Hardy Gyula 1928. április 20-án született Budapesten. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetemen folytatta, ahol a Szerves Technológia szakon 1950-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett.

1950. szeptemberétõl 1953. decemberéig a leningrádi Technológiai Intézet Mûanyagtechnológiai Tanszékén dolgozott aspiránsként. Kandidátusi disszertációját a gyökös polimerizációs folyamatok kinetikai vizsgálatáról készítette.

1954 januárjában nevezték ki az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatóhelyettesévé. 1957 augusztusától a Szerves Vegyipari és Mûanyagipari Kutató Intézet mûanyagrészlegének vezetõje lett igazgatóhelyettesként. A két intézet szétválásakor, 1961. január 1-jétõl 1988. március 31-ig a Mûanyagipari Kutató Intézet igazgatója volt. Ezt követõen kutatóprofesszorként dolgozott tovább az új intézményben.

1955 óta a Budapesti Mûszaki Egyetemen „Válogatott fejezetek a makromolekuláris kémia körébõl” címmel fakultatív elõadásokat tartott. 1959-ben a BME Mûanyag- és Gumiipari Tanszékén tanszékvezetõ docense, 1965-ben tanszékvezetõ egyetemi tanára. 1961-ben fél évet töltött Párizsban, a Sorbonne-on M. Magat, iII. A. Chapiro professzor intézetében vendégkutatóként. 1974-ben védte meg a tudomány doktora értekezését a szilárd fázisú polimerizációs folyamatok vizsgálata körébõl. 1976-ban az Amerikai Egyesült Államokban, a massachussetesi egyetemen, Amhertsben tartott elõadásokat vendégprofesszorként a makromolekulájú anyagok kémiájáról.

Tudományos munkássága a monomerek és a szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs készsége közötti kapcsolatok felderítésére, a szilárd fázisú és folyadékkristályos fázisban végbemenõ polimerizációs folyamatok törvényszerûségeinek vizsgálatára irányult. A magyar tudományos élet hírnevét öregbítették a nemzetközi konferenciákon bel- és külföldön tartott elõadásai és az általa vezetett tudományos rendezvények.

A Magyar Tudományos Akadémia 1976-ban levelezõ, 1985-ben rendes tagjává választotta. 1985-tõl az MTA Kémia Tudományok Osztálya elnökeként jelentõs tudományszervezõ munkát is végzett. 1978-ban a leningrádi Technológiai Intézet díszdoktorává, 1988-ban az NDK Tudományos Akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta.

Több évtizedes tudományos, mûszaki és oktatói munkásságáért elismerésül 1969-ben Akadémiai Díjban, 1988-ban Állami Díjban részesült. 1988. október 22-én hunyt el hosszas betegség után Budapesten.

Vissza a tartalomjegyzékhez