törvényéről» című dolgozatában összeállított, melyet később mint habilitációs dolgozatot a pesti egyetem bölcsészeti karához be is nyujtott. Ez az értekezése bizonyítékul szolgál arranézve, mennyire képes szerzője a természettani kérdéseknek önálló mennyiségtani tárgyalására.

Természettudományi Társulat.

E közben a kir. m. Természettudományi Társulat tisztújító ülésén választmányi taggá és a Társulat közlönyét szerkesztő bizottság tagjává választották s azóta a Társulat életében tevékeny részt vett.

Ugyancsak e Társulat 1870. évi december hó 8-i ülésén LORÁND báró előadást tartott «Doppler elvéről» és ezzel előadó képességét nyilvánosan bebizonyította.

Atyja halála.

Édesatyjának 1871. évi február hó 2. napján bekövetkezett gyászos és országos részvétet keltő halála kissé késleltette LORÁND bárónak egyetemi magántanári képesítése iránti kérelme benyujtását; ez csak 1871. évi március 5. napján történhetett meg. -

Kormány-intézkedések: új egyetemi tanszékek.

Időközben azonban a közoktatásügyi m. kir. kormány is már bizonyos intézkedéseket törekedett megvalósítani, melyek a pesti egyetemen az exakt tudományok művelését és ezek tanításának előbbrevitelét célozták.

Ugyanis ezen az egyetemen ekkor a matematikának két rendes tanára volt: PETZVAL OTTÓ a felső, azután eleinte NÉKÁM LAJOS, később KONDOR GUSZTÁV az elemi matematikára: a fizikára csak a jóhírű JEDLIK ÁNYOS, a kísérleti természettan rendes tanára volt.

A közoktatásügyi kormány pedig, Felség-rezolució parancsa értelmében akként határozott, amennyiben Ő császári és apostoli királyi felsége 1870. évi május hó 30. napján kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyesebben megengedni méltoztatott, hogy a pesti tudományegyetemen, egyrészt a bécsi egyetem mintájára a felsőbb fizika számára egy új tanszéket rendszeresít, másrészt a már régebben, 1848. évig fennállott csillagászati tanszéket újra feléleszti, úgy, hogy a matematikai földrajznak előadása is vele összekapcsolható legyen.

A vallás- és közoktatási m. kir. minisztérium ez alapon 1870. évi május hó 6. napján 7385. min. szám alatt nyilvános pályázatot hirdetett ki. Miről az egyetemi tanácsot a mult évi március hó 843. és 842. b. kari sz. a. kelt felterjesztései folytán a kérvények átküldése mellett 1871. évi június hó 19. napján (864. b. kari, 1358. rektori szám alatt) oly felhívással értesítette, hogy e tanszékeknek betöltése iránti véleményes jelentését annak idején oda terjessze fel.

A bölcsészeti kar erre a felszólításra a következőképpen felelt: 684. bis. 1871. évi július hó 25. napján tartott VIII. rendes üléséből:

b. kari felelet az új tanszékekre nézve.

         «Nagyméltóságú Minisztérium!

Méltóztatott f. évi június hó 19. napján [1276. sz. a.] kelt leiratában meghagyni, hogy a felsőbb természettan és a csillagászati tanszékek betöltése tárgyában véleményt adjunk.

E két tanszékre már 1870-ben, május 6-án [7385. sz. a.] rendelte el a n. m. minisztérium a pályázat kihirdetését.

Ennek folytán karunk f. (1871) évi március hó 14-én tartott ülésében tárgyalva a felsőbb fizika tanszékeért folyamodók ügyét, abban állapodott meg, hogy egyiket sem lehet közülök e tanszékre ajánlani, hanem egyhangúlag EÖTVÖS LORÁND bárót nevezte ki e tárgy előadására helyettes tanárnak; egyetemi magántanárságért kérvényét már e közben beadta. Ez az intézkedés felel meg egyelőre a kitűzött célnak s a kar nem tartja szükségesnek, hogy most más javaslattal járuljon a n. m. minisztérium elé!

A csillagászati és matematikai földrajz tanszékére pedig a bölcsészeti kar még 1870. évi június 24-én tartott VII. rendes ülésében dr. KONDOR GUSZTÁVot ajánlotta rendes tanárnak.

Ezen ajánlat fölérkezte után érkezett a n. m. minisztérium útján dr. MURMANN ÁGOSTON-nak, a kir. meteorológiai intézet adjunktusának folyamodványa ugyane tanszékért.

A kar 1870. évi július hó 25-én tartott VIII. rendes ülésében nem tartotta ugyan megváltoztathatónak előbbi nézetét dr. KONDOR GUSZTÁV javára; hanem tekintetbe véve dr. MURMANN ÁGOSTON csillagászati képzettségét, azt indítványozza, hogy küldessék ki államköltségen a külföldi leghíresebb csillagdákban teendő tanulmányozás végett, miszerint idővel ő neveztessék ki a nálunk felállítandó csillagda igazgatójának. S e nézete mellett most is megmarad a bölcsészeti kar.

Minthogy azonban dr. KONDOR GUSZTÁV időközben az elemi mennyiségtan rendes tanárává neveztetett ki, s miután ő maga a mai napon tartott ülésünkben kijelentette, hogy ő a csillagászati tanszékre többé nem reflektál, és miután végre dr. MURMANN ÁGOSTON nem eléggé járatos a magyar nyelvben, föntartotta magának a kar, hogy e tárgyban később fog határozni.»

Ez az utóbbi kari megállapodás nem teljesedhetett be, mert sajnos, a fent nevezett fiatal csillagász, dr. MURMANN ÁGOSTON rövid idővel később hirtelen meghalt és így lett, hogy az 1849. év ősze óta a pesti egyetem régi, tulajdonképpeni csillagászati tanszéke végleges betöltést nem nyerhetett és részben több éven át helyettes erőkkel lett ellátva. A kozmografia jelenlegi nyilvános rendes tanára a pesti egyetemen, kellő felszerelés hiányában, nagyobbszabású észlelő, gyakorlati csillagászati problémákkal nem foglalkozhatik. Ámde, a mostani vallás- és közoktatásügyi n. m. miniszter Úr körültekintő gondját ez ügyre is irányítva, intézkedett róla, hogy alkalmas fiatal erők külföldi csillagászati intézetekben, többévi elméleti és gyakorlati tanulmányozás után, a most már hatalmasan megindított és fölszerelt svábhegyi állami csillagvizsgálóban az egyetemi csillagászati tanítást és búvárkodást újra európai színvonalon folytathassák. -

Báró Eötvös Loránd egyetemi magántanárság elnyerésért folyamodik.

A pesti egyetemen közel hatvan évvel ezelőtt történt tanári változások közé esett báró EÖTVÖS LORÁND fiatal bölcsészetdoktornak az a lépése a bölcsészeti karon, hogy az egyetemi magántanári és pedig különösen a «matematikai természettan» előadására leendő képesítést elnyerhesse; e kérvényét 1871. évi március hó 5. napján nyujtotta be.

Folyamodványában részletesen mondja, hogy ámbár akadémiai rangját nem hazai egyetemen, hanem Heidelbergben nyerte, tekintve azonban, hogy középtanodai és részben egyetemi kiképzését jó sikerrel ez országban végezte, hogy három éven át a heidelbergi és königsbergi egyetemeken tanulmányait kitűnő tanárok vezetése mellett folytatta, tekintve továbbá, hogy Heidelbergben a bölcsészeti doktori szigorlatot kiállotta s a tudori oklevelében a legjobb fokozatot elnyerte, végre, hogy képességének bizonyítékául önálló búvárlatokat mutathat fel, ő azon a véleményen van, hogy a Tekintetes Bölcsészeti Kar külföldön nyert tudori fokát a habilitációra nézve érvényesnek fogja tekinteni.

Hivatkozva továbbá kérvényéhez csatolt mellékleteire és az előbb felsorolt indokaira, bátorkodik a Tekintetes Bölcsészéti Karnál az iránt esedezni, méltóztassék őt a szokásos kollokvium- és próbaelőadás alól felmenteni. Előadási képességének bizonyítékául hivatkozik arra az előadásra, amelyet a kir. m. Természettudományi Társulat 1870. évi december hó 7-i szakgyűlésén tartott. A folyamodványhoz mellékelve van báró EÖTVÖS LORÁNDnak sajátkezűleg írt részletes Életrajza (Curriculum Vitae-je). Ebben mindazok a lényeges élet- és tanulmányi momentumok vannak felsorolva, amelyeket e sorok írója már a megelőzőkben eléggé részletesen ismertetett: kiegészíti folyamodó ezeket még azokkal az adatokkal, amelyek heidelbergi doktori oklevelének elnyerése és habilitációs kérvényének benyujtása közötti időben e hazában lefolyt kutatásaira vonatkoznak.

Mellékli továbbá folyamodó a kérvényéhez megkövetelt, általa megtartatni óhajtott előadásai tervezetét és ezekre nézve mondja: A fősúlyt folyamodó egy az elméleti természettanból tartandó általános előadására helyezné, melyben célja lenne hallgatóit a tudomány főbb vívmányaival és módszereivel, nemkülönben irodalmával megismertetni.

Ez általános előadás keretébe bevonná a nehézkedés, az elektromosság és a mágnesség közös alapokra fektetett elméletét, továbbá a fényelméletet és a melegelméletet. Ennek az előadásnak következő címet adná:

1. Elméleti természettan; ezt egy évi folyamra terjesztené ki.

Ez előadáson kívül tartana báró EÖTVÖS LORÁND még hallgatóinak igényeihez mérten előadásokat az elméleti természettan egyes ágairól, melyeknek célja volna részint az 1. alatt említett előadást kiegészíteni, részint pedig egyes ágait behatóbban tárgyalni.

Így különösen még a következő, egy-egy félévre terjedő előadásokat tartana:

2. Bevezetés az elméleti természettanba.
3. A kapilláritás elmélete.
4. A fény elmélete.
5. A rugalmasság elmélete.
6. Hidrodinamika.

Folyamodó kijelenti, hogy ezeket az előadásokat egészen matematikai alakban tartaná és csak a nélkülözhetetlen alapkísérleteket mutatná be, melyeknek kivitelére szükséges készülékeket saját költségén állítaná elő.

Hozzáteszi, hogy Tek. THAN KÁROLY tanár úr beleegyezésével előadásait a kir. m. tudományegyetem újonnan épült és már fel is szerelt vegytani intézetében szándékozik tartani.

Báró Eötvös Loránd magántanári kérvényének elintézése.

A bölcsészeti kar e kérvényt összes mellékleteivel együtt Tek. PETZVAL OTTÓ, Tek. JEDLIK ÁNYOS, Tek. THAN KÁROLY rendes tanárokból álló bizottságnak adta ki véleményezésre.

Itt mindenekelőtt THAN KÁROLY bizottsági tag azt a nagy fáradságot vette magának, hogy folyamodóról, az akkori idő szokása szerint, részletes minősültségi táblázatot készített, melynek rovataiba bevezette kérvényező származási adatait, végzett tanulmányait, akadémiai és egyéb rangját, viselt hivatalát, tudományos és irodalmi munkálatait, különösen laboratóriumokban és szemináriumokban készített dolgozatait, végre nyelvismereteit és előadóképességét.

E pontos minősítési táblázathoz és THAN KÁROLY által részletességgel készített előadói jelentéshez a bizottság többi két tagja és velük együtt az egész bölcsészeti kar egyhangúlag hozzájárult és a következő felterjesztésben állapodott meg:

«A felhozott indokok alapján a bölcsészeti kar folyamodó báró EÖTVÖS LORÁNDot a mennyiségtani természettanra nézve egyetemi magántanárrá képesíti, egyszersmind pedig benyujtott nagy értekezése és eddigi tudományos tevékenysége alapján a habilitáció szokásos cselekményei alól felmenti és a heidelbergi egyetemen nyert tudori rangját hazánkra nézve is érvényesíti és kéri a n. m. minisztériumot, hogy a karnak e határozatát megerősíteni méltóztassék.»

De a bölcsészeti kar ugyanezen 1871. évi március hó 14-i V. rendes ülésén báró EÖTVÖS LORÁND ügyében, THAN KÁROLY rendes tanár külön indítványára még mást is cselekedett.

Báró Eötvös Loránd helyettes tanár.

Ez az indítvány a következő volt:

«Tekintve báró EÖTVÖS tudornak habilitációja alkalmával kitűnt jeles szakképzettségét a mennyiségtani természettanban, alólírott azon a meggyőződésen van, hogy e kiváló fiatal erő és búvár biztos megnyerése az egyetem részére, az egyetemi tanításra és a hazai művelődésünkre nézve több tekintetben előnyös volna; tekintve továbbá azt, hogy a mennyiségtani természettan tanszékének betöltése, illetőleg e szaknak rendszeres előadása az egyetemen már égető szükséggé vált, alólírott javaslatba hozza, hogy addig is, míg a fentnevezett tanszék végleges betöltése eszközölhető lesz, báró EÖTVÖS LORÁND tudor e szakmának előadásával, a legközelebbi nyári félévtől kezdve, helyettes tanári minőségben a bölcsészeti kar által bízassék meg.

Pest, 1871. évi március hó 13. napján.

Dr. THAN KÁROLY,
kir. m. vegyésztanár.

