AZ ÉTEREK ÉS ÉSZTEREK
Írta : dr. Erdey-Grúz Tibor
Részlet

---

A kémia és vívmányai, II. rész, Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1940.

---

... Az alacsony molekulasúlyú észterek vízben alig oldódó, többnyire kellemes szagú folyadékok. Ezek közül a szerves savak észterei gyümölcsaróma-szagúak, s ezért mesterséges likôrök és más élvezeti szerek készítésére használják ezeket fel. Ilyen szintetikus gyümölcsaróma-anyagok például az etilformiát, HCOOC₂H₅ (rumaróma), az etilacetát, CH₃COOC₂H₅  (körte és málna), az amilacetát, CH₃COOC₅H₁₁, (császárkörte), az etilbutirát, C₃H₇COOC₂H₅ (ananász), az etilizovalerianát, C₄H₉COOC₂H₅, (ôszibarack), az amilizovalerianát, C₄H₉COOC₅H₁₁ (alma). A kereskedelemben kapható gyümölcsarómák ezekbôl az anyagokból, illetôleg ezeknek a keverékébôl állnak, s a forgalomban lévô likôrök legnagyobb része is tiszta szeszbôl cukorral és szintetikus aróma-anyagokkal készül, nem pedig gyümölcslé erjesztése útján.

A szervetlen savak észterei közül legnagyobb jelentôségû a glicerin salétromsav-észtere, az ú. n. nitroglicerin. ...

Az amilnitritet, C₅H₁₁NO₂, véredénytágító hatása folytán gyógyszerül használják (amylium nitrosum).

A magasabb molekulasúlyú észterek közül legfontosabbak a zsírok és olajok, amelyek a glicerinnek fôleg palmitinsavval, sztearinsavval és olajsavval képezett észterei. Ezekkel a következô fejezet foglalkozik részletesen.

A nagy molekulasúlyú zsírsavaknak nagy molekulasúlyú egyértékû alkoholokkal képezett észterei a viaszok, melyek szagtalan szilárd anyagok, s külsôleg a paraffinra emlékeztetnek. Kémiailag azonban lényegesen különböznek a paraffinektôl, mert elszappanosíthatók, vagyis vízfelvétellel savra és alkoholra bonthatók fel, míg a paraffinek szénhidrogének lévén, nem bomlanak. A viaszok állati és növényi szervezetek anyagcseretermékeiként fordulnak elô a természetben, kisebb-nagyobb mértékben más anyagokkal (pl. szénhidrogénekkel, szabad savakkal) szennyezve.

A legközönségesebb viasz a méhviasz, mely fôtömegében a palmitinsavnak miricilalkohollal képezett észterébôl, C₁₅H₃₁COOC₃₀H₆₁, áll. Természetes állapotában sárga színû, 63–65 C^o-on olvadó viasz, mely gyakran fehérített állapotban kerül forgalomba (sárga és fehér viasz). Különbözô ipari célokra, s az orvosi gyakorlatban kenôcsök alapanyagául használják. A bôrgyógyászatban elôszeretettel használják a bálnaviaszt vagy cetaceumot (spermacet-et), mely a bálna-félék koponyaüregében található. Ez az 50 C^o-on olvadó kristálylemezkékbôl álló viasz fôleg a palmitinsav cetilalkohollal képezett észterébôl,   C₁₅H₃₁COOC₁₆H₃₃, áll. A kínai viasz rovaroknak az anyagcsereterméke és cerotinsavas cerilészterbôl áll,  C₂₅H₅₁COOC₂₆H₅₃.

Az állati eredetû viaszok közül említésre méltó még a gyapjúzsír (lanolin), mely a gyapjún keletkezik és a gyógyszerészetben, valamint a kozmetikában játszik fontos szerepet.

A carnauba-viasz viszont, melyet pl. paraffingyertyák fehérítésére használnak, növényi eredetû és fôalkatrésze a cerotinsavas miricilészter,  C₂₅H₅₁COOC₃₀H₆₁.