Hajnal János
A primer alumíniumgyártáshoz viszonyítva, hulladékból történő előállításnál elmaradnak a bauxitbánya nyitási- és művelési költségei. Elmarad a timföldgyártás, jelentős segédanyagigényével és környezetet károsító vörösiszap kibocsátásával. Elmaradnak az alumíniumelektrolízis ténylegesen nagy energiaköltségei (13,5-15 kWh/kg) jelentős minőségi segédanyag igénye (anódszén) és emessz iós környezeti terhei, hogy csak a legjelentősebb megtakarításokat vegyük figyelembe.Az energiabakként is emlegetett alumínium számtalanszor újra feldolgozható, a legkülönbözőbb formákban megjelenve. Itt valósult meg elsőként a teljes körű recycling, ma má r italosdobozból gazdaságosan italosdoboz gyártható.A fenti előnyök felismerésével a hetvenes évektől a világ alumíniumiparának szerkezeti átrendeződése tapasztalható. Elsősorban a járműipar növekvő alumíniumöntvény igénye a másodlagos alumíniumgyártást ö nálló iparággá avatta.Ezzel szemben a hatvanas években a hazai járműgyártás elsorvasztása a hazai alumíniumöntvény előállítás csökkenését jelentette. A Magyar-Szovjet Timföld Alumínium Egyezmény fémbősége mellett az egyetlen hazai hulladék feldolgozó jósz erivel vegetált.A világfolyamatokkal ellentétben, a fémbőség és az öntési igények együttes hiánya következtében sokáig nem alakulhatott ki a hazai másodlagos alumíniumipar. A begyűjtő hálózatot az exportigények fokozatos élénkülése tartotta életben. A rendszerváltás időszakában a primer fémbázis elapadása illetve a privatizációval élénkülő öntészet együttes jelenléte jelentős helyzetváltozást eredményezett. A nyolcvanas évek végén a termékforgalmazás addigi rendjének felszabadítása továbbá a vállalkozói lehetőségek jogi és pénzügyi kiszélesítése következtében tömegesen alakultak fémhulladék begyűjtő-kereskedő társaságok. Párhuzamosan megindult egy, a népi kohó mozgalomra emlékeztető tömbgyártás, ami a rossz minőség ellenére is felgyorsította az amúgy is az alumíniumipar belső válságával küzdő Qualitál felszámolását. A begyűjtési rendszer decentralizációját erősítette a MÉH Tröszt privatizációja. Közben megjelent a külföldi tőke. Előbb export ösztönző, forgótőke támogatást nyújtó csendestársként, később teljes privatizációt és beruházásokat is vállalva. A növekvő kohászati foglalkoztatási gondok és környezetvédelmi szemlélet erősödése eredményeként is szerveződnek új társaságok. A kilencvenes évek közepére kialakult egy igen sokszereplős begyűjtési rendszer. A fokozatosan kialakuló verseny hatására egyre nagyobb figyelmet kap a hulladék előkészítés fázisa. Előtérbe kerül a minőség. A vezető begyűjtő-feldolgozó cégek nem hulladék, hanem másodnyersanyag értékesítésében érdekeltek. Mindezen folyamatra jótékonyan hatottak a hazai öntészeti fejlesztések. Hasonló folyamatokkal jellemezhető az ötvözetgyártás fázisa. A privatizáció eredményeként, továbbá hazai kohászati szellemi bázison, általában kis tőkével létrejött társaságok megerősödésével ma közel 10 olyan ötvözetgyártó van, aki 1000-7000 t/év mennyiségű fémet bocsát ki. Összességében elmondható, hogy az elmúlt évtizedben létrejött egy decentralizált, így kis egység-kapacitásokkal jellemezhető másodlagos alumínium szektor. Ezek elszigetelődésének megakadályozását, illetve együttgondolkozását az időközben létesült szakmai érdekszövetségek (Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete, Fémszövetség) eredményesen segítette. Ennek is következménye, hogy másodlagos alumínium gyártásunk mind az előkészítési, mind az ötvözetg yártási fázisban termékminőség oldaláról jelentősen fejlődött.
Copyright © 2000 |