E kari ülés határozatai alapján a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium 1871. évi április hó 8. napján 7605. szám alatt kelt rendeletében báró EÖTVÖS LORÁND egyetemi magántanárrá történt képesítését, valamint heidelbergi bölcsészetkari oklevele nostrifikációját megerősítette (493. bölcs k. szám, 1871. IV. 13, és ugyanaz a szám).

Ugyanezen a kari ülésen báró EÖTVÖS LORÁNDnak az elméleti természettan helyettes előadó tanárává történt megválasztása tárgyában és az ezzel összefüggő ügyek tekintetében felterjesztést tett a kar a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz. (422. b. k. sz. a.)

E megválasztásról a bölcsészetkari dékán (TÉLFY IVÁN) értesíti báró EÖTVÖS LORÁNDot és kéri, hogy a küszöbön lévő nyári félévre szóló tanrendjét küldje be mielőbb, valamint arról is, hogy a m. kir. középiskolai tanárképzőben is heti kétórás gyakorlatot fog tartani, miről a dékán e képezde akkori igazgatóját, BARTAL ANTAL urat is értesítette.

A nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium, az előbb nevezett 684. b. k. sz., 1358. rektori szám és az 12,763. min. szám alatt érkezett leiratának végén jóváhagyólag veszi tudomásul báró EÖTVÖS LORÁNDnak a felsőbb természettan előadására helyettes tanárrá történt megválasztását, továbbá az 1871. évi március hó 23-án 843. sz. alatt tett felterjesztése folytán oly megjegyzéssel értesíti a kart, miszerint a helyettes tanárnak kijáró helyettesi jutalomdíj később fog utalványoztatni. 1871. évi június hó 19-én. Dr. PAULER TIVADAR, m. sk.

Ez az utalványozás 1871. évi július hó 16-án történt, 16,520. miniszteri szám alatt, az előbbi 12,763. min. sz. alatti leirat kiegészítéseként 743. b. k. szám alatt, a miniszter helyett TANÁRKY GEDEON államtitkár aláírásával.

«A magyar kir. egyetemnél újabban rendszeresített felsőbb természettani tanszék helyettesítésével báró EÖTVÖS LORÁND egyetemi magántanár lévén megbízva, felhívom (címet), miszerint az ezen működésért nevezettnek kijáró évi 819 frtnyi helyettesi díjat, ezen működése kezdetétől, vagyis folyó évi április hó 17-étől számítva és pedig a multra nézve azonnal, azután pedig utólagos havi 68 frt 25 krnyi részletekben bélyeges és az egyetemi Rektor által láttamozott nyugtája iránt, további intézkedésig fizesse kis.»

Előadásaink megkezdése.

Ezzel EÖTVÖS LORÁND báró ideiglenes alkalmazásának az intézkedései befejeződtek és ő ez alapon 1871. évi április hó 17. napján az akkor már elkészült, THAN KÁROLY tanár vezetése alatt álló egyetemi vegytani intézet kis tantermében előadásait megkezdhette.

E tanterem ablakai délnyugat felé néztek; báró EÖTVÖS LORÁND előadásait pedig a délutáni órákban, meglehetős melegben tartotta.

Az említett nap délutánján 4 órakor megjelent TÉLFY IVÁN akkori bölcsészetkari dékán e tanteremben és az ő magas hangján bemutatta az új tanárt, báró EÖTVÖS LORÁNDot a kisebbszámú hallgatóságnak. E hallgatóság egyik része az exakt tudományok három növendékéből állott; köztük volt e sorok írója is; a hallgatóság nagyobb részét főleg az az érdeklődés hozta a terembe, hogy látni kívánták azt a valóságos bárót, ki az egyetemen előadást tart, ami annak előtte itt még nem történt meg; végre megjelent mint felkért bíráló THAN KÁROLY tanár, ki a fiatal tanár előadása, modora felett jóindulatú megjegyzéseket tett.

A hallgatóság nem szakképzett része figyelemmel hallgatta LORÁND báró fényelméleti előadását, meg is csodálták, de nem állhatták meg, hogy meg ne jegyezzék, mi ugyan nem értjük az előadót, csak azt szeretnők tudni: vajjon ő maga érti-e tárgyát? és lassanként elmaradoztak; de báró EÖTVÖS kitartással folytatta előadásait a félév végéig.

Nem említve a kezdettel járó apróbb teendőit, báró EÖTVÖS LORÁND lelki állapotának jellemzésére csak az akkori időtájból, 1871. évi augusztus hó 3-áról kelt levelét közöljük, melyben elmondja: «Eljutottam ahhoz az az irígylésreméltó pillanathoz, melyben mint szabadúszók először ugrunk be vezetés nélkül a tudományba, és megvallom, hogy én e pillanatban is töprenkedtem: töprenkedtem a felett, hol és miféle módon tegyem ezt az ugrást?»

Kinevezése egyetemi nyilv. r. tanárrá az elméleti természettanból.

Rövid ideig tartó magántanári működése után állása véglegesítését a következő legfelsőbb elhatározás képezte: 1872. évi május hó 21. napján értesíti az egyetem akkori Rektor Magnificusa, TOLDY FERENC báró EÖTVÖS LORÁND urat, hogy őt Ő cs. és apostoli királyi Felsége 1872. évi május 10. napján kelt legkegyelmesebb elhatározásával az elméleti természettani tanszék nyilvános rendes tanárává kinevezni méltóztatott (1251. bölcs. kari, 12,127. v. és k. min. szám. Dr. PAULER TIVADAR m. sk.)

Bár ez a véglegesítés báró EÖTVÖS LORÁNDra nézve igen hízelgő volt és nagy hálára kötelezte őt, ő maga, az alapjában véve tulajdonképpeni nagy kísérletező, nem érezhette magát jól kizárólagosan elméleti előadásai keretében; az ő experimentális természete közvetlenül követelte, hogy a tényleges, a megfigyelhető fizikai jelenségekkel is foglalkozhassék.

Kisérleti fizikai előadásokra is jogosíttatott.

Ez, az élete további folyására oly szükséges tapasztalati elem kielégítést nyert ő Császári és Apostoli Királyi Felségének 1874. évi október hó 19. napján kelt legfelsőbb elhatározásával, mely báró EÖTVÖS LORÁND nyilvános rendes tanárt feljogosította, hogy a budapesti kir. m. tudományegyetemen a kísérleti természettanból is előadásokat tarthasson. Az egyetemi tanács értesíttetett, hogy az egyetemnek természettani szertára, mely Jedlik Ányos rendes tanár vezetése alatt állott, a nevezett nyilvános rendes tanárnak is szabad rendelkezésére állhasson, és a kísérleti természettan rendszeres tanárával együtt közösen használtathassék.

II. Fizikai intézet létesítése.

Időközben báró EÖTVÖS LORÁND tanszéke bizonyos anyagi segédeszközökkel lett ellátva, úgy hogy egyelőre egy külön, másodiknak nevezett fizikai intézetet létesíthetett, melynek vezetését is átvette.

A két intézet egyesítése és a kisérleti természettan rendszeres előadásával történt medbizás.

Ezalatt a természettannak említett rendszeres tanára, JEDLIK ÁNYOS az 1878. év folyamában hetvennyolc éves korában nyugalomba vonult, amely változás után rövid idővel a következő intézkedés történt: (33,505. min. szám) Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó 1878. évi december hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározásával a tudományegyetemnek a természettan jövendőbeli előadására és a természettani intézet használatára vonatkozó javaslatát legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatván, ezen legfelsőbb elhatározás alapján és értelmében Méltóságodat (báró EÖTVÖS LORÁNDot) az elméleti természettan rendszeres előadásainak kötelessége alól felmentem és a kísérleti természettan rendszeres előadásával megbízom; egyszersmind megengedem, hogy továbbra is tarthassa meg jogát, ebbeli előadásait az elméleti fizikára is kiterjeszteni.

Budapesten, 1878. évi december hó 26. napján.

TRÉFORT.

Akadémiai székfoglalója.

Élete, egészen 1919. évi április hó 9-ig bekövetkezett gyászos haláláig, kizárólagosan a tudománynak, a fizikai kísérletezésnek volt szentelve. Ennek, a tudomány iránt való legteljesebb odaadásnak látható elismerései mindenekelőtt e hazában nyilvánultak, amennyiben ő már 1873-ban, huszonöt éves korában mint az Akadémiának levelező tagja foglalhatott üléseiben helyet. Bár azóta többször vett részt az Akadémia összejövetelein, mégis csak 1880-ban január 19. napján foglalta el formálisan székét: «Adatok az elektrosztatika elméletéhez» (1) c. értekezésével. Előadása bevezetését így kezdte:

«Ifjan, komoly akarattal, de személyes érdem nélkül törekedtem hazánk tudományos munkásságának terére lépni, s előttem minden ajtó mintegy varázsszóra megnyílt, mindenütt baráti karokra találtam, melyek első lépéseim támogatására ajánlkoztak. A szó, melynek ezt köszönhettem, boldogult atyám neve, e név, mely legnagyobb örökölt kincsem s mely folyton arra int, hogy erre munka által érdemessé váljak.

Soha máskor nem éreztem ezt annyira, mint amikor a Tek. Akadémia III. osztálya levelező tagjául választott. E kitüntetést megérdemelni, arra magamat méltónak mutatni, életem egyik legfőbb törekvése lesz. Érdemetlenségem érzete soká visszatartott abban, hogy e tudományos testületben széket foglaljak; mert bár megválasztásom óta már voltam szerencsés e helyen értekezhetni, székfoglalóul valami készszel, egy kikerekített egésszel kívántam volna fellépni. De idővel én is idősebb lettem s napról-napra meggyőződtem arról, hogy a tudományban készen sohasem leszünk. Kérem ezért a Tekintetes Akadémiát, legyen elnéző most is, midőn zöldasztala előtt széket foglalva, arra csak töredékeket hozhatok.»

Érdemleges értekezésében azután szól a láncolatos elektromos sűrítőkről, alkalmazva a JEDLIK-féle sürítő láncra, de azután az általa folytatólagosnak nevezett sűrítők esetére, melyek egyaránt, mind nagyfeszültségek előállítására, mind pedig kicsiny feszültségek mérésére alkalmasak. -

Házassága.

Báró EÖTVÖS LORÁND mint fiatal egyetemi tanár 1876-ban nőül vette HORVÁTH GIZELLÁT, HORVÁTH BOLDIZSÁR akkori igazságügyi miniszter leányát, kivel a kettőjük életének majdnem egy napon bekövetkezett végéig gyengéd frigyben élt.

Mikor az 1881. évi első villamossági kongresszuson Párizsban Magyarország hivatalos képviselője volt, ennek céljául ki volt tűzve azoknak az elektromossági mértékegységeknek megállapítása, melyek az elektromos méréseknél alapul szolgálnak. Ez alkalommal a francia kormány őt a becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki.

Akadémiai rendes tag; az Akadémia Elnöke, az egyetem Rector Magnificusa.

A M. Tud. Akadémia az 1883. évben, május 17. napján rendes taggá, 1889 május 3-án pedig elnökévé választotta.

Az 1891/92. évben egyhangu választás alapján a budapesti kir. m. tudományegyetem Rector Magnificus-méltóságát viselte. Ily minőségben több lelkesítő és buzdító beszédet mondott a hallgató-ifjúságnak, melyet ez nagy tetszésnyílvánítással fogadott.

E közben egyetemi tanszékét is sikerült a régi, központi egyetemi (egyetemtéri) épületből kiszabadítani és ezt egy egészen új, kizárólag a fizika tanítása és a fizikai kutatások részére berendezett épületbe elhelyezni és felszereltetni és ekként a fizika részére oly tudományos otthont létesíteni, melyet az ő tudományos kutatásai később világhírűvé tettek.

Várható volt, hogy a hazai tudományos testületek és egyesületek mind tagjukká választják; és a felső oktatás fórumai mind vetélkedtek abban, hogy őt működésük körébe vonják.

Az Akadémiában 1889-től 1905-ig viselt Elnöki tisztsége fényes díszt kölcsönzött ez állásnak és ebben érdemleges és mindig a tudományért újra meg újra lelkesítő és arra buzdító elnöki beszédeiben mélyremenő hatást fejtett ki.

Tudományos elismerése.

Időközben több belföldi és külföldi kitüntetés érte. Így 1896-ban a M. Tud. Akadémia Nagydíjával tüntette ki, később valóságos belső titkos tanácsos lett és a Ferenc József-rend nagy-keresztjével díszítették fel, a Litteris et Artis díszjelvényét nyerte el, a kir. m. Természettudományi Társulat SZILY-érmével tisztelte meg, a krakkói JAGELLO-egyetem, a krisztiániai norvég kir. FREDERIK-egyetem tiszteletbeli doktorrá kreálta, a porosz kir. Akadémia külső tagjává, a Magyar Írók Segélyegyesülete elnökévé választotta.

Legkedvesebb fizikus elődjei voltak a tudományában: NEWTON, a halhatatlan matematikus, fizikus és csillagász, és az igénytelen FARADAY, a legügyesebb és legszerencsésebb kísérleti felfedező, kiknek szép arcképei dolgozószobájában mindig szeme előtt voltak. -

De ő több más téren is létesített igen áldásos, a hazai tudomány és az általános művelődés állandó emelését célzó alkotásokat.

Matematikai és Fizikai Társulat létesítése.

