Fabinyi Rudolf Jolsván született, 1849. július 31-én. Budapesten tanult vegyészetet, majd a mûegyetemen lett tanársegéd. Két éves nyugati, fõleg Skraupnál Grácban és Baeyernél Münchenben töltött tanulmányút után az új kolozsvári egyetem kémia professzorává nevezték ki 1878-ban. Az intézet megszervezése mellett maradt energiája arra, hogy a kolozsvári vegykísérleti állomást is igazgassa és, hogy megindítsa és szerkessze az elsõ magyar nyelvû folyóiratot (1882-1889) Vegytani Lapok címen. Az 1907-ben megalakult Magyar Kémikusok Egyesületének elsõ elnöke volt.

Fabinyi Rudolf kezdte meg a modern szerves kémiai kutatást hazánkban és eredményeirõl több közleményben számolt be a század elején. Különösen érdekes, a napjainkban gyógyszeripari jelentõségre szert tevõ cyason és származékainak úttörõ vizsgálata. Már a múlt században kísérletezett a csupán a jelenben és az ûrhajózásban fontossá vált tüzelõanyag-cellás galvánelemekkel. Szellemesen módosította a szerves anyagok molekulasúly-meghatározására szolgáló forrpont- és fagypontcsökkentési módszert.

Az I. világháborút követõ összeomlás után, 1920. március 7-én halt meg Budapesten.