Június 15., szombat - 35. nap
Tsurpu. A Tsurpu-Yangpachen túra első napja
Elindultunk. Fél hatra kint voltunk a Barkhoron és fél hétkor ment is a busz Tsurpuba. A kolostor újdonságot jelentett több tekintetben is, mivel egy Kargyapa rendi kolostor volt. Itt van a valahanyadik Kargyapa, az "Élő Buddha" trónusa, illetve hálószobája, játékai és könyvei is. Láttunk megint vitatkozó lámákat, sikerült felvennem egy keveset egy szertartásból is.
Mivel egészségi állapotom teljesen tökéletes, a kolostor "éttermében" a többiekkel én is elfogyasztottam egy thukpát.
Puja Tsurpu gompában
Aztán elindultunk felfelé a hegyre és egy kellemes völgyben mentünk-mendegéltünk. Persze abban ez a völgy sem különbözött a többitől, hogy egy teremtett fa, vagy bokor sem volt benne. Menet közben behívott minket a sátrába egy nomád pásztor. Ez egy modern nomád pásztor volt, mert a házi-oltár helyett napelemes rádió volt a sátra dísze. Meghívott teára, majd joghurtra, vagy túróra, vagy ilyesmire is, amit jaktejből készít és nagyon finom. Utána előjött az üzlettel, és megmutatta a régi tibeti érmék gyűjteményét. Sokat alkudoztak vele a kollegák és végül sikerült is jó pár érmét vásárolni tőle.
A nomád pásztorok nyári lakhelye a jakszőrből szőtt sátor.
Továbbindultunk felfelé a völgyben, kicsit esett az eső, kicsit sütött a nap, de egyre hidegebb lett. Végül meglepően hamar elértük Leten települését, ahol jó pár sápadtarccal találkoztunk egy házikóba bepréselődve. Vegyes társaság: Kanadából, Angliából, Izraelből, Ausztráliából jöttek. Éppen valami gyanús zöldség egyveleget főztek szaron, és egyikük megjegyezte, hogy "gulash". Ezen mindenki jót mulatott.
Vacsorafőzéshez készülődünk mi, és a helyiek...
Sátrat vertünk, vacsit főztünk. Mindezt persze a szokásos módon, a helyi erőktől körülvéve. Még sós teát is kaptunk ajándékba. Az éjszaka nagyon hideg volt, de Árpiban nagyon jót aludtam, bár mivel bedugult az orrom, reggelre megfájdult a torkom.
Nomád pásztorok gyerekei a Transzhimalája szomszédságában