Így mikor a budapesti matematikusok, köztük báró EÖTVÖS LORÁND, HUNYADI JENŐ, KÖNIG GYULA, SCHOLTZ ÁGOSTON, SZILY KÁLMÁN 1885. év őszén fesztelenül összejöttek, hogy egymásközt a tudomány újabb haladását megbeszélhessék: e magánjellegű összejöveteleket «Matematikai Társaság»-nak nevezték el és elég gyakran tartottak ily összejöveteleket. E rendesen működő Társaságban többször érdekes előadásokat tartottak, az érdeklődés szemlátomást nagyobb lett s a fizikusokat is belevonták érdekkörükbe.

Az első lépést b. EÖTVÖS LORÁND tette meg, amikor 1890. évi december havában a «Földi gravitáció»-ról két előadást tartott, melyek végeztével felhívta ezek látogatóit, hogy gyakrabban tartsanak hasonló összejöveteleket és egyesületté formálódva külön szakfolyóiratot indítsanak.

Matematikai és Fizikai Lapok.

Így megalakult a «Matematikai és Fizikai Társulat»; és így indultak meg a «Matematikai és Fizikai Lapok», melynek rendeltetését «Szaktársainkhoz» intézett felhívásában báró EÖTVÖS a következőkben körvonalozta:

«Folyóiratot akarunk teremteni, mely a mi kedves hazánkban is terjessze tudományszakainknak napról-napra gyarapodó vívmányait és amely matematikusaink és fizikusaink tudományos érdeklődését ébren tartva, kedvessé tegye nekik tudományuknak nemcsak művelését, de tanítását is. Azért, ha a lapokat csak magunknak írjuk is, olyan formában, amint szakember szakembernek ír, mégis fontos szolgálatot vélünk vele tenni közművelődésünknek is, mert kétségtelen, hogy a tanítás sikere úgy a felső, mint a középfokú iskolában mindenekelőtt a tanár tudományos képzettségétől függ.»

«Célunk nem a tudomány népszerűsítése és nem is önálló tudományos dolgozatok: mások már sikerrel vállalkoztak teljesítésére. Mi tudományosan ismertető cikkek alakjában fogjuk megadni a szakembernek azt a szellemi táplálékot, melyre szüksége van, ha haladni akar, mert jól tudjuk, hogy különösen a tudományban a nemhaladás csak annyit jelent, mint az elmaradás.»

Ennek folytán a véglegesen megalakult Matematikai és Fizikai Társulat 1891. évi november 5. napján báró EÖTVÖS LORÁNDot is egyhangú lelkesedéssel választotta elnökeül, ki örömmel üdvözölte az egybegyűlt buzgó tagokat, a vállalt feladat lelkiismeretes teljesítésére buzdította őket, «mely bár látszólag könnyű, de mégis érdemes munka; mert ha elérjük azt, hogy mindenki, aki hazánkban fizikát és matematikát tanít, igazán fizikus és matematikus legyen, akkor nagy szolgálatot tettünk nemcsak az iskolának, hanem hazánk tudományosságának is.»

Ily szép rendeltetéssel, célzattal indult meg e Társulat működése, melyben az elnök is, különösen eleinte, többször személyesen részt vett.

Mat. és Fizikai Tanulóverseny.

Különös ragaszkodással és lelkesedéssel ünnepelte e kis Társulat elnökét, mikor 1894 október 25. napján tartott ünnepélyes ülésén őt, mint nem rég kinevezett vallás- és közoktatásügyi minisztert, szinte családias bensőséggel üdvözölte; a napilapok megjegyezték, hogy báró EÖTVÖS LORÁND ezt az estét fesztelen kedélyességgel leghívebb janicsárjai közepette töltötte. Ő pedig ennek emlékére matematikai és fizikai tanulóversenyt s ez alapon kiosztandó: Eötvösdíjat alapított.

Károly Irenaeus.

Legyen szabad e helyen megemlítenünk, hogy báró EÖTVÖS LORÁND ez utóbbi szép cselekménye buzgó követőt talált főtisztelendő KÁROLY IRENAEUS, nagyváradi premontrei Kanonok igen nemes ténykedésében, ki az elmúlt évek folyamán a Társulat részére ugyanakkora alaptőkével, fizikai Károly-díjat alapított, úgy hogy jelenleg évenként egyenlő matematikai és fizikai versenydíjak hirdethetők és oszthatók szét. Nagy sajnálatunkra e kedves tiszteleti tagtársunk, e sorok nyomdai szedetése közben 1929. évi március hó 13. napján elhúnyt. Áldás poraira!

Üdvözlése a Mat. és Fizikai Társulat részéről.

Báró EÖTVÖS LORÁND tudományszeretetét és komoly kötelességtudó felfogását a következő jellemző mondatokban nyilvánította az üdvözlésekre:

«De mikor erről az örömről szólok, amelyet nekem most okoztak, nem tagadhatom, hogy ezen öröm mellett, mint minden földi öröm mellett van valami fájdalom is, valami abból a fájdalomból, melyet érez az, ki a megszeretett otthont, amelyben nagyra nőtt, amelyben soká dolgozott, elhagyni kényszerült, és amelyet azután később, bár mint szeretett vendég, de mégis csak mint vendég láthat meg. Hisz ez a terem otthonom, kedves otthonom volt, most pedig csak vendégül jelenhetek meg benne.»

«Önök uraim ismernek engem jól, hiszen eddigi pályatársaim, nagyrészt régi barátaim; azért tudják azt, nem szükséges, hogy részletesen kifejtsem Önök előtt, hogy nem a nagyravágyás, nem a hatalom utáni törekvés volt az, mely arra indított, hogy a jelen állásomat elfoglaljam. Tudják, hogy erre is ugyanaz a törekvés, ugyanazokra a célokra való törekvés indított, amely azelőtt vezérelt; ez a törekvés, hogy hazánknak a tudomány szolgálatában munkása legyek.» -

Egészen új kinevezés.

Sajnos, politikai okoknál fogva minisztersége héthónapi tartam után megszakadt; de ezzel rövidebb időre megszakadt az egyetemi tanári pályája is, amennyiben szintén politikai körülményeknél fogva csak két évvel későbben, 1896-ban folytathatta ismét a tanári működését; ez csak az 1896. évi február hó 16. napján, új Felség-elhatározás, egészen új kinevezés alapján történhetett meg. [6419. sz. legf. rezolució 1886. évi január 28-áról.] A kinevezés az előbbi, a kísérleti természettani tanszékre szól. (Bölcs. kari 1886. évi 721. sz. február hó 25.-e.)

Mindazonáltal egy terve, egy intézkedése, melyet minisztersége elején igen fontosnak, igen szükségesnek vélt, megvalósult és ő ennek az alább nevezendő intézménynek örökös kurátora lett.

Báró Eötvös József - Kollégium.

Tanári pályája elején mindjárt észrevette, hogy elég sok növendéke, ki lelkesedéssel és tudományszomjjal jött az egyetemre, anyagi nehézséggel kénytelen küzdeni és tanulmányait csak nehezen fejezheti be. Ezen a bajon ő gyökeresen kívánt azáltal segíteni, hogy az atyja után báró EÖTVÖS JÓZSEF-kollégiumnak nevezett, most már az országban nagyhírűvé lett tudományos és nevelő intézményt alapította, melynek célja, körülbelül száz fiatal hallgatónak ösztöndíjat és nyugodt megélhetést biztosítani tanulmányi idejük alatt, sőt még számos művelődési segédeszközzel látókörüket szélesíteni és tudományos képzettségüket fokozni, felfogásukat mélyíteni. Ez az intézet fennállásától kezdve báró EÖTVÖS állandó kurátorságára volt bízva, és a miniszterségben utódja, báró WLASSICS GYULA anyagi továbbfejlesztéséről lelkiismeretesen gondoskodott. Később, báró EÖTVÖSnek aránylag korai halála után gróf   TELEKI PÁL, volt m. kir. miniszterelnök, a M. Tud. Akadémia t. tagja vette át a kurátori tisztséget.

Bartoniek igazgató.

Ez az intézet fennállása óta, harmincöt esztendő alatt, BARTONIEK GÉZA lelkiismeretes és gondos igazgatósága mellett sok száz jól kiképzett, művelt középiskolai és elég nagyszámú egyetemi és főiskolai tanárt adott hazai tanügyünknek, és a jövőben is folytonosan végez ily fontos művelődési munkát.

Semsey Andor és báró Eötvös Loránd. Fellowship-ok.

Egy másik ilynemű tudományos és közművelődési intézmény az, hogy báró EÖTVÖS tanácsára és kérésére SEMSEY ANDOR, hazánk tudományos, gyüjteményes intézményeinek, különösen Nemzeti Múzeumunk ásvány- és őslénytani gyüjteményeinek nemesszívű mecénása, hazánkban az angol college-kben fennálló Fellowshipok, tudományos állások mintájára fiatalabb erőknek tudományos pályájukon való megtartása érdekében gondtalan anyagi megélhetést, fellowship-ot biztosított, hogy függetlenül fejlődhessenek tudományos pályájukon tovább. Bár szűkebb keretben, mégis ez az intézmény is jelentékeny szolgálatot tett; azonkívül SEMSEY a tudományos segédeszközök megszerzésében és egyéb módon is, bőkezűen segített; sőt mikor báró EÖTVÖS gravitációs vizsgálatai folytatására csak szerényebb keretű expedíciót törekedett szervezni, SEMSEY ezt is igen hathatósan támogatta, s így nagy segítségére volt a hazai tudományosságnak.

Ugyancsak báró EÖTVÖS közbenjárására történt, hogy SEMSEY különböző tudományágakban tíz tudományos, kifejezetten a magyarországi viszonyokra és Magyarországra vonatkozó pályakérdést tűzött ki egyenként 10,000 forintnyi jutalomdíjjal: -

l . Magyar nyelvtanra. 2. Magyar irodalomtörténetre. 3. Magyarország archaeológiájára. 4. Magyarország történetére. 5. Magyarország földrajzára. 6. Magyarország közgazdaságára. 7. Magyarország geológiájára. 8. Magyarország mineralógiájára. 9. Magyarország florájára. 10. Magyarország faunájára. E díjak közül a 8. számú teljes, 20,000 K díjat elnyerte 1908 április 29-én KRENNER JÓZSEF SÁNDOR r. tag «Tellur» jeligéjű pályamunkájával; a 2. számú «Mult» jeligéjű pályamunkát a nagygyűlés a 3000 koronás másodjutalomban részesítette; szerzője PINTÉR JENŐ, jelenleg r. tag; a 6. sz. díjra beérkezett munkát «A közgazdasági viszonyok stb.» a nagygyűlés a 3000 koronás másodjutalomban részesítette; szerzője MILHOFFER SÁNDOR. Ezentúl a pályadíjak már nem tűzettek ki és a díjösszegek más tudományos célokra fordíttattak.

Lemondás az Akadémia Elnökségéről.

Bár ő igen nagy megtiszteltetésnek tartotta akadémiai Elnökké történt megválasztását: azért mégis mindig hangoztatta az ő saját hitvallását, hogy a tudományt csak önmagáért és minden mellékes cél nélkül művelhetjük eredményesen, mert «a tudomány, mint féltékeny kedves, csak annak homlokára nyomja csókját, ki minden percét neki szenteli.» Ez a meggyőződés vezette őt akkor, mikor 1905-ben a M. Tud. Akadémia Elnöki tisztségétől megvált és az akkori másodelnökhöz, KAUTZ GYULA úrhoz intézett lemondó levelében írja: «Múlnak az évek, s bár munkaerőmet lankadni még nem érzem, mégis minden lenyugvó nap arra int, hogy a Mindenhatótól részemre kiszabott munkaidő előbb-utóbb végére jár. Addig, amíg erőm tart, addig, míg erőm van munkára, első, mert csak általam teljesíthető feladatomnak kell tartanom azt, hogy kiegészítsem és feldolgozzam azt a tudományos anyagot, melyet évtizedek alatt nagy fáradsággal és részben éppen Akadémiánk támogatásával és 1896-ban nagydíjával történt kitüntetésével összehordtam. Ameddig élek, ennek kell hogy éljek. Mielőtt késő volna, erre kell összegyüjtenem erőmet, megválva azon állásaimtól, melyek annak további szétforgácsolását okoznák.»

Mindazonáltal meg kell mondanunk, hogy különböző tisztségeiről való lemondásokkal sem érhette el ezt a célját, melyet elérni kívánt: még halála előtt egy évvel, mikor már végső betegségét előre érezte, csak azt óhajtotta, hogy még tíz esztendeig élhessen, hogy befejezhesse jelzett munkáit. -

EÖTVÖS munkásságának súlypontja sokkal inkább az önálló kutatásra, mint a tanítói működésre esett; arra nevelte érettebb növendékeit és későbbi munkatársait, kik közül többen halála után függetlenül művelték tovább és egészítették ki mérési módszereit.

B. Eötvös, mint csendes tudós.

Ő tulajdonképpen csendben, szerényen dolgozó igazi tudós volt, ki tekintet nélkül minden más körülményre, annyira belemerült kísérleti problémáiba, hogy neje többször sóhajtva panaszolta el, hogyha férje mögött bezárul laboratóriuma ajtaja, akkor ő családja részére sokszor a következő napig el van veszve.

Tudományos kutatásai megkezdése. «Iskolai feladatok.»

