Bereczky Endre 1896. november 8-án született Budapesten. 1921-ben szerezte meg a vegyészmérnöki oklevelet a budapesti Mûegyetemen, majd a Beocsini Cementgyári Unió alkalmazásába került. A Csehszlovákiához csatolt felvidéki cementgyárakban dolgozott: Lédecen (Ladce) és Litvaillón (Lietavaska Lucka), kezdetben üzemmérnöki, majd fõmérnöki beosztásban. Késõbb áthelyezték a vállalat központjába, Pozsonyba, ahol elõször beruházási fõmérnökként, majd mûszaki igazgatóként tevékenykedett egész 1945 végéig. Ekkor visszatért Magyarországra, a selypi cementgyár fõmérnöke lett, majd az államosítás után az újonnan alakult vezetõ szerv, a Mész- és Cementipari Központ mûszaki igazgatóhelyettese.

1949-ben a heterogén cementekkel kapcsolatos kutató munkájáért Kossuth-díjat kapott. 1951-ben nevezték ki a Veszprémi Vegyipari Egyetemen akkor alakuló Szilikátkémiai Tanszék vezetõjévé. Ebben a beosztásban oktatott, kutatott, dolgozott, 1964-ben történt nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként a budapesti Szilikátipari Központ Kutató és Tervezõ Intézetében folytatott cementipari kutatásokat.

Berecky Endre egész tevékenysége a cement- és szilikátiparhoz kapcsolódott. Igen sok publikációja jelent meg hazai külföldi szakfolyóiratokban (Építõanyag, Zement-Kalk-Gips, Ton-Industrie Zeitung). Az általa kifejlesztett heterogén cementek a mai napig fontos építõipari anyagnak számítanak.

Elõadásokat tartott a magyar és csehszlovák tudományos találkozókon kívül a berlini Technische Hochschule kongresszusán, továbbá a londoni Cementkémiai Világkonferencián. 1950-ben jelent meg: „Építõipari anyagtan” c. könyve (Becz Jenõ társszerzõvel).

1952-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. Oktató munkája során számos hallgatót, aspiránst nevelt, készített elõ a tudományos pályára. 1953-54-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem dékánja volt. Hosszú ideig a Szilikátipari Tudományos Egyesület elnöki, társelnöki tisztét töltötte be.

1973. augusztus 2-án hunyt el Budapesten.

Vissza a tartalomjegyzékhez