FÖLDI ZOLTÁN
(1895-1987)
Földi
Zoltán Budapesten született, 1895. május 3-án.
A budapesti József Mûegyetemen 1917-ben vegyészmérnöki
oklevelet szerzett, majd a mûegyetem szerves kémia tanszékén
Zemplén Géza tanársegédjeként
kezdte pályafutását. 1919-ben mûszaki doktorátust
szerzett. 1931-ben a szegedi tudományegyetemen Az organikus gyógyszerkészítmények
chemiai technológiája tárgykörbôl magántanárrá
habilitálták. 1918-ban átkerült a Chinoinba,
és 69 éven keresztül dolgozott a gyárban mint
a magyar gyógyszeripar egyik legjelentôsebb, meghatározó
egyénisége. 1941 és 1945 között a Chinoin
vezérigazgatója, 1946 és 1978 között a kutatólaboratórium
vezetôje, majd mûszaki-gazdasági tanácsadó
volt. Emellett az 1930-as években a szegedi tudományegyetem
szerves és gyógyszerészeti vegytani tanszékén
fakultatív elôadásokat tartott (1931-48), 1948-tól
pedig a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki
Karán a szerves kémiai alapmûveleteket adta elô.
(1954-ben jelent meg Szerves kémiai alapfolyamtok. Elôadások
vegyészmérnökhallgatók részére
1-2. címû munkája.)
Nevéhez számos gyógyszerkészítmény elôállítása fûzôdik, például a papaverin elsô ipari szintézise (1930), a perparin (1928-30) és -- Issekutz Bélával -- a novurit (1930) kidolgozása, az elsô hazai inzulin gyártásának elindítása (1924-28), az ultraszeptil és a deszeptil, valamint az elsô hazai B1-vitamin szintézise (1937-38). A II. világháború után fontos szerepe volt a hazai penicillingyártás megszervezésében, ezért Kossuth-díjjal tüntették ki (1952). Munkatársaival -- a Földi-iskola tagjaival -- mintegy 80 szabadalmat jelentett be.
A Magyar Tudományos Akadémia levelezô (1956), majd rendes taggá választotta (1970). Budapesten hunyt el, 1987. március 5-én.
Móra László