Előre megállapítva az őt érdeklő problémákat, ezek megvizsgálásában mindig eredeti úton haladt. Első független, önálló vizsgálatainak tárgyai az akkori fizikai tudományból voltak merítve, ő az ilyeneket egyszerűen iskolai feladatoknak nevezte, mert rendszerint az akkori fizikai tanmenet ismertebb tárgyköréhez tartoztak.

Az előbb említett székfoglalója is ilyen természetű volt; éppen így a DOPPLER-féle elvet tárgyaló értekezése is, valamint az a dolgozata is, amelyen Németországból való hazaérkezése után több évig dolgozott; ez egy világító testnek, pontnak és az észlelőnek egy egyenes mentén történő mozgásából keletkező fényjelenségekről szól.

Ő ugyanis ezt a jelenséget elméleti úton törekedett tárgyalni, de reáutalt e kérdésnek nehézségeire is, melyek a fény esetében, speciálisan a fény terjedésének nagy sebességénél fogva előállanak. Ezt a tisztán elméleti dolgozatát az akkor Németországban megjelenő legtekintélyesebb fizikai folyóirat, az Annalen der Physik und Chemie 1874. évi folyamában közölte. (2)

Kisebb közléseit nem is említve, amelyek az irodalomban közzétett újabb elektromos jelenségek ismertetéséből állottak és amelyek népszerű alakban főleg a «Természettudományi Közlöny»-ben jelentek meg, erejét most jóformán csak elméletileg igen jól előkészített kísérleti kérdések megvizsgálására fordította, mindig állhatatosan kitartva addig, míg valamely kérdés alapos megvizsgálását céljainak megfelelőnek és kívánságát kielégítőnek találta.

Folyadékok felszíni feszültsége. Felületi feszültség.

E fontos kérdések egyike a folyadékok felszíni feszültségének pontos meghatározása és a különböző folyadékok e tekintetben való igen sajátszerű viselkedésének, törvényszerűségének elismerése volt.

Ugyanis már a königsbergi egyetemen mint hallgató részletesen megismerkedett FRANZ NEUMANN tanárnak «Capillartät» című elméleti előadásaiban és az ezekkel kapcsolatos szemináriumában a folyadékok felszíni felületével, az úgynevezett kapilláris felülettel, amelynek alakját elméleti úton, egyszerűbb esetekben szépen és teljesen meg lehet határozni és melynek érdekes, sokszor nem egyszerű alakját kísérletileg szándékozott megvizsgálni. Erre nézve akkor már a szemináriumban egy igen alkalmas, pontos módszert gondolt ki és alkalmazott. E jelenségeknek legfontosabb jellemzője az úgynevezett felületi feszültség. Ennek értelmezésére az idetartozó jelenségek egyszerűbb eseteit kell egy kissé megfigyelnünk: Így közönséges szappanos vízből már szalmaszállal elég nagy buborékot fúhatunk; ez a buborék vékony folyadékhártyából áll, mely mindkét oldalán a légköri levegővel érintkezik; a külső és belső felülete egy-egy ily kapilláris felületet alkot, melynek az a sajátsága, hogy mihelyt a felfúvás megszűnik, összehúzódni törekszik; s ha a felfúvó szalmaszál nyílását nyitva hagyjuk, az összehúzódás azonnal megindul és addig folytatódik, míg a felfújt gömbbuborékból minden levegő kiszorult.

E felfúváshoz bizonyos munkavégzés szükséges; az a munka, amely szükséges arra, hogy ebben az esetben az előálló két felület bármelyike a területegységgel, például egy négyzetcentiméter területtel növekedjék, a szappanos oldat felületi munkája, amely ellenkező előjellel vett számértékével egyenlő az oldat felületi feszültségének számértékével.

Mindenkor, mikor valamely folyadék szabad felülete levegővel vagy más gázzal érintkezik, ily kapilláris felület keletkezik, melyre nézve állandó az a munkamennyiség, amely a területegységgel való növelésére szükséges; de minden ily esetben kísérletileg kimutatható, hogy az ily felület mindig összehúzódni törekszik.

Így ha csak tiszta, szabad vízfelületet tekintünk és reáhelyezünk óvatosan egy nagyon jól szárazra megtisztított acélvarrótűt hossza mentén, akkor e tű, bár sokszorta nagyobb a fajsúlya, mint a vízé, nem fog a víz alá merülni, hanem nyugodtan fog úszni a víz tiszta felületén. Ez annak a tapasztalati igazolása, hogy ez a felület teljesen úgy viselkedik, mintha felszíne egy összefüggő rugalmas réteggel volna borítva, melynek folyadékrészei annyira összefüggenek egymással, hogy a rajtuk lévő kisebb, de sűrűbb testecskéket nem bocsátják rajtuk vagy közöttük át, hanem a felületen tartják fenn.

Ugyanily tapasztalat áll fenn bármely más folyadék esetében. Ez az úgynevezett felületi feszültség, amelynek nagysága különböző folyadékokra nézve különböző, sőt különböző a szerint, amint ez a folyadék-felszín más-más testekkel, esetleg más-más folyadékokkal érintkezik.

Báró EÖTVÖS e jelenségek területén két kérdést kívánt pontos mérések segélyével eldönteni:

1. Ténylegesen megfelel-e a kapilláris felület alakjára nézve mindig és egész terjedelmében annak az inkább csak elméletileg feltételezett tulajdonságának, hogy a felszíni feszültség egy és ugyanazon folyadékra nézve ugyanakkora, változatlan, állandó mennyiség? s a felületnek e feltevésből szigorúan következő alakja pontosan megegyezik-e a megfigyelt alakokkal?

2. Mily befolyást gyakorol a folyadék anyagi minősége?

Báró Eötvös reflexiós-módszere.

Az első kérdésre csak a kapilláris felületnek szabatos mérése adhatott feleletet; e végből báró EÖTVÖS már königsbergi egyetemi hallgató korában, miközben, mint fent már érintettem, FRANZ NEUMANN fizikus tanárnál a kapillaritás előadását hallgatta és szemináriumában dolgozott, egy mérési eljárást gondolt ki, melyet tanárának megmutatott, ki őt ezért megdícsérte és ezt szintén életrevalónak nyilvánította; ez a kapilláris felületek alakjának szabatos és pontos észlelésére igen alkalmasnak bizonyult; ez EÖTVÖS reflexiós-módszere volt, mely először magyar nyelven a Műegyetemi Lapok I. kötetében 1876. 2-10. 1. jelent meg: «Új módszer a kapillaritási tünemények tanulmányozására»; mely a jelzett reflexiós-eljárás kiinduló pontját képezte s melynél egyszerűbb és pontosabb módszer e célra nem létezik.

Az a sok mérés, amelyet EÖTVÖS báró előtt ezekre a kapilláris jelenségekre vonatkozólag végeztek, nagyon különböző, egymástól eltérő eredményhez vezetett, de ő észrevette, hogy e nagy eltéréseknek csak azok a kicsiny testecskék az okai, melyek mint tisztátalanságok rakódnak az eredetileg frissen és teljesen tisztán előállított felületre, a levegővel, vagy esetleg más testtel való érintkezés folytán és rövid idő mulva igen észrevehetően változtatják meg a felszín szerkezetének egyenletességét.

Folyadék felülete érintkezése saját gőzével.

Báró EÖTVÖS, e tárgy felett gondolkodva, hamar észrevette, hogy a kapilláris felület tisztaságát változatlanul el lehet érni azzal, hogy a tiszta folyadékot egy úgynevezett DUMAS-féle üveggömbbe zárta, amilyent gőzsűrűség mérésére használnak, melyet a folyadékkal közepéig töltött meg. E vizsgálatának első előnye az volt, hogy a kapilláris felület mindig saját gőzével érintkezett és az így légmentesen elzárt folyadék feszültsége éveken át is állandó maradt, s így új természetű erők felvételére, mint például rugalmas utóhatás téves feltevésére, szükség nem volt.

De az így légmentesen elzárt folyadék hőmérsékletét az észlelő addig változtathatta, ameddig azt az elzáró edény szerkezete engedte; nemcsak a folyadék forráspontján alóli hőmérsékleten történhetett a megvizsgálás, hanem azon felül is, egészen az úgynevezett kritikus hőmérsékletig, amikor a folyadék-állapot megszűnik és az egész elzárt tömeg gőzzé válik.

Ez az egyszerű, de valóban klasszikus eljárás egy csapással teljesen kifogástalanná tette a kapilláris felület vizsgálatát. -

Molekuláris felületi energia.

A második itt említett kérdés: az anyagi minőségnek befolyása a kapilláris feszültségre csak több esztendei, igen fárasztó kísérletezések után nyert megoldást, de mondhatni dicső megoldást; mert egy új, nevezetes, általános törvényt eredményezett, az úgynevezett EÖTVÖS-féle törvényt. Mielőtt azonban ezt közöljük és értelmezzük, legyen szabad egynéhány, nem egészen mindennapi fogalmat ismertetni, melyre itt szükségünk lesz.

Ilyen a molekuláris felületi energia fogalma.

Az anyagokat a molekuláris felfogás (hipotézis) szerint egymástól helyileg különböző, diszkrét molekulák összeségéből állóknak tekinthetjük. A folyadék felületét is ily elkülönített molekulák alkotják. Tekintsük most a felületet olyan kicsiny, egyenlő területekre elosztva, hogy mindegyikre átlag egy molekula essék; az ily kicsiny részt molekuláris területnek nevezzük, melynek nagysága változik a folyadék minőségével és hőmérsékletével. Ha most a folyadék felületét éppen egy ily molekuláris felülettel megnagyobbítjuk, munkát kell végeznünk; s ennélfogva a folyadék energiája növekszik egy bizonyos értékkel, melyet molekuláris felületi energiának neveznek. Így is fejezhetjük ki e fogalmat: a molekuláris felületi energiának mértéke az a munka, melyet végeznünk kell, ha egy molekulát a folyadék belsejéből a szabad felületre viszünk. A folyadék sűrűségéből, molekulasúlyából és felületi feszültségéből könnyen kiszámíthatjuk a molekuláris felületi energia meghatározott sokszorosát, amelyet akár az energia mértékéül fogadhatunk el.

Eötvös-állandó. Univerzális állandó.

Báró EÖTVÖS LORÁND azt találta, hogy bárminő folyadékot veszünk is: annak molekuláris felületi energiája mindig ugyanúgy változik a hőmérséklettel; akár étert, akár alkoholt, benzolt, kloroformot veszünk és mindegyiket egy hőmérsékleti fokkal melegítjük: valamennyinek molekuláris felületi energiája ugyanannyival változik és pedig függetlenül attól, hogy milyen hőmérsékletről melegítünk egy fokkal, akár 10°-ról 11°-ra, akár 100°-ról 101°-ra. Az a szám tehát, mely megmondja, hogy mennyivel változik meg a molekuláris felületi energia egy fokkal való melegítésre, ez az úgynevezett EÖTVÖS-féle állandó, mely független a folyadék anyagi minőségétől, állapotától, hőmérsékletétől; ezért ezt általános, univerzális állandónak nevezhetjük, mely jellemző a folyadék-állapotra, tekintet nélkül arra, hogy milyen folyadékkal van dolgunk.

Gázállandó. Eötvös-állandó, szerkezete.

Ilyen univerzális állandót az egész fizika csak keveset ismer, ilyen például az általános gázállandó, mely kifejezi, mennyivel változik bárminő gáz molekuláris nyomási energiája, ha a hőmérséklet egy fokkal növekszik. Ez az ideális gáz univerzális állandója; és EÖTVÖS törvénye teljes analogonja, az ideális gáz híres állapotegyenletének vagy miként gyakran nevezik, a BOYLE-MARIOTTE-GAY-LUSSAC egyesített törvényének: az egyik a gázállapotra jellemző, a másik a folyadékállapotra. E szerint az általános gázállandó analogonja az EÖTVÖS-állandó, mely jellemzi a folyadékállapotot.

Meg kell jegyeznünk, hogy sok folyadék EÖTVÖS állandója eltér a normális értéktől, ezeknek a folyadékoknak belső szerkezetéről az EÖTVÖS-törvény rendkívül érdekes felvilágosításokat ád.

Amint az abnormális gőzsűrűségekből azt következtethetjük, hogy a gőz molekulái részben szétestek, disszociáltak, azonképpen az EÖTVÖS-féle állandó rendellenes és pedig túlkicsiny értékéből azt kell következtetnünk, hogy az illető folyadék molekulái nagyobbak, mint gőzállapotában, hogy részben összeálltak, asszociáltak. Így például az EÖTVÖS-féle törvény alapján tudjuk, hogy a nagyon közönséges folyadék, a víz, nagyon rendellenes molekula-szerkezetű; molekulái közönséges hőmérsékleten jóval nagyobbak, mint gőzállapotban és még 100° és 210° között is kétszer akkorák. Látható ebből az EÖTVÖS-féle törvény fontossága a vegyész szempontjából is, mert módszert nyujt annak az eldöntésére, eltérnek-e a folyadékmolekulák a gőzmolekuláktól vagy: ugyanakkora-e a folyadék molakulasúlya, mint a gőz-é?

E munkálatokat báró EÖTVÖS az 1882-1886. években magyarul és németül közölte. (3)

Ramsay kémikus eredeti álláspontja.

