Martinovics Ignác 1755. július 20-án született Pesten. Fiatalon a Ferences rendi szerzet tagja lett. A rend az éles eszû Martinovicsot bölcsészeti és teológiai tanulmányokra a pesti egyetemre küldte. Már itt is fõleg a matematika és a kémia iránt érdeklõdött, ezért az egyetem elvégzése után a rend budai iskolájában a matematika oktatásával bízták meg. A rendi kötöttségektõl úgy sikerült megszabadulnia, hogy tábori pap beosztást vállalt el, majd 1783-ban a lvovi (lembergi) akadémia (majd egyetem) fizikai professzora lett.

Az egész fizikát kémiai alapvetéssel tárgyalta. Elõadásai anyagát tartalmazó, három kötetesre tervezett fizikai tankönyvének elsõ kötete (1783) teljes egészében kémia; ez a legelsõ olyan könyv, amelyben magyar ember a kémia egészét összefoglalta. Jól felszerelt laboratóriumában a kor legtöbbet vitatott kérdésére, az égés és robbanás okára keresett magyarázatot. A durranóarannyal végzett kísérleteirõl írott cikkei a legelsõ tudományos folyóiratokban láttak napvilágot. Minthogy a durranóarany robbanását égésnek tekintette, a flogisztonelmélet védelmére vélt újabb bizonyítékot találni.

A katedrájáról 1791-ben leköszönt, majd miután a bécsi, majd a pesti egyetem fizikai tanszékét nem nyerhette el, rövid ideig Lipót császár mellett udvari vegyész volt. Ezt a megbízást Lipót korai halála folytán csak nagyon rövid ideig viselte, aktívan már a kémiai kutatómunkában nem vett részt, rövidesen teljes energiáját az ateizmus terjesztésére és a tragikus végû összeesküvés megszervezésére fordította. Az összeesküvésben kifejtett mûködéséért halálra ítélték és Budán, a Vérmezõn 1795. május 20-án lefejezték.

Vissza a tartalomjegyzékhez