Az élelmiszerek csomagolását nézegetve gyakran találkozunk az E-számokkal. Ezek olyan anyagokat, adalékokat jelölnek, amelyek elég biztonságosak ahhoz, hogy az élelmiszerekben használják õket.
Az engedélyezett adalékokat a következõ öt csoportba sorolják:
- színezõanyagok,
- tartósítószerek,
- antioxidánsok,
- emulgeálószerek, stabilizálószerek, sûrítõanyagok, zselésítõszerek,
- egyéb anyagok, például ízfokozók, habzásgátlók, fényezõk.
A gyártók az E-számokat általában szívesebben tüntetik fel a csomagoláson, mint a vegyületek nevét, hiszen ki szeretne olyan asztali sót venni, amely kálium-[hexaciano-ferrát(II)]-ot (E536) vagy ennek nátriumos változatát (E535) tartalmazza? Ezeket a szereket azért adják a sóhoz, hogy ne csomósodjon össze.
A színezõanyagokat
azért keverik az élelmiszerekbe, hogy a vásárlók
szívesebben megvegyék az árut, amely az adalékkal
"friss"-nek vagy "természetes"-nek tûnik. A színezõanyagok
többnyire bonyolult szerves molekulák; közéjük
tartozik a klorofill (E140). A színezéshez elemeket is használnak,
például szenet (E153), alumíniumot (E173) – gondoljunk
a süteményeken csillogó "gyöngyökre" –, ezüstöt
(E174) és még aranyat (175) is. Egyszerû szervetlen
színezõanyagok például a vas-oxidok és
vas-hidroxidok (E172), a kalcium-karbonát (E170) és a titán-dioxid
(E171). Ez utóbbi színezi például fehérre
a borsmentás tölteléket.
A tartósítószerek közé tartozik a kén-dioxid (E220), a nátrium-szulfit és nátrium-diszulfit (E221, E223)), a kálium-diszulfit (E224), a kalcium-szulfit és a kalcium-diszulfit (E226, E227). A kén-dioxidot és sóit már az ókori Egyiptomban is felhasználták. Ezek a vegyületek ma gyakran kimutathatók a borokban. A húsok tartósításához kálium- és nátrium-nitritet (E249, E250) és -nitrátot (E252, E251) használnak. A sonka a nitritektõl lesz étvágygerjesztõen rózsaszín. Az ecetsavval (E260) és kálium-, nátrium-, kalcium-sójával (E261, E262, E263) a savanyúságot tartósítják.
Az antioxidánsok is hozzájárulnak az anyagok frissen tartásához. Ezek az anyagok gátolják például a zsírok, olajok avasodását. Antioxidáns például a citromsav (E330), amely a citrusfélék természetes anyaga, és a citromsav nátrium-, kálium- és kalcium-sója (E331, E332, E333). Ugyancsak antioxidáns a foszforsav és az elõbbi három fémmel alkotott sója (E339, +34, E341). A savat például a Colában használják, és általában fel is tüntetik a nevét a címkén. A glicerin (E422) szintén ebbe a csoportba tartozik.
Az "egyéb" vegyületek közül ismerõs lehet a nátrium-karbonát vagy -hidrogén-karbonát (E500), a kálium-, ammónium-, magnézium-karbonát vagy -hidrogén-karbonát (E501, E503, E504), a sósav (E507) és ennek kálium-, kalcium- és ammónium-sója (E508, E509, E510). Használnak lúgos vegyületek is, például nátrium-, kálium-, kalcium-, ammónium- és magnézium-hidroxidot (E524, E525, E526, E527, E528).
Az Európai Unióban jóváhagyott élelmiszer-adalékok listáját például a http://www.elc-eu.org/approved.htm címen találjuk meg, és a SuliNet-ben is olvashatunk egy összeállítást az E-számokról.