Erdey László 1910. február 12-én született Szegeden, itt végezte középiskolai tanulmányait is. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1933-ban kémia-fizika tanári oklevelet szerzett. A Szabadalmi Bíróságnál és az Országos Közegészségügyi Intézetben dolgozott, közben a Tudományegyetem III. sz. Kémiai Intézetében az oktató- és kutató munkában gyakornokként, illetve fizetés nélküli tanársegédként vett részt. 1938-ban doktorált elektrokémiai tárgykörben, majd a Fõvárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgálati Intézetében tevékenykedett, ahol gazdag és széleskörû analitikai kémiai gyakorlatra tett szert. Itteni munkáját katonai szolgálata miatt többször meg kellett szakítania. Ezen idõ alatt sem szûnt meg kapcsolata az egyetemmel, részt vett annak oktató, kutató munkájában.

1949-ben intézeti tanárrá nevezték ki a Tudományegyetemen. Ugyanezen év õszétõl intézeti tanárként vezette a Mûegyetem Általános Kémiai Tanszékét. 1950-tõl nyilvános rendes tanárként a Vegyészmérnöki Kar dékáni tisztét látta el. Õ volt az önálló Vegyészmérnöki Kar elsõ dékánja. 1951-ben lett a kémiai tudományok doktora.

A munkája során szerzett széleskörû analitikai szemléletét és gyakorlatát egyetemi tanárként továbbfejlesztette és hazánkban a modern analitikai kémia megteremtõjévé vált. Analitikai kémiai kutatásai világszerte ismertek. Munkásságával egyaránt gazdagította a termikus, a térfogatos, és a súlyszerinti analízis, a spektrálanalízis és az analitikai kémia elméletét.

Nagy szerepet játszott az egész magyarországi kémiai kutatás korszerû megszervezésében. Sikeresen valósította meg a korszerû mûszeres analízis oktatását. Jelentõs érdemei voltak a mûszeres analitikai szakmérnökképzés megszervezésében.

Közel ötszáz közleménye, illetve tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. „Bevezetés a kémiai analízisbe” c. kétkötetes munkája tíz kiadásban jelent meg. „A kémiai analízis súlyszerinti módszerei” c. háromkötetes mûve a magyar kiadást követõen németül és angolul is megjelent.

A Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelezõ, 1955-ben rendes tagjává választotta. Az Akadémián a Kémiai Tudományok Osztályát 1951-1959-ig irányította, mint osztálytitkár.

Több hazai és külföldi tudományos társasági funkciója mellett öt szaklapnak - köztük három külföldön megjelenõnek - szerkesztõ bizottsági tagja, illetve elnöke volt.

Számos elismerés, tudományos cím, magas kitüntetés, köztük két Kossuth-díj méltányolta tudományos érdemeit.

Budapesten hunyt el 1970. február 21-én. Az MTA 1971-ben Erdey-díjat alapított az analitikai kémia területén kiemelkedõ eredményeket elért fiatalabb kutatók jutalmazására.

Vissza a tartalomjegyzékhez