Tallózás

---

A biológiai õr. A lépfene keltette félelem felgyorsít néhány kutatást, amelynek korábban kisebb jelentõséget tulajdonítottak. Egy üzemi és egyetemi vegyészekbõl álló csoport olyan berendezéssel kísérletezik, amely a postákon, bevásárló központokban vagy akár az otthonokban is alkalmas lehet a levegõ vizsgálatára.

A berendezés akkora, mint az újfajta "kukorica-pattogató" gépek. Centrifugális porleválasztóval "szûri ki" a levegõben található részeszkék közül a biológiai szempontból érdekes részecskéket, amelyek az 1–10 mikrométer tartományba esnek (a kisebbeket és a nagyobbakat eldobja). Az összegyûjtött anyagot vízsugár mossa le egy tartályba. Ha elegendõ részecske gyûlt össze, impulzus-lézerrel vetik a mintát vizsgálat alá, hogy a részecskék fotoakusztikus jeleit használják fel az azonosításra.

A kémiailag egyszerû por- és koromszemcsék kevés jelet adnak. A biorészecskék azonban a látható vagy ultraibolya lézerfényt elnyelik, elpárologtatják az oldószert, és buborékokat hoznak létre. A baktériumoktól származó akusztikus "buborékjelek" nagyok és jelentõsen különböznek a porszemcsék jeleitõl.

A fejlesztõk azt remélik, hogy az eszközt Geiger–Müller-számláló módjára használhatják. A levegõben mindig számos baktérium, gomba és más biológiai részecske van. A detektort úgy kalibrálnák, hogy a "háttér-zajt" ne vegye figyelembe, csak a keresett részecskék megjelenése esetén szólaltasson meg hangjelzést.
 

Õsi tárgyak – új módszerek. Egy 3000 éves bronzöv kapcsán vetõdött fel, hogy a régészek is alkalmazhatják a pásztázó Auger-mikroszkópiát (SAM) a régi tárgyak vizsgálatára. Egy olasz anyagtudományi szakember, Ernesto Paparazzo, angol és amerikai kollégáival együtt arra a megállapításra jutott, hogy a SAM nagyobb felbontással nyújt értékes infomációt, mint más eljárások.

Az Auger-effektus során (ameleyet 80 évvel ezelõtt figyelt meg elõször Pierre Auger) nagy energiájú besugárzás hatására az atomokból  elektronok lökõdhetnek ki a maghoz közeli pályákról. A gerjesztett állapotú atom többletenergiája olyan folyamatban távozik, amelyben egy második, "Auger-elektron" is elhagyja az atomot. Ennek energiája jellemzõ arra az atomra, amelybõl kilépett.

A pásztázó Auger-mikroszkópia során nagy energiájú elektronsugarat fókuszálnak a mintára, és a felületrõl szóródó elektronokat használják fel a képalkotásra, mint a pásztázó elektronmikroszkópiában. Az Auger-mikroszkópiával a kutatók 5 nm felbontással térképezhetik fel a felületet.

Ezzel a módszerrel Paparazzo olyan bronzövet vizsgált, amely Szíriából származik, a Kr. e. elsõ évezredbõl. Valószínûleg az Urartui Birodalomban készült, amely Kis-Ázsiában, a Van-tó környékén Kr. e. 900 és 600 között élte virágkorát. A királyság gát- és csatornarendszerének egy részét még ma is használják. Az urartui fémtárgyak a bronzkor legmívesebb leletei közé tartoznak.

A bronz körülbelül 85% rezet, 10% ónt és sok más fémet tartalmaz. A közel-keletrõl származó bronztárgyakban sok cink van. A föld alá temetett bronzban a fémek különbözõ mértékben oxidálódnak. A réz mennyisége fokozatosan csökken, miközben a talajból szilikátok és szerves anyagok mosódnak be. Ezeknek a folyamatoknak a feltérképezésében nagy segítséget nyújthat a SAM.

A pásztázó Auger-mikroszkópia kiegészíti és nem helyettesíti a régészeti anyagok vizsgálatára lakalmazott módszereket. A röntgensugaras fotoelektron-spektroszkópia például kisebb felbontású, de kevésbé károsítja a felület mikroszerkezetét, mint a SAM.
 

Városvédõ festmények. Padovai kutatók felfedezték, hogy azok a képek, amelyeket Canaletto a XVIII. századi Velencérõl festett, másfél évszázaddal korábbról szolgáltatnak pontos adatokat a tengerszint magasságáról, mint ahogy a pontos mérések elkezdõdtek. A képek segíthenek a régi város megóvásában.

Velence lagúnára épült az Adriai-tengerben, ezért a tengerszint emelkedése és a város süllyedése miatt nagyon "sebezhetõ". A múlt században csatornákat építettek, hogy a nagy hajók a kikötõbe juthassanak. Ez azzal járt, hogy a nagy dagályok és a sirokkó hatására feltámadó hullámok eláraszthatták a lagúnát és a várost. Ráadásul a tengervíz beszivárgott a porózus mészkõ épületekbe.

A tengerszint mûszeres mérése 1872-ben kezdõdött. A kutatók azért szeretnék tudni, mi volt korábban, hogy megjósolhassák, mire számíthatunk. Egy kutatócsoport most Canaletto képei nyomán próbálkozik a múlt rekonstruálásával.

Canaletto camera obscurával alkott kép segítségével festette a várost. A kutatók szerint festményei majdnem olyan pontosak, mint a fényképek. A házakon végigfutó barnászöld "alga-vonal" a nagy dagályok átlagos szintjét jelzi. A mai szinttel összehasonlítva azt találták, hogy a relatív tengerszint-emelkedés 0,8 méter Canaletto kora óta (ez évi 2,7 mm-nek felel meg). Az adatokat a legelõnyösebb védelmi stratégia kidolgozására használhatják fel.
 

Szegfûszeges azbeszt.A szegfûszeget ételízesítõként, kivonatát fogíny-ecsetelõként ismerjük, ám a legújabb kutatások szerint egyik komponense az épületek azbeszt-szigetelésének eltávolításában is fontos szerepet játszhat.

A tûzvédelmet szolgáló, de késõbb veszélyesnek talált azbeszt eltávolításakor az épületeket "légmentesen" le kell zárni, hogy a légnyomás-különbségek hatására ne jussanak azbesztrostok a levegõbe. Emellett a bontás során a munkásoknak kellemetlen védõruházatot kell viselniük.

Egy torinói kutatócsoport azt találta, hogy azbesztfelületre öntött készítményük, amely hidrogén-peroxidot és eugenolt tartalmaz, azonnal ligninszerû polimerré szilárdítja az anyagot. (A természetes eugenol a szegfûolaj fontos komponense.) A rostszálak a polimerbe ágyazódnak, és nem repülnek szét a levegõbe. A kísérlethez az adta az ötletet, hogy az eugenol polimerizálja a különbözõ szilikátokat. A polimer megköti azokat a szabad gyököt tartalmazó vegyületeket is, amelyek a szálakkal együtt juthatnak be a szervezetbe és károsítják a DNS-t. A polimer bomlását egyelõre nem tapasztalták, ezért azt remélik, hogy kockázat nélkül eltemethetõ.

Nagy-Britanniában 2002 júniusától minden épületet "azbeszt.-biztossá" kell tenni. Az azbeszt lezárását kedvezõ módszernek tekintik.

A  New Scientist és a  The Alchemist  nyomán

2001. november