Május 13., hétfő - második nap
Úton
A Moszkva - Peking gép 12-én 22.55-kor indult és ma, 10 körül ért Pekingbe. Csomagjaink egészségben megérkeztek, kinyitottuk a bábukat és a Shuttle Bus segítségével, Y16/főért (a napló írásakor 1 Yuan kb. 33 Forint volt - a Szerk.) átbuszoztunk a központi vasútállomásra. Egy kedves , helyi lány segítségével és Kanadából hozott Kína térképem segítségével megvettük jegyeinket Xiningbe, és megtudtuk, hogy a vonat a Nyugatiból indul, így Y60-ért áttaxiztunk oda. A jegy Y238 volt, és Lonely Planet szerint mintegy 36 óráig fog tartani. Szerencsére mi megúsztuk Y29-el.
A vonat a körülményekhez képest, de még abszolút értelemben is nagyon kultúrált volt. Mi a fapados szekcióba vettünk jegyet, lévén ez a legolcsóbb. A zsúfoltság elég nagy volt, a csomagjaikat csak nagy nehezen tudták az utánunk felszállók felpakolni, de amúgy a kocsi légkondicionált volt, az egyik oldalán 4, a másikon 6 ülőhellyel, a padok között kis asztalkával. Olykor-olykor dallamos melódiák, máskor munkásmozgalmi dalok hangzottak fel, vagy éppen tájékoztatást kaptunk kínaiul a következő állomásról a kocsi hangosbeszélőjén keresztül. Egyszóval a vonat minden technikai szempontból megfelelő volt és semmivel sem maradt alul a MÁV hasonló szolgáltatásaival szemben, sőt.
Egy kínai pályaudvaron nyüzsgő az élet
Az utasok is teljesen normálisak voltak. Fehér emberből hármunkon kívül még kettő utazott a vonaton, de csak messziről láttuk őket, így továbbit nem tudok róluk. A helyiekkel elég hamar össze is barátkozunk, volt aki az LG-nél dolgozott és egy nagyon klassz kínai-angol fordítógéppel és kisokossal rendelkezett. Páran mások kártyázni tanítottak minket, hogy aztán hosszan tudjunk velük játszani. Beszélgetni nem tudtunk velük közös nyelv hiányában, de voltaképpen minden szükséges dolgot sikerült megértetnünk egymással. A Kínai térképünk kimondottan nagy hatást gyakorolt rájuk, előszeretettel nézegették.
Először lapos és párás helyeken utaztunk, aztán mókás, nagyon meredek és a földből hirtelen kinövő hegyek kezdték tarkítani a tájat, majd a vidék sivatagos lett, kopár hegyek között futó széles, megművelt völgyben vezettek a sínek. Aztán leszállt az est és már nem sokat lehetett látni, lámpákat szinte sehol.
A vonatnál csak útunk volt hosszabb
