Lippay György Pozsonyban született 1600-ban. Iskoláit részben itt, részben Bécsben végezte; Grazban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Hittudományi tanulmányait Rómában folytatta. Hosszú idôn át Bécsben szolgált, majd Magyarországra jött, és veszprémi, késôbb egri püspök lett. 1642-tôl esztergomi érsekként mûködött. 1666. január 30-án halt meg Nagyszombaton. Élete utolsó éveiben csatlakozott a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes fôúri összeesküvéshez (1664).

Lippay prímás élénken érdeklôdött a természettudományok iránt. Pozsonyi kertjében kiterjedt dísznövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztés folyt. Errôl az elsô magyar nyelvû kertészeti szakkönyv három kötete tanúskodik. Lippay György hátrahagyott egy alkimista kéziratot, melyet ma is ôriz a bécsi National-Bibliothek. A díszes, vörös bôrbe kötött, aranyozott fedelû album címe: Mons Magnesiae Ex Quo Obscurum sed Verum Subjectum Philosophorum effonditur et Expresse denominatur (Magyar fordítása a Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár kézirattárában található, száma 09/1417.) Lippay a munkát I. Lipót királynak ajánlotta, aki nagy kedvelôje volt az aranycsinálásnak, udvarában fizetett alkimistákat tartott, megannyi szélhámost. Lippay prímás felvilágosítja az uralkodót arról, hogy az aranycsinálás lehetséges ugyan, de ahhoz elméleti tudás szükséges. E tudáshoz vezet az általa "Magnezia Hegy"-nek (Mons Magnesia) nevezett helyhez vezetô út. Az alkimista fôpap munkájában kitûnôen foglalta össze a korábbi alkimista szerzôk ismereteit. Mint írja, "... a mûben tárgyaltam az anyagról, amely magába foglalja a négy elemet, a földet, vizet, levegôt, tüzet; a három principiumot: sal, sulfur, mercurius-t; kettôsségét a hímnek és nôsténynek s végre azt az egy valamit, amely a mi csodálatos, egyszerû napanyagunk. ... Ne maradjon elôtted rejtve az sem, hogy ez a mi anyagunk a chaos." A munka a magyar alkímia egyik legszebb alkotása.

Vissza a tartalomjegyzékhez