Wigner Jenő a modern fizika kialakulásában meghatározó szerepet töltött be. Közismert, hogy a „kanonizált tudomány” Nobel-díjjal kitűntetett kulcsszereplője volt, és számos alapvető eredménye  már régóta tankönyvi törzsanyag. Nem széleskörűen ismert azonban, hogy emellett Wigner egyben a nem a „fősodorban” tevékenykedő fiatal fizikusgeneráció számos tagjának – az új utakat kereső „kvantum disszidenseknek” – legtekintélyesebb  támogatójává is vált a múlt század hetvenes éveitől [1]. Időközben néhány „disszidens” (pl. John S. Bell vagy Heinz D. Zeh) eredményei fokozatosan „kanonizálódtak” a „második kvantumforradalom” [2] során. Az előadásban megkíséreljük ezt a folyamatot ismertetni, a koncepcionális alapok lerakásához vezető út fontosabb állomásainak felidézésével.

[1] Olival Freire Jr., Quantum dissidents: Research on the foundations of quantum theory circa 1970. Studies in History and Philosophy of Modern Physics 40 (2009) 280-289.

[2] Alain Aspect, Introduction: John Bell and the second quantum revolution. In John S. Bell, Speakable and Unspeakable in Quantum Mechanics. (Second Edition, University Press, Cambridge, 2004).