Földi Zoltán Budapesten született, 1895. május 3-án. A budapesti József Mûegyetemen 1917-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett, majd a mûegyetem szerves kémia tanszékén Zemplén Géza tanársegédjeként kezdte pályafutását. 1919-ben mûszaki doktorátust szerzett. 1931-ben a szegedi tudományegyetemen Az organikus gyógyszerkészítmények chemiai technológiája tárgykörbôl magántanárrá habilitálták. 1918-ban átkerült a Chinoinba, és 69 éven keresztül dolgozott a gyárban mint a magyar gyógyszeripar egyik legjelentôsebb, meghatározó egyénisége. 1941 és 1945 között a Chinoin vezérigazgatója, 1946 és 1978 között a kutatólaboratórium vezetôje, majd mûszaki-gazdasági tanácsadó volt. Emellett az 1930-as években a szegedi tudományegyetem szerves és gyógyszerészeti vegytani tanszékén fakultatív elôadásokat tartott (1931-48), 1948-tól pedig a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán a szerves kémiai alapmûveleteket adta elô. (1954-ben jelent meg Szerves kémiai alapfolyamtok. Elôadások vegyészmérnökhallgatók részére 1-2. címû munkája.)

Nevéhez számos gyógyszerkészítmény elôállítása fûzôdik, például a papaverin elsô ipari szintézise (1930), a perparin (1928-30) és -- Issekutz Bélával -- a novurit (1930) kidolgozása, az elsô hazai inzulin gyártásának elindítása (1924-28), az ultraszeptil és a deszeptil, valamint az elsô hazai B₁-vitamin szintézise (1937-38). A II. világháború után fontos szerepe volt a hazai penicillingyártás megszervezésében, ezért Kossuth-díjjal tüntették ki (1952). Munkatársaival -- a Földi-iskola tagjaival -- mintegy 80 szabadalmat jelentett be.

A Magyar Tudományos Akadémia levelezô (1956), majd rendes taggá választotta (1970). Budapesten hunyt el, 1987. március 5-én.

Vissza a tartalomjegyzékhez