Bár báró EÖTVÖS LORÁND e törvényét, mint most említettük, 1886-ban közzétette: RAMSAY angol kémikus 1893-ban megjelent dolgozatában fejtegeti, hogy a kémia még nem rendelkezik oly módszerrel, mely a folyadék molekulasúlyának ismeretére vezetne. Vizsgálatai, úgy mondja, ily módszerre vezették; de ez az ő új módszere semmi egyéb, mint az EÖTVÖS-féle törvény! Ámbár ő maga a tények e téves beállítását helyesbítette, mégis, sajnos, az volt az eredménye, hogy eleinte az irodalomban némelyek, szerencsére a kisebbség, EÖTVÖS-RAMSAY-féle törvényről beszéltek; pedig ez teljesen báró EÖTVÖS LORÁND saját tudományos felfedezése; mert RAMSAY csak lényegtelenül egészítette ki e törvény eredeti alkalmazását.

Befejezése a kapilláris vizsgálatoknak.

A folyadék részei között működő, csak kicsiny távolságra ható erők vizsgálatát báró EÖTVÖS LORÁND a róla nevezett törvény megállapításával fejezte be, a továbbiakban csak elvétve foglalkozott a kapilláris erőkkel. -

Lekésett vizsgálatok: hengeres üvegcsövekben magasabb hőmérsékletű folyadékok fénytörés-mutatói meghatározása; eredménytelen észleletek.

Közben néhány kisebbszerű problémával is foglalkozott; így például hengeres üvegcsövekben lévő folyadékok fénytörés-mutatójának meghatározásával magas hőmérséklet mellett, amellyel vele egyidőben GALITZINE orosz fizikus is foglalkozott, ki azonban előbb tette közzé ebbeli munkájának eredményeit, mint báró EÖTVÖS, aki a végleges közlést nem szerette, azt mindig tehernek tekintette, és így a nevezett orosz fizikus őt e tekintetben megelőzte, míg báró EÖTVÖS ebbeli hosszasabb munkájának nem maradt nyoma az irodalomban.

Sajnos, még számos más ily, megkezdett kísérleti vizsgálatba fogott báró EÖTVÖS LORÁND, a nélkül, hogy az idetartozó nagyszámú megfigyeléseit befejezhette volna; sőt feljegyzései részben nem mindig rendezett észleletek sorozatát képezik, melyek rendezése most már alig látszik lehetségesnek.

Gravitációs és Mágnességi vizsgálatok.

Érdeklődését most már jóformán kizárólagosan egy másik, de ismert törvényű erő: a gravitáció és a hasonló törvénynek hódoló erő, a mágnességi erő kötötte le. A gravitáció és a mágnességi erő problémáitól nem voltak képesek elvonni őt a mult század végén és a jelen század elején ismertté lett nagy fizikai felfedezések és elméletek sem. Így a RÖNTGEN-sugarak, a rádióaktivitás, az elektro-optikai jelenségek, a quantum-elmélet, a relativitás elmélete; ezeket és az eredményeiket mind tudomásul vette ugyan, de ezeknek ő csak érdeklődő szemlélője volt és nem foglalkozott velük érdemlegesen.

A gravitációra és a mágnességre vonatkozó vizsgálatai során, amelyekkel körülbelül harminc esztendeig foglalkozott, báró EÖTVÖS LORÁND idetartozó eszközeinek érzékenységét és biztosságát folytonos kísérletezéssel annyira fokozta és annyiféle új eszközt szerkesztett, hogy a földi tömegmennyiségek között működő aránylag csekély vonzási erő jóformán kézzelfoghatóvá lett és ezzel olyan feladatok megoldására vállalkozhatott, melyek kényességüknél fogva ezelőtt megközelíthetetlennek látszottak. A három évtizeden át végzett szakadatlan munkájának eredménye egyrészt a Föld alakjára és belső szerkezetének felismerésére vonatkozik; ő ez új kutatások szabályszerű irányát, és a messze jövőre szóló feladatait jelölte ki, amely feladatok végrehajtására ő maga hazánk egyes területeinek rendszeres átkutatásával klasszikus példát adott.

Egyszerű Coulomb-féle csavarási inga.

Annak az eszköznek, amellyel báró EÖTVÖS LORÁND e kutatásait végezte, alaptípusa, magva, a COULOMB-féle csavarási mérleg vagy csavarási inga, amelyet ma már minden középiskolai tanuló ismer.

Ez eredeti alakjában egy vékony fonálra, vízszintesen, felfüggesztett fémrúd vagy farúd, két végén egy-egy golyóval vagy egy-egy hengeres súllyal.

Báró EÖTVÖS LORÁND először szintén a COULOMB-féle mérleg ez egyszerű formáját használta gravitációs méréseihez, de mindenekelőtt szabálytalan, a méréseket nagyon zavaró járását megszüntetni törekedett; ezt igen jól el tudta érni azáltal, hogy az egyszerű COULOMB-mérleget kettős, sőt hármasfalu szűk szekrénybe zárta, miáltal a belső térben a zavaró légáramokat csökkentette és a hőmérséklet-különbségeket, melyek legnagyobbrészt okozzák e légáramokat, nagy mértékben kisebbítette. Ezáltal az inga lengései szabályosak lettek és az egyensúlyi helyzete biztosan meg volt állapítható.

Gravitáció állandója.

Báró EÖTVÖS első vizsgálata az volt, hogy ez eszköz segélyével a gravitáció állandóját meghatározza; ez a szokásos módon történt, úgy, hogy le kellett mérnie az ingán lévő két ólomgolyó tömegét és megfigyelni azt, mekkora vonzást gyakorolnak ezekre a közelükben elhelyezett szintén ólomgolyók vagy ólomtéglák, mely utóbbiak tömegét szintén le kellett mérni, és a vonzó, valamint a vonzott tömegeknek egymástól való távolságát is ismerni kellett. A kölcsönös vonzás elcsavarta a függő ingát, a mérlegrudat a felfüggesztő sodrony körül és ebből a lemért erőből és a többi adatból nehézség nélkül ki lehetett számítani a gravitáció állandóját, vagyis annak a vonzóerőnek a számértékét, amelyet egy gramm tömeg egy másik egy grammra gyakorol, egy centiméter távolságból. Ez az utóbbi erő e mérések szerint igen kicsiny, ugyanis tizenötmilliószor kisebb, mint egy milligramm súlya; az oly eszköznek tehát, amely ily csekély erőt enged lemérni, igen érzékenynek kell lennie, hogy a földi tárgyak vonzását lehessen vele meghatározni.

Ámde ezzel az eljárással már elég sokan mérték báró EÖTVÖS előtt a gravitáció állandóját és egymás között többé, vagy kevésbbé egyező értékeket kaptak; de báró EÖTVÖS értéke valamivel jobb a többi értékeknél.

Torziós inga lengése.

De báró EÖTVÖSnek a torziósmérleggel még egészen más, új céljai voltak. Ugyanis a torziós-inga rúdja a vonzóerők hatása alatt nemcsak meghatározott elfordulást, kitérést szenved, hanem a vonzóerőnek úgynevezett erőterében vízszintes lengéseket is végez a felfüggesztő sodrony körül, hasonlóan a közönséges, nehézségi ingához, mely függőleges síkban leng. Csakhogy most nem a földi nehézség lengeti ezt az ingát egyensúlyi helyzete körül, hanem a megcsavart drót rugalmassága; ily lengés tartamát itt is lengési időnek nevezik. Ha most vonzó tömegek is vannak a közelben, ezek elhelyezésük szerint erősíthetik vagy gyengíthetik a drót hatását és így a lengési időt kisebbítik vagy növelik.

Állandó meghatározása lengésekkel.

Egyik ilynemű nevezetes kísérlete alkalmával a torziós-inga két, nagy ólomtéglákból felépített oszlop között lengett: ekkor a rúd egy bizonyos egyensúlyi állása körül 860 másodpercnyi lengési idővel, a reá merőleges állás körül pedig 641 másodperccel lengett. Ez a különbség igen jelentékeny, ugyanis 219 mp., mely már a legkevésbbé pontos időmérővel is megállapítható. Báró EÖTVÖS LORÁND e módszerrel a gravitációs állandó értékét körülbelül ¹/₅₀ résznyi pontossággal határozta meg. De bizonyos, hogy a részletek kidolgozásával e módszer ennél jóval pontosabb értéket fog szolgáltathatni.

Gravitációs kompenzátor.

A fentmondottak szerint: a csavarási inga közelében elhelyezett tömegek növelhetik az inga lengési idejét és ezzel együtt jár az érzékenység növelése is, éppen úgy, mint a közönséges mérlegen tapasztalhatjuk, hogy az érzékeny mérleg lassan végzi a lengéseit, az érzéketlen gyorsan. A vonzótömegek alkalmas elhelyezésével báró EÖTVÖS LORÁND az érzékenységet jóformán szószerint a végtelenségig tudta fokozni. Ez elv szerint készült egy eszköze, a gravitációs kompenzátor, melynek érzékenysége oly nagy, hogy a tőle körülbelül egy méter távolságban ülő ember tömegét elég nagy pontossággal lehetett lemérni.

Tömeg vonzása és tehetetlensége.

Azonban báró EÖTVÖS LORÁND gravitációs vizsgálatai őt még más, igen fontos probléma kutatására is vezették. Ugyanis minden tömeg elválaszthatatlanul vonzóerővel bír, ilyet mindig kifejt. Másrészt ugyanilyen, a tömegnek elválaszthatatlan tulajdonsága az is, hogy bármily tömegnek mozgatására, mozgási állapotának, sebességének a megváltoztatására erő kell, mely ennek a tömegnek mennyiségével egyenesen arányos. Ezt az utóbbi tulajdonságát nevezzük a test tehetetlenségének. E tulajdonság tapasztalati megnyilvánulása egyszersmind a tehetetlennek mondott tömeg mérőszáma.

De mint fent megjegyeztük, bármely test tömegénél fogva más testre gravitációs vonzást fejt ki és megfordítva, e tömeg más tömegek vonzásának is alá van vetve. NEWTON törvénye szerint ez a vonzóerő egyenesen arányos a tehetetlen tömeggel, függetlenül az anyagi minőségétől; ez azt jelenti, hogy a gravitáció független az anyagi minőségtől, szóval, hogy egy gramm ólom ugyanakkora vonzást gyakorol, mint egy gramm üveg és ugyanakkora vonzást is visel el. Ezt a tapasztalatot röviden úgy fejezik ki, hogy a tehetetlen tömeg egyenesen arányos a gravitáló tömeggel; ha pedig az egységeket alkalmasan választjuk, akkor a tehetetlen tömeg egyenlő a gravitáló tömeggel. Kérdés, vajjon milyen pontossággal igaz ez a tapasztalat? Hogyan vehető észre az esetleges eltérés a szigorú arányosságtól? Ezt olyformán vennők észre, hogy különböző anyagi minőségű testek különböző gyorsulással esnének a Föld felszíne felé!

Vonzótömeg egyenlő a tehetetlen tömeggel. Newton és Bessel.

A földi nehézségi erő ugyanis, mely a testeket esésre készteti, két erőnek az eredője: a Föld tömege gravitációs vonzásának és a Föld forgásából származó (középpontfutó) erőnek. Az utóbbi a Földdel forgó test tehetetlenségét fejezi ki és pontosan, szigorúan arányos e forgó test tehetetlen tömegével: ha e szerint a Föld vonzása is függene az anyagi minőségtől, akkor az egész nehézség is függene attól úgyhogy egy gramm ólom nehézsége különböző volna egy gramm üvegétől; ez pedig ismét abban nyilvánulna, hogy az ólom más gyorsulással esnék lefelé, mint az üveg. Már NEWTON, utána BESSEL königsbergi csillagász és többen úgy vizsgálták meg e kérdést, hogy különböző anyagokból készült, de egyforma alakú ingák lengésidejét mérték le, és azt egyformának találták. Ismert dolog a mechanika elemeiből, hogy a fizikai inga lengésideje, alakja és méretein kívül, függ a nehézségi gyorsulástól is: NEWTON és BESSEL előbb említett kísérleteikből következtették, hogy bárminemű anyag földi gyorsulása ugyanaz. BESSEL e mérések pontosságát annyira vitte, hogy észrevett volna akkora különbséget, mint az egész gyorsulás egyhatvanadezred része; de nagyobb pontosságot addig nem tudtak elérni. Így állott ez a kérdés, mikor báró EÖTVÖS LORÁND 1890-ben idetartozó első kísérleteit végezte és pedig a csavarási ingával, mely jóval érzékenyebb e célra, mint a közönséges inga. Persze ez az eszköz nem azt árulja el, hogy a különböző anyagok nehézségi gyorsulása egyforma nagyságú-e, hanem azt, hogy egyforma irányú-e; de ez nem jelent egymástól független két tényt.

