Nyulas Ferenc 1758. július 25-én született Köszvényesremetén (Maros-Torda megye). Iskoláit Kolozsváron kezdte, majd Bécsben és Pesten folytatott orvosi tanulmányokat. 1788-ban avatták orvosdoktorrá. 1806-tól -- 1808. december 27-én bekövetkezett haláláig -- Erdély fôorvosa volt Kolozsváron .

1800-ban jelent meg Kolozsváron Az Erdély országi orvos vízeknek bontásáról közönségesen címû háromkötetes munkája, amely az elsô magyar nyelvû, jelentôs kémiai tárgyú mû. Ebben a Radna-vidéki vasas borvizek elemzô leírását és kémiai vizsgálatait foglalta össze. A vizek elemzésére sokoldalú módszert dolgozott ki (gázelemzés, nedves és száraz, kvalitatív és kvantitatív vizsgálat). A vízben oldott anyagok kvantitatív meghatározása során Erdélyben ô alkalmazott elôször titrimetriát. Említésre méltó eredménye volt, hogy az egyik vízben mangánt mutatott ki. (Hogy az ásványvizekben mangán is elôfordulhat, csak akkor vált köztudomásúvá, amikor Berzelius is rátalált 1807-ben erre az elemre az adolfbergi víz elemzése során.)

Nyulas igen tájékozott volt a korabeli kémiai tudományokban. Viszonylag korszerû laboratóriumot szerelt fel Szamosújváron. Az álatal használt eszközök képeit is bemutatta könyvében. A háromkötetes munka az elsô jelentôs lépésnek tekinthetô a magyar kémiai szaknyelv megteremtésében. A kémiai kifejezésekre viszonylag helyes nyelvérzékkel új szavakat, megnevezéseket alkotott, melyeket szótárba szedve közölt. Nyulas szóhasználatából elég sok megmaradt, ilyen például a sav, a tégely, a folyadék, a lombik, a bontás. Sok új szava (pl. oxigén = savalj, hidrogén = víz-alja) viszont elveszett. Kifejezései jól beleilleszkedtek az akkori magyar beszédbe, egyben a lényeget is érzékeltették.

Vissza a tartalomjegyzékhez