A nagyintenzitású lézerterek atomokkal, molekulákkal, szabad elektronokkal való kölcsönhatását mindezidáig csaknem kizálólagosan a szemiklasszikus elmélet keretében írták le, amelyben a kölcsönható partnerek mindegyike klasszikus hullám.  Ennek a megközelítésnek (amely sok esetben valóban kielégítő) az egyeduralma azon az egyszerűsítő feltevésen alapul, hogy a lézerfény úgyis koherens állapotban van, amely a „legklasszikusabb állapot”. Legújabb eredményeink alapján illusztrációkat mutatunk be arra, hogy több fontos esetben túl kell lépni az említett „külső-tér-közelítésen”. Az előadásban a következő témákat tárgyaljuk: 

• kvantumos ponderomotoros potenciál intenzív Compton – szórásnál,
• kvantumos fázisbizonytalanság, fázis sajátállapotok,
• magasabbrendű felharmonikusok és attoszekundumos fényimpulzusok  kvantumkorrelációja,
• squeezing fém-nanorétegek felülete mentén keltett plazmonok esetében,
• foton – elektron összefonódás intenzív lézerfényben, Einstein-Podolsky-Rosen korreláció,
• fluoreszcens rezonáns energia transzfer virtuális fotonokkal és gyémántba begyágyazott nitrogén-vakanciák spontán emissziója és tranziens öninterferenciája,
• az ún. „optikai ekvivalencia tétel” érvényességi határai parametrikus detektorok (FROG és SPIDER) esetében.