Időközben visszaérkezett Auschwitzból az első hírhozó is. Már nem volt fiatal elhurcolásakor sem, a gyenge fizikumu Goldfinger Eta. Az első volt, aki Éváról vallott:
- Nem, nem tudok időpontot mondani, de Évával együtt estem ,,sarlachba''. Mindketten együtt kerültünk a járványkórházba, de azóta nem is láttuk egymást (!), tulajdonképpen Évának már itthon is kell lennie. Nem érkezett meg?
Én csak rakosgatom, szárítgatom a pincéből kimentett leveleket, kottákat, fényképeket...Azután egy nagyon rokonszenves, fiatal lány érkezik, kollegámnak a lánya, Prónai Ancsi. De őt nem Csabáról deportálták, hanem egy 6-os
villamosról szedték le a Nagykörúton és a csabaiakat megelőzve Auschwitzban találta magát. Már májusban - szerencséjére - el is került onnan. De ő már ismerheti a tragédia részleteit is, mert ott van mellettem minden nap és nem hagy magamra őrjítő gondolataimmal. Ancsi kis kezes bárányka, lesi, hogyan segíthetne rajtam. Együtt nézzük át legdrágább emlékeinket, a fényképeinket. És mondja:
- Én tudom, hogy Éva milyen jó kondiban volt, azt a ,,sarlachot" én tudom, ott játszva kigyógyították belőle, nem szabad feladni a reményt, én tudom, Éva hazajön.
Máskor:
- Éva olyan szép volt, nem is lehetett rossz helyen, nem is bánhattak vele rosszul...
Igen, a munka, a beszélgetés barátokkal, ismerősökkel volt az egyedüli narkózis számomra ezekben a napokban. Ancsi talán még ma sem tudja, hogy milyen nagyon jó volt hozzám. Még mindig reménykedhettem...
A második szemtanú: Vali sógornője, Vámos Jánosné, Erzsike, - Évánál jóval idősebb, de most is fess, hogy visszaérkezett Auschwitzból. Csak arról tud, amiről már Goldfinger Eta beszámolt, a ,,sarlachról''. Kórházba vitték, azóta nem találkozott vele. Meséli:
- Még levágott hajjal is olyan szép volt Éva!
,,Sarlach és kórház''- az a két vissza-visszatérő motívum. A szombati hetipiacra átjött és az irodámba berobbant Jucika is, Varga Károly felesége.
- Higgyen nekem Gyuri - mondja - azért jöttem be, hogy elújságoljam, hazajön a felesége, meg a kis húga, Lilike is, az éjszaka megálmodtam...
Drága jó nagyanyám is biztat: Évának vissza kell jönnie! Még Návai (Nagel) Dénes kollegám is sürgönyöz nekem Szegedről, hogy biztos tudomása van arról, hogy csabaiak Linzben vannak! Ó, bár igaz lenne! Bár már láthatnálak. Borzasztóan összeszorul a szívem. Hol vagy Évám?
Az újonnan érkezettek között volt Horváth Bözsi. Talán tőle tudtam meg legtöbbet. Évával együtt Auschwitzban az l-es Blokkba került. Akkor is egymás mellett álltak a Zählappelen, amikor Éva nem bírta a további állást. Magas láza volt, összeesett. Ez a megérkezésüktől számított harmadik héten volt. Úgy tudja, hogy akkor a birkenaui járványkórház ambulanciájára, a 6-os Blokkba vitték. Sarlachja volt. Ő is sarlachba esett, de csak később, augusztus 21-én, és ott volt egész október 13-ig. Évával sem ez idő alatt, sem később már nem találkozott! Amikor kikerült a kórházból nem az l-es Blokkba, hanem a C Lagerba vitték. Itt volt november l-ig, amikor egy transzporttal Ravensbrückbe ment. Amióta a kórházból kiengedték, már egyetlen csabaival sem találkozott...Éva kis húgát, Lilit egy darabig szemmel tarthatta. Lili rokonunkkal, Eisler Annieval volt együtt egész augusztus 13-ig, amikor egy transzport Ravensbrückbe indult, ezzel ment el Lilike is. Azóta felőle sem tud...
Horváth Bözsi, a harmadik szemtanú, a puszta tényekre támaszkodik.
- Amikor augusztus 21-én a birkenaui. járványkórházba kerültem, Éva már nem volt ott...
