Gurdip Bhalay, a Novartis egyik laboratóriumának vezetõje, a Chemistry in Britain márciusi számában a kombinatorikus kémiába vezeti be az olvasókat. Cikkének fordított, kissé rövidített változatát az alábbiakban közöljük.
A kombinatorikus kémia ma már nemcsak a gyógyszerek,
hanem a katalizátorok és sok más molekula elõállításához
is felbecsülhetetlen segítséget nyújt. "A lottó
kémiai ekvivalense" – ahogy az újságírók
nevezik – a gyors molekulaszintézis segédeszköze.
Még tíz év sem kellett hozzá, hogy kuriózumból
a gyógyszergyárak óriási beruházásokat
elindító módszerévé váljék,
s felkeltse sok más iparág és a kutatóintézetek
érdeklõdését.
Szintézis és felfedezés
A bonyolult molekulák oldatfázisú, hagyományos szintézise igen sikeres eljárás. A molekulák egymás utáni elõállítása azonban idõigényes; a gyógyszervegyészek legfeljebb évente 100 vegyületet állíthatnak így elõ. De a vegyületeknek csak elenyészõen kis számából válik piaci termék, tehát a gyógyszerek felfedezésének hagyományos módja hosszadalmas és drága.
A kombinatorikus kémikusok a reakciókat szilárd hordozón hajtják végre – a reaktánsokat rendszerint szilárd töltetes oszlopon vezetik át. A szilárd fázisú kémiának az a célja, hogy elkerülje a munkaigényes tisztítást. A módszer alapjai 1963-ból származnak; R. B. Merrifield ekkor hajtott végre szilárd hordozón peptidszintézist. Merrifield Nobel-díjjal elismert kutatásai óta más szerves molekulák szilrád fázisú reakcióival is kísérleteznek. A végtermékek mennyiségének növelése érdekében fölöslegben adagolt reagenseket használnak, és a maradékot egyszerûen lemossák a folyamat végén.
A kombinatorikus kémia alkalmazásakor kettõs célt
követnek. Az elsõ a molekulák gyors szintézise
a legalkalmasabb vegyület kiszûrése érdekében.
Rendszerint sokféle, nagyon kis mennyiségû vegyületet
állítanak elõ. A megfelelõ molekula kiválasztása
után analóg szintéziseket dolgoznak ki, hogy növeljék
a vegyület hatékonyságát és szelektivitását.
Szilárd alapok
A kombinatorikus reakciók során a szilárd fázis rendszerint gyanta – olyan oldhatatlan polimer, amely a reakcióhoz használt oldószerben megduzzad. Gyakran alkalmaznak 1% divinil-benzollal térhálósított polisztirolt. (Az adalék merevvé és oldhatatlanná teszi a polimert.) Ugyancsak kedvelik a Tentagel gyantát, amely éterkötésekkel összekapcsolódó poli(etilén-glikol)ból és polisztirolból áll.
A szilárd fázisú szintézisek sikerében fontos szerepet játszik az a "kapocs", amely a szerves molekulát a polimer hordozóhoz köti. Ezek a speciális védõcsoportok jeletõsen bõvítik a vegyész fegyvertárát. A védõcsoporthoz hasonlóan a kapocsnak is "túl kell élnie" a szintézist, és a reakció befejezése után – megfelelõ beavatkozás hatására – úgy kell leválnia a gyantáról, hogy a kész molekula ne sérüljön meg.
A reakciók elõrehaladásának követeséhez
új módszereket kell kidolgozni a szokásos vékonyréteg-kromatográfia
helyett. Az egyik eljárás szerint a reakció különbözõ
fázisaiban egy-egy darabot hasítanak le a gyantából,
s a köztitermékek és/vagy végtermékek
mennyiségét hagyományos analitikai módszerekkel
állapítják meg.
Hajtóerõ
Egyszerû tévhit, hogy a szilárd fázisú reakciókhoz különleges berendezések szükségesek. A szokásos üvegedények tökéletesen megfelelnek. A szokásostól eltérõ edények csak a párhuzamos reakciók futtatását segítik. Az egyik ilyen edény a több cégtõl is beszerezhetõ polipropilén fecskendõ, amelyhez zsugorított szûrõlemez is tartozik, hogy a termékeket ugyanabban az edényben szûrhessék és moshassák, amelyben a reakció végbement. A következõ szintézislépéshez mindössze újabb reagenseket és oldószereket kell a fecskendõbe vezetni.
A kémiai szintézis automatizálása az autógyártás Henry Ford-féle megújulásához hasonlítható. Ford szerelõsorain jóval több autót gyártottak, mint a hagyományos üzemekben. A szintézisre tervezett robotok elsõ generációja általában még nem elég megbízható, de kedvezõ változások várhatók. A gyanta automatizált szûrése és mosása már a Myriad nevû szintetizátorra bízható. A robot felhasználóbarát szoftverével számos szilárd és oldatfázisú beavatkozás irányítható.
A szintézist általában az oldószer elpárologtatása
követi. A hagyományos, forgó párologtatók
helyett vákuum-centrifugákat használnak, amelyek a
magas forráspontú és korrozív oldószereket
is gyorsan elpárologtatják. A keletkezõ vegyület-könyvtár
tisztítása és elemzése is automatizálható
folyamat. A folyadékkromatográfia-tömegspektrometria
preparatív és analitikai eszközként is használható:
napi 100–150 vegyület elõállítására
és elemzésére is alkalmas.