Ha ugyanis a Föld vonzása különböző anyagok egy grammjára különböző nagyságú volna, a nehézségi erő, mint a Föld vonzása és a centrifugális erő eredője, különböző anyagokra különböző irányú volna, mert a Föld vonzása és a centrifugális erő nem esnek egy és ugyanannak az egyenesnek az irányába. Ebben az esetben a földnehézség ugyan benne feküdnék a mindenkori meridiánsíkban, de például ólomra más irányú volna, mint üvegre. Ennek pedig nevezetes következménye volna a csavarási ingára: a meridiánra merőlegesen állított rudat elforgatná, a meridiánba állítottat ellenben nem, ha a rúd egyik végén például ólomgolyó, a másikon üveggolyó van. A rúd elforgását pedig igen finoman lehet mérni, ha fénysugarat használunk mutató gyanánt oly módon, hogy a rúdra tükröt erősítünk és erről fénysugarat veretünk vissza. Báró EÖTVÖS LORÁND úgy járt el, hogy a rúd egyik végére sárgaréz golyót vagy platinahengert erősített, a másik végére pedig rendre különböző más-más anyagokat, mint antimon, magnálium, réz, üveg, fa, aszbeszt, rézszulfát, rézszulfát-oldatot; de elforgást nem észlelt. Az 1890. évben végzett mérések eredménye az volt, hogyha van eltérés a különböző anyagok nehézsége között, akkor az kisebb, mint az egész nehézség egyhúszmilliomod része. A módszer érzékenysége már akkor háromszázszorta nagyobb volt, mint BESSELé.

Báró EÖTVÖS LORÁND e kísérleteiről eleinte kevesen tudtak, aminek oka részben az volt, hogy nyugati nyelven csak a Math. u. Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn-ban jelent meg egy nem terjedelmes cikk, mint az Akadémia elé terjesztett magyar dolgozat fordítása.

A göttingeni tudós társaság által koszorúzott pályamunkája.

A göttingeni tudóstársaság, nyilván a fenti kísérletek tudomásul vétele alapján, 1906-ban pályakérdést tűzött ki a gravitáció és a tehetetlenség arányosságának tüzetes megvizsgálására. Amint előre várható volt, csak egyetlen egy pályamunka érkezett be, mert csak kevés fizikusnak állhattak rendelkezésre ily munkához szükséges finom kisérleti segédeszközök. Ennek a pályamunkának oda is ítélték a pályadíjat; szerzői voltak báró EÖTVÖS LORÁND és munkatársai: PEKÁR DEZSŐ és FEKETE JENŐ. Az e munkában végzett vizsgálatok ugyanily módszerrel történtek, mint az előbb leírtak, de a használt eszközök már sok évi tapasztalat alapján igen jelentékenyen tökéletesítve voltak s ezeknek a javított eszközöknek a pontosságát az előbbieknek tízszeresére lehetett fokozni. Mindezeknek a nagyszámú és igen fáradságos méréseknek az eredményét abba a kijelentésbe lehet összefoglalni, hogy a különféle anyagok nehézsége annak csak egy kétszázmilliomod részével, -od részével lehet különböző. Ez oly magasfokú pontosság, melyet más fizikai mennyiségek mérésében - a tömegmérést kivéve - nem lehetett eddig elérni.

Milyen hatást tett báró EÖTVÖS LORÁNDra e pályamunkájának sikere: ezt 1906. évi július hó 3. napján, kedvenc nyári tartózkodó helyéről, Schluderbachból kelt levele mutatja, melyben mondja: «A göttingeni egyetem által kitűzött pályakérdésről az Allgemeine Zeitungból már volt tudomásom; örvendtem a hírnek, de azért nem kevésbbé örvendtem az Ön levelének, mely irántam való jóindulatának újabb jelét adja.

Megvallom, jól esik nekem az elismerésnek ez a fajtája, melyből látom, hogy nem egészen hiábavaló dologra fordítottam életidőm javarészét.

Itt, a jó levegőben, egészséges életmódom mellett különben még úgy érzem magam, hogy van előttem még egy néhány év, mely alatt sikerülni fog munkálataimnak némi befejezése.

Kérem, tartsa meg nekem ezentúl is érdeklődését, törekvéseim részvételét. Melegen üdvözli régi barátja.

EÖTVÖS LORÁND.»

Báró Eötvös első ily közlése.

Báró EÖTVÖS már 1890-ben megkezdte e nevezetes méréseit, amikor még csak nagyon kevés fizikust érdekelt a gravitáció; annyira nem volt az divatos téma, hogy amikor báró EÖTVÖSnek erre vonatkozó első nagyobb közlése 1896-ban megjelent, magyar és német nyelven, nem keltette azt az általános érdeklődést, melyet méltán megérdemelt volna: (4)

Földmértan és b. Eötvös gravitációs mérései.

Később, mikor báró EÖTVÖS vizsgálatait kiterjesztette a gravitációs erők ama megnyilvánulásaira, amelyek a Föld tömegének a föld felületén és a föld mélységeiben való térbeli eloszlásából keletkeznek, amikor a báró EÖTVÖS által szerkesztett oly finom és érzékeny csavarási inga nemcsak a föld felületén látható, de a föld felszíne alatt lévő tömegek eloszlását engedte észrevenni és meghatározni: akkor mindinkább fokozódni kezdett az illetékes hozzáértő szakkörök érdeklődése báró EÖTVÖS LORÁND ebbeli eszközei s ezek alkalmazása iránt és pedig itt nemcsak az ebből előálló gyakorlati haszonra való tekintetből, hanem a felsőbb földmértan tudományának sikeres bővítése szempontjából is. Földünk, mely csupa vonzó, gravitációs tömegeknek konglomeratuma, a térnek bármely pontjában meghatározott irányú és nagyságú vonzó erőt fejt ki; ennek az erőnek úgy a nagysága, mint az iránya, pontról-pontra más; hiszen már a legelemibb tapasztalatokból ismeretes, hogy a Föld nehézségi ereje az egyenlítőn kisebb, mint a pólusokon, és pedig egyrészt a Föld tengelye körüli forgása következtében előálló középpontfutó erőnél fogva; másrészt pedig annál fogva, mert a Föld alakja nagy közelítésben tengelyekörüli forgási ellipszoid, melynek a vonzása a Föld felületének különböző helyein különböző.

A földi nehézség erőterében tehát kifejezést nyer a földtömeg alakja és tömegeinek belső eloszlása; és azért is az erőtér ismeretéből következtetést vonhatunk a Föld alakjára és belső szerkezetére. Sőt a Föld pontos alakját egyenesen a nehézség erőterével értelmezhetjük.

Geoid.

A föld pontos alakját mutatja ugyanis a földön nyugvó, egyensúlyban lévő nagy kiterjedésű vízfelület, a tenger; ezt a felületet nevezzük Geoid-nek.

A mechanika tapasztalatai szerint a nyugvó víz felülete úgy alakul, hogy az mindenütt merőleges az ott uralkodó nehézségre, azaz, a nyugvó víz felülete a nehézségi erőnek úgynevezett egyensulyi, nívófelülete. A nehézség erőterének ismerete e szerint a Föld alakjának, a geoidnak ismeretére vezet. A felsőbb földmértan, a geodézia, éppen ennek a felületnek a meghatározásával foglalkozik és ezideig főeszköze a libella és a közönséges inga volt. Az előbbi eszköz vízbuborékának állásával, a nehézség irányáról; az utóbbi pedig lengésidejével a nehézség nagyságáról nyujt felvilágosítást.

A Föld nehézségi erő vízszintes kitapogatása. A nivófelütet főgörbületi sugarai és a csavarási inga.

A Föld különböző helyein lengetve a közönséges ingát, képet nyerünk arról, hogyan változik a nehézség a Földön, de csak megközelítő képet; mert a közönséges inga nem elég érzékeny arra, hogy eltérést áruljon el két olyan hely nehézsége között, mely például egy centiméter távolságra fekszik egymástól. Báró EÖTVÖS LORÁND tapasztalt érzéke észrevette, hogy az ő csavarási ingája segélyével mérni lehet a nehézség változását olyan két hely között is, amely csak egy centiméter távolságra esik egymástól. A csavarási inga rúdja egy-egy felével belenyúl a nehézség egy-egy erőterébe; ezzel a csápjával azt mintegy kitapogatja és ha ebben térbeli változást vesz észre, akkor ezt azzal jelzi, hogy elcsavarodik és meghatározott irányba iparkodik elhelyezkedni, akárcsak a mágnestű. De ez az irány sem az észak-déli, sem a kelet-nyugati irány, hanem általában jellemző a hely nehézségi erőterére; a nívófelület alakjától függ, irányát a nívófelület egyik főgörbületi irányának nevezik; a másik főgörbületi irány a nivófelületet érintő síkban az elsőre merőleges. A csavarási ingával nemcsak ez a nevezetes irány jelölhető ki, hanem le is mérhető annak a törekvésnek az erőssége, amellyel a főgörbületi irányba iparkodik az inga elhelyezkedni. A rúd ugyanis ebbe az irányba akar beállani, de a felfüggesztő sodrony vissza akarja tartani és a rúd tényleg úgy helyezkedik el, hogy e két hatásbeli tényező egymást épen ellensúlyozza; az inga rúdja nem helyezkedik teljesen az általa keresett irányba, csak közeledik hozzá annyira, amennyire a sodrony engedi: a rúd bizonyos fokig elcsavarodik. Az inga rúdjával így különböző irányokban kitapogathatjuk a nehézség terét; csak különböző irányokba kell állítanunk a rudat az egész eszköz elforgatásával; és mérni a rúd elcsavarodását. Ezekből a mérésekből azután meg tudjuk mondani, hogy mily mértékben tér el a nivófelület a gömbalaktól.

A Föld nehézségi erő függélyes kitapogatása. A torziós inga egyik súlya mélyebb, mint a másik.

De ennél még többre képes a csavarási mérleg, ha lefelényúló csáppal is ellátjuk, mellyel a nehézség erőterét lefelé is kitapogathatjuk. Ezt tette báró EÖTVÖS, mikor a rúd végén lévő egyik súlyt mélyebbre helyezte, úgyhogy a rúd végére függesztette a súlyt 50-100 centiméter hosszú sodronyon. Ezzel az egyszerű, de valóban ingeniózus gondolattal oly alakot adott eszközének, hogy ez az eszköz most már elárulta azt is, hogyan változik a nehézség pontról-pontra a rúdon átmenő egész vízszintes síkban és pedig egyetlen egy helyen végzett mérésekből. Eltekintve attól, hogy a közönséges inga meg sem közelítheti a csavarási inga érzékenységét, kitűnik báró EÖTVÖS LORÁND műszerének másik igen nagy előnye: míg ugyanis a közönséges ingával két helyen kellett mérni, hogy a nehézségnek csupán e két hely közötti változását megkaphassuk: addig a csavarási ingával megtudjuk a nehézségváltozását a nivófelületet érintő, egész vízszintes síkban és mégis csak egyetlen egy helyen kellett mérnünk.

B. Eötvös expedíciói.

Ezzel a két műszerrel felszerelve, báró EÖTVÖS LORÁND átkutatta hazánk területének nagy részét, sűrűn behálózva az egyes területeket észlelő állomásokkal.

Alighogy a nyár beköszöntött, elindult az expedíció és pedig kezdettől fogva Dr. Pekár Dezső vezetése alatt, hazánk egy-egy érdekesnek ígérkező területe átkutatására és csak az első hó és fagy szakította meg a méréseket, amelyeknek feldolgozása azután igénybe vette a telet és a tavaszt. De volt idő, hogy a tél sem riasztotta vissza báró EÖTVÖS LORÁNDot a mérés fáradalmaitól; így az 1903. év telén a Balaton jegén álltak az észlelősátrak és az észlelők melegedő kunyhói; ezt a helyet azért választotta báró EÖTVÖS LORÁND, mert ott a sík- és sima altalajon nincs u. n. terrain-korrekció.

De ekkor Steiner Lajos, az akkori obszervator, jelenleg a meteorologiai intézet igazgatója és három munkása oly jégtáblán voltak, mely észrevétlenül a parttól elszakadva, a rajtalévőket magával a Balaton szabad vizére vitte. A környező falvak észrevették a veszedelmet és félrevert harangszóval segítségre hívták a lakosokat, és így szerencsére megmenekülhetett az expedíció.

A fentjelzett mérések eleinte szerényebb keretek között folytak a M. T. Akadémia és SEMSEY ANDOR áldozatkész támogatásával.

Kedvezőbb lett a támogatás, mikor 1906-ban az «Internationale Erdmessung» társasága Budapesten tartotta XV. általános összejövetelét, melynek egyes tagjai az ekkor Aradon folyó mérésekhez is ellátogattak. Tulajdonképpen báró EÖTVÖS LORÁND-nak ezen az értekezleten tartott előadása és eljárásának aradi gyakorlati bemutatása keltette fel nagyobb mértékben a külföld érdeklődését e tárgy iránt, aminek első hatása abban nyilvánult, hogy az értekezlet a magyar kormányt e mérések támogatására kérte.

E lépése a magyar kormánynál megértésre talált: Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Miniszter Úr 28762/907 számú, 1907. évi május hó 15-én kelt rendeletével; és azóta állami támogatással szélesebb mederben, nagyobb erővel folytak e mérések; az államsegélyt oly kötelezettséggel adta a Kormány, hogy az ebből létesített beszerzések összegei és tárgyai külön leltároztassanak; és így meg volt vetve az alapja a később, báró EÖTVÖS LORÁND halála után létesült, az ő nevét viselő geofizikai intézetnek. Báró EÖTVÖS LORÁND gyászos elhúnyta után is a kormány további támogatásával, az ő lelkes tanítványai, mesterük szellemétől áthatva, hivatásukat e nagy mű továbbfejlesztésében látták, és az azóta elmúlt tíz esztendőben a várakozásnak fényesen megfeleltek.

Földfeletti, látható és Földalatti láthatatlan tömegek hatása.