Özv. dr. Bíró Imréné női ruhaszalon tulajdonosnőjével is beszéltem. Ezekben a napokban érkezett vissza. Évával volt együtt Auschwitzban, amíg Éva kórházba nem került. Lilikével egy transzporttal ment Ravensbrückbe, de ott szétváltak, azóta Liliről sem tud. De arra határozottan visszaemlékszik, hogy Auschwitzba történt megérkezésükkor, Éva anyja, a drága Margit, már az első szelektáláskor ,,balra'' került...Ezt követően már nem jegyeztem fel semmit. Mi értelme lett volna? Azon kevesek, akik Auschwitzból Csabára visszajöttek, társtalanul érkeztek meg. A férj a feleségét, a feleség a férjét siratta. Egyedül Weisz Jenő volt az a szerencsés, akinek a felesége valóban hazaérkezett. A csendes, mindig imádkozó asszony most is vigasztaló szavakat keresett számomra: ,,Hinni kell...''
Nem, nem tudtam felfogni ésszel és a fantáziám sem tudta követni . azokat a rémisztő képsorokat, melyet az Auschwitzból megmenekültek elmondtak, csak amikor évek múltán összegyűlt bennem annyi bátorság, hogy a pokoli tettek színhelyein, Auschwitzban, Birkenauban, a kiszolgáltatottság hadszínterét felkeressem, győződhettem meg arról, hogy amit a füleimmel hallottam, az mind kevés, látni kell, hogy milyen pokoli tervszerűséggel készítették elő azt az utat, melynek utolsó stációja a krematórium volt...
Horváth Bözsi felépült a sarlachból. Évát a kórházban szelektálhatták...
,,Die Körper der verstorbenen Höftlinge werden laut Befehl vom 4. Januar 1944 mit Autos direkt ins Krematorium gebracht, die auf ihren Rundfahrten zu den Nebenlagern die Leichen zum Krematorium in Birkenau fuhren.'' (Hefte von Auschwitz 12, Verlag Staatliches Auschwitz. Museum 1970. 130. oldal).1944-ben egész családokat irtottak ki. Dr. Szamek Ignác MÁV főorvos, valamikor Achim L. András háziorvosa volt. Az aranydiplomás, 84 éves, köztiszteletben álló, elismert orvos feleségével, lányával, annak férjével, dr. Kalmár Marcellal, ez utóbbiak lányával és annak férjével, Iczkovits Zoltánnal és ezek kislányával kerültek deportálásra, ahonnan többé nem térhettek vissza.
(Dr. Kalmár Marcell a Tanácsköztársaság idején a kiskunfélegyházi direktóriumnak volt a tagja, ennek következtében a Csiullag börtönben leült szabadságvesztésén felül, mellékbüntetésként az ügyvédi hivatásgyakorlatától is eltiltatott.) Dr. Szamek Ignác fia, dr. Szamek Lajos szülész-nőorvos volt Csabán. Munkaszolgálatból hazatérően századát Pusztavámon az SS-ek körülfogták, a 216 munkaszolgálatossal megásatták azt a mély árkot, melybe a szerencsétlen zsidó munkaszolgálatosokat belelőtték. Így pusztult el társaival ez a kitűnő 48 éves orvos. Feleségét és két kis gyermekét Auschwitzban pusztították el. Tizenegyen voltak, mindannyiukat meggyilkolták. Dr. Szamek Lajos unokatestvére, dr. Szamek György - a csabai gimnázium egykori eminense, Makón volt ügyvéd. Családjával együtt az egyik ausztriai lágerba, Göstlingbe került. A Vörös Hadsereg előnyomulásának hírére 1945 április 13-án egy SS különítmény kézigránáttal és páncélököllel felrobbantotta, a tábort. Ebből a táborból 77 sorstársa közül egyedül a szegedi dr. Szepesi Imréné, sz. dr. Szamek Sára gyermek-szakorvosnő menekült meg, egy héttel a tábor likvidálása előtt megszökött. (Férje a Csillag börtönben szerzett súlyos szívbetegségben( : endocarditis lenta : ) 1933. december 8-án halt meg.) A ragyogó tehetséggel megáldott Szamek György vegyészmérnök-hallgatót a szegedi egyetemről zárták ki, mert Szegeden 1932-ben ,,Házi Újság'' címen ismert politikai bűnper vádlottjaként, nem tagadta meg kommunista voltát. (Dr. Szepesi Imre volt e per 22 vádlottja közül a másodrendű vádlott.) A szegedi Szamek György a vizsgálati fogságból szabadlábra került, kimenekült az országból. Megpróbálkozott Prágában, Bolognában, hogy az ottani egyetemeken folytathassa a tanulmányait. De sehol sem maradhatott, tovább kellett mennie. Végre Zürichben megszerezte a diplomáját és innen a pesti barátai segítették Hollandiába, a groningeni papírgyár főkémikusa lett. Ide húga, a szépséges Vera is követte, ahol később 1945. elején mindketten a nácik kezébe kerültek. Édesanyjuk - özv. Szamek Jenőné - a harcos, kommunista ,,Klári néni'' hiába várta vissza őket a Wahrmann utcai kis lakásba, nem jött többé hír felőlük...
Mindez egy csepp a tengerből...