Müller Sándor 1903. október 12-én Aradon született. Kolozsvárott végezte középiskolai tanulmányait, majd 1921-ben a Budapesti Tudo-mányegyetemre iratkozott be. Késõbb Zemplén Géza mûegyetemi professzor hallgatója lett, akinek irányítása mellett készítette el bölcsészdoktori értekezését, és már 1925-ben bölcsészdoktori oklevelet, ugyanebben az évben tanári oklevelet szerzett. Ezt követõen magyar állami ösztöndíjjal Berlin-Dahlenbe került, ahol egy esztendeig Hess professzor munkatársaként dolgozott.

Hazakerülve 10 évet töltött az akkor alapított tihanyi Biológiai Intézetben, de idõközben több alkalommal járt külföldön ösztöndíjasként. 1923-ban a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban vállalt kutató-vegyészi állást, majd 1935-ben a Budapesti Tudományegyetem Szerves Kémia Intézetének adjunktusává nevezték ki. Tudományos és oktatómunkájának elismeréseként 1940-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1942-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet nyert.

Késõbb egyetemi intézeti tanárként, majd 1952-tõl kezdve az elméleti szerves kémia professzoraként egész idejét a tudományos kutatásnak és egyetemi oktatásnak szentelhette. Tudományos munkássága elismeréseként 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választották, 1957-tõl 1965-ig másodállásban a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szerves Kémiai Tanszékét vezette, majd 1965 õszén átvette az Akadémia Sztereokémiai Kutató Csoportjának vezetését.

Müller Sándor kutatói tevékenységének elsõ jelentõs szakaszában szénhidrát kémiai kérdésekkel foglalkozott. Ide tartozik legelsõ dolgozata, Zemplén mellett készített bölcsészdoktori értekezése is. Ebben mutatta be a cellobióz példáján elsõ ízben azt a fontos módszert, amely a szakirodalomban csakhamar Zemplén-féle lebontás néven vált ismeretessé és nevezetessé, s amelynek alkalmazása révén Zemplén és munkatársai többek között két igen jelentõs diszacharid, a maltóz és cellobióz szerkezetét meg tudták világítani.

Szerves kémiai kutatásainak második szakaszában a propenil-oldalláncú fenoléterek dimerizációjának, valamint a dimerek szerkezetének vizsgálata válik ki. A hazai szerves kémiai kutatás vonatkozásában úttörõ jellegûek voltak ezek a vizsgálatok, mert az eredmények értékelésében nálunk elsõ ízben alkalmazták a korszerû elméleti szerves kémiának, azaz az atomkapcsolat elektronelméletének a sztereokémiával párosult szemléletét.

Az egyetemi oktatásban õ karolta fel kezdeményezõként a nálunk azelõtt teljesen elhanyagolt elméleti szerves kémia oktatásának ügyét.

Müller Sándor 64 éves korában, 1966. január 21-én hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez