Amikor egy kvantummechanikai rendszeren mérést végzünk, akkor egyúttal az eredeti állapotát szét is roncsoljuk: a mérés mindig a mérõrendszer sajátállapotába ugrasztja a rendszert és az eredeti állapot visszavonhatatlanul elvész. Lehetséges-e egyetlen ilyen mérési eredmény alapjan a teljes eredeti kvantumállapotot rekonstruálni? Ezzel a kérdéssel foglalkozik a teleportáció elmélete és a nemrégen elvegzett interferenciakisérletek a kérdésre hangos igennel válaszoltak.

Talán ennél is érdekesebb a komplementaritás problémaköre. Interferenciát akkor figyelhetünk meg, ha ugyanaz a végállapot két úton érhetõ el, de nem tudjuk, hogy a rendszer melyiket választotta. Ha biztosan tudjuk, hogy a rendszer melyik utat valasztotta, akkor az interferencia eltünik. Kitörölhetõ-e a rendszerbõl az út-információ és visszaállítható-e az interferenciakép? A kvantumradír éppen ezt teszi: kitörli az út-információt a kvantumrendszerbõl és helyreállítja az interferenciát. A jelenség külön érdekessége, hogy az interferencia akkor is visszanyerhetõ, ha a fotont rég detektáltuk, tudhatjuk, hogy merre ment és semmiféle interferenciát nem tapasztaltunk. Amikor az útinformációt kiradírozzuk, az interferenciakép újra megjelenik.

A fenti, paradoxnak ható jelenségek mechanizmusába ad betekentést az elõadás. Egyúttal megmutatjuk, hogy a komplementaritás kvantitatívan is jellemezhetõ: az interferenciakép láthatósága és az interferáló utak kvantummechanikai megkülönböztethetõsége egy, a Heisenberg féle határozatlansági relációhoz hasonló, egyenlõtlenséget elégít ki. Ennek és hasonló alapvetõ összefüggéseknek a kísérleti igazolása a talán nem is olyan távoli jõvõ feladata.