Keverés és szétválasztás
A különbözõ reagensek keverékét alkalmazó módszer mellett sok más lehetõség is kínálkozik a vegyületek párhuzamos szintézisére. Az egyik legelterjedtebb eljárás a "keverés és szétválasztás", amelynek során egy vagy több pozíciót (R-csoporot) randomizálnak a kombinatorikus könyvtárban. A szilárd fázisú szintézis során az egyes vegyületek külön "gyöngyökre" kerülnek; folyadékfázisban keverék keletkezik.
A keverés és szétválasztás tipikusan szilárd fázisú módszer: a gyantagyöngyöket különbözõ reakcióedényekbe töltik, amelyekben más-más reaktáns vagy építõelem van. Így a gyögyök csak egyféle reaktánssal találkoznak, és a különbözõ sebességgel reagáló komponensek nem versengenek egymással, mint a hagyományos, egy edényt alkalmazó módszer esetén. A szintézis kezdetén a gyantát például három egyenlõ részre osztják (1. ábra).
1. ábra. Keverés és szétválasztás egy kilencelemû könyvtárban
Ezután mindegyik adag külön-külön reagál
az A1, A2, A3 komponenssel. Ha a reakciók
lezajlottak, a gyantát a szokásos módon szûrik
és mossák, majd a gyantaszemeket összekeverik, hogy
a szilárd hordozós A1, A2, A3
vegyületet
randomizálják. Ezután a gyantát megint három
egyenlõ részre osztják, és a B1,
B2, B3 komponensekkel kezelik: a három keverékben
kilenc termék képzõdik. A ciklus ismétlésével
hamarosan nagyszámú vegyület keletkezik.
"Szilárd oldatok"
A molekulakönyvtárak többségét szilárd fázison állítják elõ, de oldatfázisú kémiával is nagy könyvtárak képezhetõk. A kombinatorikus módszerek továbbfejlesztéséhez a két eljárás ötvözése szükséges. Az oldatokban könnyebb a reakciók nyomonkövetése, mint a szilárd fázisban, de a köztitermékek tisztítása sok idõt rabol a szintézislépések között. Ezért olyan oldatfázisú reakciókkal kísérleteznek, amelyekben szilárd fázishoz kötött reagenseket használnak. A reakció után a keletkezett anyagot leszûrik; a terméket a szûrlet tartalmazza.
2. ábra. Szilárd hordozós TPAP
és izocianátvegyület |
A Cambridge-i Egyetemen Steve Ley és csoportja nemrégiben állította elõ a szilárd hordozós tetra-n-propil-ammónium-perrutenát oxidálószert (TPAP, 2 . ábra). A szilárd hordozós és az oldatbeli reagens közötti reakció után az aldehidet szûréssel és oldószer-párologtatással nyerik ki. A szilárd hordozós reagens alkalmazásával kiküszöbölik a termék tisztítását, ezért az eljárást "tiszta kémiának" nevezik.
Még "tisztább" oldatfázisú szintézisek végezhetõk azokkal a szilárd hordozós anyagokkal, amelyek vagy kovalens vegyületek kialakításával, vagy sóképzéssel távolítják el a fölösleges reagenseket. Például a gyantához kötött izocianáttal (2. ábra) eltávolítható a fölösleges amin, mert a gyantán képzõdõ karbamid a reakció végén szûréssel elválasztható.
Az oldható polimerekbõl gyártott hordozók
– elméletben – mindkét fázisban remekül használhatók.
Ezek a polimerek például a tetrahidrofuránban oldódnak,
de a metanolban kicsapódnak, ezért a reakció lejátszódása
után a reaktánsok és az oldószerek szûréssel
elkülöníthetõk. A kaliforniai Scripps Kutatóintézetben
ezzel a módszerrel állítottak elõ prosztaglandint.
Hordozóként oldódó, nem térhálósított
polisztirolt használtak.
Nyeremény
Régebben a könyvtári vegyületek kétes tisztaságáért az anyagok mennyisége kárpótolta a vegyészeket. Néhány éve egyre tisztább könyvtárak elõállításán fáradoznak. Ma már – a "hagyományos" gyógyszertervezéshez hasonlóan – a molekulamodellezõ szoftvereket is felhasználják a könyvtárak gazdagítására. Eleinte csak a megfelelõ molekula, például a gyógyszerhatóanyag elõállítása után került elõtérbe a felszívódás, az eloszlás, az anyagcsere, a kiválasztás kérdése. Újabban a könyvtárszintézis korábbi fázisai során is figyelembe veszik ezeket a szempontokat.
A kombinatorikus kémia sikere a termékeken mérhetõ
le. A következõ évezredben már kiderül,
hogy az új gyógyszerek, katalizátorok, egyéb
anyagok könyvtárszintézisekbõl származnak-e.
Akkor a kombinatorikus kémiát akár felfedezõgépnek
is nevezhetjük, és meglátjuk, mennyit nyerünk a
vegyész lottóján.
Vissza a Hírekhez
Vissza az Olvasóba |
http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/ |