Ed Boss, egy amerikai milliomos támogatásával nagy, hermetikusan zárt környezetet építettek fel Arizonában. Az üveglapokkal borított, külvilágtól elzárt környezet számos ökológiai rendszert tartalmazott, többek között erdõt, szántóföldet, még egy kis tengert is, korallzátonnyal. A zárt világot emberek népesítették be. A kísérlet során arra akartak választ kapni, hogy az ökológiai rendszerek tiszteletben tartásával fönntartaható-e hosszú távon az emberi élet. A kísérletet két évre tervezték úgy, hogy közben sem ember, sem élettelen anyag nem lépi át a rendszer falát. Két váratlan körülmény miatt azonban a vártnál korábban be kellett fejezni a vizsgálatot.

A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a kísérletben szokatlanul jó minõségû (nagy szerves anyag tartalmú) talajokat használtak. Ezeket a talajokat felhasználás elõtt összekeverték és levegõztették. Ezért a talajbaktériumok azonnal megtámadták és gyorsan bontani kezdték a talajok szerves anyagait. Emiatt a légkör szén-dioxid tartalma növekedésnek, oxigéntartalma csökkenésnek indult, és a változás hamarosan az ott lakók életét is veszélyeztette. A nagy szén-dioxid koncentráció egy másik reakciót is kiváltott; az építmény egy részét alkotó beton karbonátosodni kezdett:

ami némiképp a szén-dioxid koncentráció növekedése ellen hatott. Eleinte még igyekeztek kívülrõl pótolni az oxigént, a szén-dioxidot pedig elnyelették, de a programot végül is abbahagyták. Hogy egy hasonló kísérlet – például kevesebb szerves anyagot tartalmazó talajjal – sikeres lehet-e, egyelõre nyitott kérdés.