50. nap, szeptember 12. Delhi. Tegnap ismét teljesen letaglózott a hőség, úgyhogy ma megint sokat aludtam. Delhi egy egészen meleg és párás város. Hát, ha minden igaz ez lesz itt az utolsó napunk, holnap kora hajnalban (1.45) fölszáll a gép hazafelé. A reggel nagy-nagy csomagolással kezdődött. Természetesen nem férek el a hátizsákban, úgyhogy a hátizsák-védő tengerészzsák új felhasználást nyert. Úgy beszéltük meg Gézával, hogy egy doboz könyvet is elhozunk - éppen most költözködik vissza Magyarországra és nem tudja elvinni az összes cuccát. Cserébe kivisz minket a sofőrje a reptérre és felrak a gépre. Kicsit félek, hogy nagyon túlsúlyosak leszünk, de majd meglátjuk. Ha kedvesen nézünk a nénire, lehet, hogy eltekint a pótdíjtól.

Pakolás és reggeli után kolléga úrat riksába tettük az összes cuccal, Auréllal egy 10 Rs-es internetezés után követtük buszon. Először a rossz irányba szálltunk föl, így körbe kellett menni, de végül csak elértünk a Kulturális Intézetbe, ahol kolléga úr már várt ránk. Úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk Géza ebédmeghívását, - úgyis egyre fogy a pénzünk - majd utána elmegyünk egy utolsó városnézésre.

Hát, tervezni ugyebár jó dolog, az egyetlen gond vele, hogy nem mindig sikerül a tervet véghezvinni. Jelen esetben egy erőteljes fosás volt részemről az a tényező, ami a mogul városrész megtekintésében megakadályozott. Úgyhogy végül az Intézetben maradtam olvasgatni, fosni, aludni, hányni, ...

A reptérre háromnegyed 11-kor indultunk. Hamar kiértünk, megpróbáltuk Géza könyves dobozát is elhozni, de így összesen 95 kg volt a csomagunk, ami után fizetni kellett volna, úgyhogy sajnos ez nem sikerült.