Erdey-Grúz Tibor 1902. október 27-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol 1924-ben doktorált. 1924-tõl a III. sz. Kémiai Intézetben Buchböck professzor mellett dolgozott, mint gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1928-31-ig állami ösztöndíjjal Fajans müncheni, majd Volmer berlini intézetében folytatott kutatómunkát és már itt elkötelezte magát a fizikai-kémiával, annak is az elektrokémiai ágával. 1934-ben a budapesti Tudományegyetem magántanárrá habitálta. Egyetemi munkája mellett 1938-ban gyógyszerészi oklevelet is szerzett. 1941-tõl címzetes nyilvános rendkívüli tanár, 1946-tól intézeti tanár, 1949-tõl a Fizikai Kémiai és Radiológiai Intézet tanszékvezetõ egyetemi tanára, 1950-ben a Természettudományi Kar dékánja volt. 1952. december 6-tól 1953. július 2-ig felsõoktatási, 1953. július 4-tõl 1956. július 30-ig oktatásügyi miniszter volt.

Az MTA 1943-ban levelezõ, 1948-ban rendes tagjává választotta, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának 1947-48-ban és 1959-64-ben osztálytitkára volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1949-50-ben, 1953-61-ben elnökségi tagja, 1950-53-ban, 1956-57-ben, 1964-70-ben fõtitkára, 1970-tõl haláláig elnöke volt.

A hazai elektrokémiai kutatás egyik kimagasló mûvelõje volt, jelentõs megállapításokat tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezése, az elektrolitikus fémleválasztás, fémes kristályok elektrolitikus növesztése, fémek anódos vizsgálata, az ionvándorlás jelenségeinek kutatása terén. Eredményeit száznál több dolgozatában tette közzé.

Az 1940-ben megjelent, hiánypótló, elsõ magyar nyelvû „Fizikai kémia” c. tankönyv egyik szerzõje. E könyv mindig kibõvített formában „Elméleti fizikai kémia” címen, Schay Géza társszerzõvel több új kiadást ért meg 1952-1962 között. Ugyancsak úttörõ volt Proszt Jánossal írt „Fizikai kémiai praktikum” c. könyve (1934), mely szintén számos új, korszerûsített kiadásban jelent meg késõbb, 1965-ig. Több egyéb tudományos és tudományfilozófiai könyvet is írt.

Szerkesztõje és szerzõje is volt 1940-ben „A természet világa” c. sorozat kémiai kötetének, 1945 után pedig a „Természettudományi Lexikon”-nak, „A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai” c. kiadványnak, a MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményeinek és a Magyar Kémiai Folyóiratnak. Mint miniszter sokat tett az oktatási formák fejlesztéséért, az egyetemek szervezeti továbbépítéséért. Jelentõs része volt az akadémiai reform végrehajtásában, a kutató intézeti hálózat fejlesztése és teljessé tétele terén. A Tudományos és Felsõoktatási Tanács elnökeként az elsõ országos távlati kutatási terv elkészítését irányította.

Munkásságát két Kossuth-díj, számos magas kormánykitüntetés, az Akadémiai Aranyérem, több külföldi szervezet emlékérme, külföldi akadémiai tiszteleti tagság és több egyetem tiszteletbeli doktori címe ismerte el. Budapesten, 1976. augusztus 16-án halt meg.