A vázolt sok mérés tanusága szerint, a nehézség eloszlása a Földön valóságban jól mérhető mértékben eltér attól, mely a Föld szabályos forgás-ellipszoid alakjának felelne meg. Ezeket az eltéréseket egyrészt a Föld színe felett látható közelebbi és távolabbi tömegek, hegytömbök és vonulatok okozzák, másrészt a Föld alatt lévő olyan láthatatlan tömegek létesítik, melyeknek sűrűsége eltér a talaj átlagos sűrűségétől. A Föld feletti, látható tömegek hatása kiszámítható elhelyezkedésükből, méreteikből és sűrűségükből; ezek levonásával az észlelt változásban még fennmaradó rész Föld alatti nagyobb vagy kisebb sűrűségű tömegfelhalmozódásokra, hegyvonulatok jelenlétére vall, melyek alakjáról, méreteiről, helyzetéről így kapunk felvilágosítást. Így például az Arad vidékén végzett mérések világosan mutatják, hogy az aradi Hegyalja szélén, Ménes falu körül, a hegység sziklás rétege a síkság alatt folytatódik, lefelé körülbelül 760 méter mélységig; azután ismét lassan a felszín fölé emelkedik. E sziklás altalajt borítja az Alföld lazább földje.

Hasonló példa Kecskemét város közelében végzett mérések eredménye; ott a földi nehézségnek jól kifejlett minimumát lehetett észlelni, azaz, e helytől bármely irányban haladva, a nehézségi erő egy körülbelül harminc kilométer átmérőjű körig emelkedik; azontúl megint fogy. Ha itt is olyan Föld alatti tömegeket tételezünk fel, melyek sűrűsége nagyobb a felső talaj sűrűségénél, akkor a nehézség észlelt eloszlását egy körülbelől 30 kilométer átmérőjű körhegység okozná, melynek közepén kráterszerű mélyedés van; olyan fajta alakulat ez, mint a holdkráterek. Ha azonban a talajnál kisebb sűrűségű tömegeket tételeznénk a felszín alatt fel, akkor az észlelt eloszlást Föld alatti nagyobb sótömeg is okozhatja.

A gravitációs mérések eredményét a geologia segíti.

Ebből is látható, hogy a földalatti tömegek alakjára, helyzetére vont következtetések biztonságban nyernek, ha sűrűségükről a geológia valamiféle útbaigazítást ád, mint például Arad vidékén, hol a Föld alatti vonal a síkság szélén felbukkan.

Nehezebb a helyzet a Nagy-Alföldön; de itt is fontos felvilágosítást adnak báró EÖTVÖS LORÁND mérései. Így például a Hortobágyon a mérések a nehézségnek egy maximumát, meg egy minimumát jelezték. Az egyik vagy a másik helyen kell, hogy a Föld mélyében oly alakulat legyen, melyet a geológusok antiklinálisnak, dómnak neveznek. Tudvalevő dolog, hogy a földgáz az antiklinálison gyűl össze. Ha tehát a Hortobágyon földgázt keresünk, elég két helyen, a maximum és a minimum helyén fúrnunk; ha egyáltalában van ott földgáz, akkor azt a két hely egyikén kell meglelnünk. Ha báró EÖTVÖS LORÁND módszerével nem is lehet eldönteni, van-e az illető helyen földgáz vagy nincs, mégis felette értékes utasítást ad arra, hogy hol keressük s így sok hiábavaló költséges fúrást elkerülhetünk. -

A külföld eleinte tartózkodóan fogadta báró EÖTVÖS LORÁND itt jelzett vizsgálatait, kételkedtek abban, hogy a szeszélyesnek ismert csavarási mérleget annyira meg lehessen fékezni, hogy a szabad ég alatt felállítva, a nehézségi erőtér finomságait biztosan és híven jelezze. Csak mikor sokan meggyőződtek az adatok valódiságáról, váltak hívőkké, az új módszer lelkes pártolóivá és terjesztőivé. -

Az Eötvös-féle torziós mérleg elméletét és gyakorlatát ismernünk kell, ha alkalmazni akarjuk.

De nem kell gondolni, hogy az ily érzékeny eszközzel a kellő bánásmód oly egészen egyszerű; az eljárás elméletét is jól kell ismerni és, miként néhai JEDLIK ÁNYOS jeles fizikusunk magát helyesen kifejezte, az eszköz minden csínját-bínját ki kell tapasztalni, hogy azt jól használhassuk. Szóval, egy valóságos studiumot, elméletit és gyakorlatit kell végeznie annak, ki az EÖTVÖS-féle apparátusokat sikerrel kivánja alkalmazni.

Így, 1912-ben a londoni Royal Society 250 éves fennállása jubileumán találkoztam herceg Galitzine orosz fizikussal, az orosz állami középponti fizikai intézet igazgatójával, ki sajnálkozva említette, hogy ő ily EÖTVÖS-féle torziósmérleget rendelt, s amikor ez megérkezett, sem ő, sem a segédje nem tudtak vele boldogulni, mert készületlenül akartak vele dolgozni.

Az eszközök részleteit is meg kell tanulni.

Azóta sok fizikus és geodéta eleinte magánál báró EÖTVÖS LORÁNDnál, részben hazai tanítványainál megtanulta az EÖTVÖS-féle geofizikai intézetben az ily műszerek sikeres használatát; így néhai báró EÖTVÖS LORÁND életében is már Ausztriában, Német-, Olasz-, Horvátországban, sőt Japánban mértek az EÖTVÖS-féle graviméterekkel és pedig főleg az itt Budapesten, a Süss-gyárban készült eszközökkel; az azóta elmult tíz esztendőben pedig ez az alkalmazás igen tetemesen megnövekedett.

Valóban méltán csodálkozhatunk azon, hogy ez az annyira igénytelennek látszó eszköz, hírt ád a Föld mélyében elterülő láthatatlan világról. De még inkább kell csodálnunk az alkotó mester szellemi ingéniumát, aki ezzel a bűvös szerszámmal mintegy maga elé idézte a föld belső erőit és arra kényszeríté, hogy a föld rejtelmeiben eltakart titkokat fedjék föl. Méltán büszkék lehetünk arra, hogy e hatalmas szellem hazánk szülötte, ki fényesen tanuskodik a mellett, hogy a magyar faj a tudományra is rátermett és kiveszi a maga részét a tudomány és a kultúra fejlesztéséből.

Báró EÖTVÖS LORÁND szelleme bizonyára még igen soká fogja irányítani azokat a tudósokat, kik az EÖTVÖS-ingával felszerelve, behálozzák majd az egész föld kerekségét megfigyelő állomásokkal, hogy ezek bemondásai alapján megrajzolhassák majd földünk földalatti térképét. -

Báró EÖTVÖS LORÁNDnak eme kísérletei, amelyek a Föld alatti tömegek helyzete, méretei és minőségére nézve felvilágosítást adnak, legnagyobb figyelmet keltettek azoknál, kiknek érdeke a Föld alatti kincseknek a felkeresése volt: így kőszenet; földgázt, kőolajat kerestek főleg, szóval a Föld alatti energiákat nyujtó anyagokat, fekete gyémántokat. -

Tudományos munkásságának utolsó tárgya.

Tudományos munkásságának még utolsó pontjáról kell megemlékeznünk. Ugyanis oly kutatásai vannak még báró EÖTVÖS LORÁNDnak, melyekben a kezdeményezést mások munkáját kritizáló elméje indított meg. Ilyenek ama vizsgálatok, melyek a földön mozgó tömegek nehézségére vonatkoznak és melyekkel élete utolsó idejében foglalkozott. Ezek alapján egy nagy jelentőségű gravitációs kutatás kisérleti eredményei feldolgozásába becsúszott elvi tévedést észrevette és helyreigazította. Ezekről következőleg adhatunk rövid jelentést:

HECKER tanár a potsdami porosz geodéziai intézet tagja, jelenleg Jénában, az izosztázia-törvény érvényességének megvizsgálása céljából az 1901-1905. években a nyílt tengereken, az Indiai- és Csendes-óceánokon, mozgó hajón gondos nehézségi méréseket végzett. E terjedelmes, nagy gonddal és körültekintéssel készült munka tanulmányozása közben EÖTVÖS báró észrevette azt, hogy a megfigyelések alkalmával és az eredmények feldolgozásában egy lényeges tényezőt figyelmen kívül hagytak: a hajó mozgását a szerint, amint az kelet felé, vagy nyugat felé mozgott.

Földnehézség változása a Földön mozgó test esetén.

Ugyanis a GALILEI-NEWTON-féle mechanika tapasztalata értelmében a nehézség a Föld tömegvonzásának és a Föld tengelykörüli forgásából származó centrifugális erőnek az eredője. A Földön lévő testre működő vonzóerő a földi tömegeknek a test körüli eloszlásától függ, a középpontfutó erő pedig a test sebességének négyzetével egyenes és a forgási sugárral fordított arányban van. Mivel a Föld tömegeloszlása változatlan és a Földnek tengelykörüli forgása egyenletes, azért a Földhöz képest nyugalomban lévő test nehézsége a Földnek ugyanazon a helyén egy állandó, meghatározott érték. Ha azonban a test a Földön mozgásban van, akkor a. testnek a Földhöz viszonyított, relatív sebessége a Föld forgásából származó sebességhez irány és nagyság szerint hozzáadódik, minek folytán a test (például a hajó) mozgása egy álló koordinátarendszerre vonatkoztatva, növeli a testnek a Föld forgásából származó sebességét s így a középpontfutó erőt is, ha a mozgás a Föld forgása irányában, azaz kelet felé történik; ellenben kisebbíti azt, ha a test nyugatra mozog. Így tehát a nehézség, mely a Föld vonzóerejének és a középpontfutó erőnek, illetőleg egy összetevőjének különbsége, kisebbedik, ha a test kelet felé mozog s nagyobbodik, ha mozgása nyugat felé történik.

Báró EÖTVÖS figyelmeztetésére HECKER méréseit az 1909. évben megismételte a Fekete-tengeren. Az orosz kormány két hajót bocsátott rendelkezésére, melyekben egyidőben nehézségi megfigyeléseket végeztek, mégpedig úgy, hogy a hajók egyike kelet felé, másika pedig nyugat felé haladt. Az új méréseket a legnagyobb gonddal végezték és átszámították és külön kinyomatták, felemlítve, hogy mindez báró EÖTVÖS LORÁND kezdeményezésére történt. A mérések EÖTVÖS gravitációs meggondolásait teljesen igazolták.

Bár a mozgó hajón végzett eme megfigyelések kétségtelenül igazolták báró EÖTVÖS e felfogását, mégis akadtak egyesek, kik kétségbe vonták ennek ez effektusnak jelenlételét. Ez a körülmény arra indította báró EÖTVÖST, hogy oly kísérletet gondoljon ki, mely a laboratórium zárt falai között is szemmel láthatólag igazolja a hatás jelenlételét.

E célra érzékeny mérleget használt, amelyen a mérlegkarra serpenyők helyett súlyokat erősített. A mérleget függélyes tengely körül forgatható állványra állította s azt óraművel lassan és egyenletesen forgatta.

E hatás laboratoriumi igazolása.

A forgás közben a mérlegrúd karjai felváltva kelet felé, illetőleg nyugat felé mozogtak, aminek folytán az előzők szerint a kelet felé mozgó kar könnyebb, a nyugat felé mozgó pedig nehezebb lesz. A mérlegrúdra tehát impulzus-szerű hatások működnek. E hatások bár kicsinyek, de mégis oly nagyok, hogy azok jó mérleggel kimutathatók. A kimutatás nehézsége csak abban van, hogy a hatást a mérleg keringése közben kell megfigyelnünk; báró EÖTVÖS e kis hatás kimutatására a rezonancia elvét alkalmazta. E célból a mérleget az óraművel oly szögsebességgel forgatta, hogy a mérlegrúd keringési ideje (mely a forgáskor érvényes) a mérlegrúd teljes lengésidejével egyenlő legyen. Ekkor ugyanis a mérleg karjaira ható, előbb említett impulzusszerű hatások oly időközökben váltakoznak, hogy azok a mérlegrudat mindig nagyobb és nagyobb lengésbe hozzák. Az amplitudó szakadatlan növekedésének, e hatás sokszorosításának (multiplikációjának) végre határt szabnak az élnél fellépő súrlódás és a levegő ellenállása, egyszóval az úgynevezett csillapító erők. Ily módon báró EÖTVÖS e hatás multiplikálásával egy maximális amplitudót nyert, mely kényelmesen megfigyelhető és alkalmas optikai berendezéssel meghatározható.

Báró EÖTVÖSnek e nevezetes kísérlete tehát teljes diadalra juttatta felfogását: minden kétséget kizáróan igazolta e hatás jelenlételét. Maga a kísérlet a Föld forgásának egy újabb bizonyítéka, mely a Föld forgássebességének meghatározását is lehetővé teszi. -

Utolsó értekezése. Utolsó napjai.

Báró EÖTVÖS LORÁND élete utolsó napjaiban oly előszeretettel foglalkozott még e tárggyal, hogy néhány nappal halála előtt, 1919. évi március hó 31. napján erről írt értekezését be is fejezte. Ez az utolsó, majdnem posthumus értekezését a jelzett keltezéssel német szöveggel elküldte az «Annalen der Physik» folyóírat szerkesztőségének; ott ez a folyóírat 59. kötete 743-752. lapjain 1919-ben meg is jelent. Az értekezés német szövegét halála előtt néhány nappal átadta e sorok írójának, hogy tartalmát gondosan ellenőrizze és magyarra fordítsa az Akadémia Mat. és Természettudományi Értesítője számára. Az akkori hazai közviszonyok, az Akadémia működésének ideiglenes kényszer-szüneteltetése és nyomdai nehézségek miatt ez a magyar közlemény csak valamivel később jelenhetett meg, mint az idézett német. (5)

Befejezés.

         Mélyen tisztelt ünneplő Közűlés!

Közeledő hetvenedik életéve.

Egészsége az 1917. év végéig általánosságban véve elég tartós volt, hiszen fiatalabb éveiben a leghíresebb hegymászók egyike volt, ki a déltiroli dolomitokban több, nehéznek tartott hegycsúcsot először mászott meg. Később két leánya társaságában számos ily túrát végzett. De már ezidőtájt szervezetét belső betegség kezdte megtámadni és nemsokára már kötelességszerű előadásait sem tudta megtartani s azokat helyettessel kellett elláttatnia. Ő azonban bízott, hogy betegsége csak múló lesz és rövid idő mulva egészsége teljesen helyre fog állani s azért az volt a kívánsága, hogy előadásait és búvárlatait változatlanul folytathassa, dacára annak, hogy kora már a hetvenedik évet megközelítette. Akkoriban már érvényes volt az 1912. évi LXV. törvénycikk, melynek 35. §-a mondja, hogy az egyetemi tanár, ki a hetvenedik életévét betöltötte, csak akkor tartható meg továbbra a tettleges szolgálat kötelékében, ha a minisztertanács arra felhatalmazást ád.

Báró EÖTVÖS LORÁNDot valószínűleg nem érintette volna kellemesen az, ha ebben az ügyben az ő érdekében bölcsészetkari és egyetemi tanácsi határozattal az egyetem a közoktatásügyi miniszterhez és közvetítésével a minisztertanácshoz fordulna. Ezért PETZ GEDEON kartársunk, ki hivatalból is többször más ügyekben érintkezett a közoktatásügyi miniszterrel, alkalomadtán egyenesen előhozta báró EÖTVÖS LORÁND-nak ezt az ügyét, mire a miniszter úr rögtön kijelentette, hogy ő báró EÖTVÖSt annyira tiszteli, hogy propriu motu azonnal jelentést tesz a minisztertanácsnak.

Így 1917. évi december hó l. napja kelettel a következő miniszteri leirat érkezett le:

193,258. szám
1917. IV. ü. o.

Minisztertanácsi marasztalás a tanszékén.

A budapesti kir. m. tudományegyetem Tekintetes Tanácsának.

Értesítem a Tekintetes Tanácsot, hogy a folyó évi november 22-én tartott minisztertanács felhatalmazása folytán és nevében egyidejűleg felkérem nagyméltóságú dr. báró EÖTVÖS LORÁND budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanár urat, hogy hetvenedik életéve betöltése után is tanszékét mindaddig, míg kivánja és ereje engedi, továbbra is megtarthassa. Felhívom a tekintetes Tanácsot, hogy erre vonatkozólag ... alatt borítékban idezárt iratomat nevezett tanár úrnak kézbesítse. Kelt mint fent.

Az akkori vallás- és közoktatásügyi Miniszter gróf Apponyi Albert úr volt.

Hogy mennyire jól esett e gyors és nemes intézkedés báró EÖTVÖS LORÁNDnak, arról tanuskodik egyrészt 1917. évi december 22. napján a miniszter úrhoz és a megelőző napon az egyetem bölcsészeti karához intézett köszönő levele, mely utóbbinak a végén mondja «A kollégiális összetartásnak, merem mondani szeretetnek legszebb megnyilatkozását látom abban, hogy amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Ő Nagyméltósága nekem örömet szerez, ebben az örömben résztvesznek társaim, kikkel együttes munkásságban töltöttem életemet.

Reménylem, felgyógyulván, módomban lesz magamat e jó indulatra további tetteimmel is érdemessé tenni. »

Kiváló tisztelettel                                      Báró EÖTVÖS LORÁND.

A Mat. és Fizikai Társulat hódoló ajándéka.

Báró EÖTVÖS LORÁND-nak az ő legkedvesebb alkotása, a róla nevezett Matematikai és Fizikai Társulat nem akarta e nevezetes napot, ugyanis születése hetvenedik évfordulóját, elmulasztani a nélkül, hogy szeretett Elnökét alkalmas meglepetéssel ne ajándékozza meg. Így összeállott báró EÖTVÖS LORÁND néhány közelebbi tanítványa és barátja és tudta nélkül felosztották maguk között azt a tudományos vizsgálati anyagot, amely az ő buvárkodási munkája főeredményeit tartalmazza, hogy ezeket ismertető módon közzé téve, báró EÖTVÖS LORÁND tudományos munkásságáról hű képet adjanak. Így készült el a Társulat Eötvös füzete, amelynek munkatársai: TANGL KÁROLY rendes tag vizsgálatok a kapillaritásról, és gravitációs vizsgálatok; PEKÁR DEZSŐ lev. tag gravitációs mérésekről; PEKÁR DEZSŐ és FEKETE JENŐ a gravitáció és tehetetlenség arányosságáról; FEKETE JENŐ a Földmágnességre vonatkozó vizsgálatokról; RYBÁR ISTVÁN levelező tag vizsgálatok a Földön mozgó tömegek nehézségéről, előadásairól és eredeti előadási kísérleteiről; MIKOLA SÁNDOR lev. tag Életrajzáról, báró Eötvös Loránd Tudós egyéniségéről és tudományos vizsgálatai filozófiájáról és végre RENNER JÁNOS úr a báró EÖTVÖS LORÁNDra vonatkozó addigi egész tudományos irodalomról tett részletes jelentést.

Eötvös-füzet.

Sajnos, báró EÖTVÖS akkor, mikor ez az arcképével díszített és RADOS társulati alelnök, rendes tag előszavával bevezetett szép füzet nyomdailag teljesen elkészült, már nem vehette át a Társulat hálájának és ragaszkodásának ezt a jelét a nyilvános ülésén, hanem e sorok írója adhatta csak kezébe az ágyban szenvedő jubilánsnak, akit a Társulat érzelmeinek ilymódon való kifejezése nagyon meghatott. -

De most, mikor már tízesztendei históriai köz választ el bennünket halála napjától, az Akadémia vezetőségének beleegyezésével: az itt felolvasott Emlékbeszédek kiegészítéseként, ezt a most említett EÖTVÖS-füzetet új, pontos átdolgozásban óhajtjuk hozzácsatolni az ünnepély emlékbeszédeihez, hogy így legalább addig, míg báró EÖTVÖS LORÁND összes munkáinak az Akadémia által tervezett kiadása megtörténhetik, a közelebbi szakkörök is abban a helyzetben lehessenek, hogy báró EÖTVÖS tudományos vizsgálatait összefüggően, és szigorú előállításban ismerhessék meg és tanulmányozhassák.

Legyen szabad még egy kiegészítő, idetartozó megjegyzést hozzáfűznöm: Napjainkban, éppen tíz évvel báró EÖTVÖS LORÁND halála után, a Matematikai és Fizikai Társulat közreműködésével jelent meg egy kisebb füzet, amely a Társulatnak az 1894 évtől az 1928 évig megtartott versenyvizsgálatain kitűzött, díjnyertes matematikai tételek gyűjteményét tartalmazza, KÜRSCHÁK JÓZSEF rendes tagtárs úr feldolgozásában és megjegyzéseivel; csak az 1919, 1920, 1921. zavaros évek, a melyeken versenyvizsgálatokat nem lehetett tartani, hiányoznak. E füzet ily módon igen eleven képet nyújt a Társulatnak ebbeli mívelődési munkájáról. -

Halála.

Sajnos, báró EÖTVÖS LORÁNDnak fent kifejezett ama forró óhaját, hogy felgyógyulhasson, a kérlelhetetlen sors nem teljesítette, mert hosszas szenvedés után, de majdnem az utolsó életnapjáig tudatos elmével, kellett 1919. évi április 9. napján elválnia tőlünk, kiknek mindegyike mondhatja a latin költővel, Horatiussal:

Csak azzal az imádságszerű könyörgéssel zárhatjuk életrajzát, hogy kérjük a Mindenhatót, adjon a hazának még több báró EÖTVÖS LORÁNDot. -

Búcsúztatása.

Bár az akkori alkotmánynélküli kormány őt, a nemzet halottjának tekintette és őt a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában közköltségen ravatalozta fel: a hatalmon lévő nem alkotmányos kormány mégsem engedte meg, hogy ravatalánál az Akadémia elnöksége szóhoz jusson és csak nehezen egyezett bele abba, hogy báró EÖTVÖS LORÁND ravatalánál az Akadémiának egyik funkcionáriusa, a III. osztálya titkára mondhasson felette búcsúztatót; továbbá BARTONIEK GÉZA és PEKÁR DEZSŐ. -

Legyen szabad végre még néhány szót szólni arról, hogyan képzelte magának báró EÖTVÖS LORÁND a vonatkozást az igazi költő és az igazi tudós között.

Ő szerinte a tudós is költő; az a lelkesedés, mely őt eltölti szeretett tudományos problémáival való foglalkozása közben, éppen olyan tiszta és önzetlen, mint a költő ihletsége, mikor fenséges gondolatát szép és megragadó külső formában óhajta kifejezni. A költőt is lelkesíti saját, sikerült költeménye; a természettudós is érzi a benne lakozó isteni szikrát, mikor hosszú munka és fáradozás után sikerül egy új igazságot kifogástalanul megtalálni; a megelégedettség és az öröm, mely a tudóst ekkor eltölti, felemeli őt a mindennapi gondolatköréből és azt érezteti vele, hogy az egész emberiség boldogításáért cselekedett.

A különbséget a költő és a tudós között így kívánta kifejezni:

A költő gondolatait aránylag könnyen tudja formálni versben, a tudós majdnem kivétel nélkül prózában.

A költő és a tudós ily módon igazi cselekményeik közös értelmi és érzületi magaslatán találkoznak; és jellemző báró EÖTVÖS LORÁND is, hogy már tizenöt éves korában, számos verset írt, melyek egy kis kötetben, tisztázottan az egyik legdrágább EÖTVÖS-ereklyét alkotják.

Legyen szabad e helyen szüleihez intézett következő két megható költeményét idéznem:

                       I.

             Atyámhoz.

             (Pest, 1863 március 19-ére, József napjára.)

Atyám, szerzője földi éltemnek !
Te énnékem elmét és észt adál,
Föláldozom ezt kedves nemzetemnek.
Használja, hogyha méltónak talál,
Segítem őt a békében, csatában!
S a nagy munkához hordok egy követ,
Talán így vígadás lesz e hazában?!
S feléje majd szerencse hír nevet.
S ha ezt tevén célomnak, megfeleltem
Tudom, hiszed : hogy- ezt megérdemeltem.

Atyám ! nekem igaz hitem te adtad !
Mellyel csak egy dicső Istent hiszek.
Előtte senki semmit sem titkolhat,
Kit fel nem bírnak fogni emberek,
Ki atyja a szegények s gazdagoknak,
Mindig kedves szemében az erény,
Vétkek büntetlen nála nem maradnak,
Azért vétkezni legnagyobb merény !
S ha ezt tevém, célomnak megfeleltem ;
Tudom, hiszed : hogy ezt megérdemeltem.

Atyám, te tőled kaptam én reményem!
Hogy föltámadván a sors ellenem,
Ha szűm viharban és keblem állna vérben,
Lehessen jobb jövőt reménylenem !
És tetteim további buzdítója,
Legyen zöld ággal a kecses remény
S a csüggedés közt a bűn hódolója,
Ne legyek, győzzőn szűmben az erény,
S ha ezt tevém, célomnak megfeleltem,
Tudom, hiszed : hogy ezt megérdemeltem.

Atyám, te adtál hő szívet énnékem!
Mellyel szeressem a legjobb anyát,
Őt el ne hagyjam búban, gyötrelemben
És vívjak érte bármily bősz csatát !
És adjon ez elég erőt e karnak,
Megvédeni leánytestvéreimet,
S én meg ne törjek, ha ők meghajolnak,
Vonuljon bár vihar e fej felett !
S ha ezt tevém, célomnak megfeleltem,
Tudom hiszed: hogy azt megérdemeltem !

Atyám, a vágyat kaptam én te tőled!
Ezzel kívánom, légy boldog magad,
Jó sors kövesse mindig áldott lépteid.
S nevedhez bár méltó legyen fiad !
És, ami több, eszméid győzedelme
Hordozza messze el dicső neved !
Hisz hogyne áldna meg Isten segélye,
Ki nemzetednek szántad életed !
S ha ezt kívánván, meg lesz, mit reméltem,
Isten hiendi: ezt megérdemeltem !


                       II.

              ANYÁMNAK.

              (Csabacsüd, 1863. szeptember 18-án.)

Midőn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem,
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midőn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.


S a fa beszélt, midőn ifjú koromban
Lesujta engem a bősz fergeteg :
Anyád volt az, ki újra felsegített;
«Az ég hatalma áldja érte meg.»

És zengni kezdett a kicsiny madárka :
«Midőn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az, ki újra elbocsátott :
Az ég hatalma áldja érte meg.»

S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg,
De egy, ki mindenét nyeré tetőled,
Nem tud szólni, csak hallgat, gyermeked !

Eötvös home page