Pacsu Jenô 1891. július 13-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol Buchböck Gusztáv intézetében készítette bölcsészdoktori disszertációját (A paracumársav és vanillinsav néhány új származéka; 1914). Pályáját az Országos Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Intézet munkatársaként kezdte, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol Bugarszky István professzor II. sz. kémiai intézetében 1919-tôl tanársegédként, 1923-tól adjunktusként dolgozott. 1927-ben a szerves kémia magántanárává habilitálták. Oktatási tevékenysége mellett részt vett az Országos Szabványügyi Hivatal és a Nemzeközi Oktatási Bizottság munkájában. 1929-ben egyéves tanulmányútra ment Amerikába, ahol az USA Közegészségügyi Szolgálatának Egészségügyi Laboratóriumában (Bethesda) dolgozott. 1930-ban áttelepült az Egyesült Államokba, és a Princetoni Egyetemen tanított szerves kémiát; 1947-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Közben 1945 és 1951 között a princetoni Textile Foundation kutatási intézetének igazgatóhelyetteseként is dolgozott, 1951-tôl nyugdíjazásáig (1960) a szerves kémiai kutatásokat irányította. Princetonban halt meg 1972. március 25-én.

Munkássága kezdetén a szénhidrát- és glüközidkémia terén dolgozott; részt vett Zemplén Géza nátrium-metilátos elszappanosítási kísérleteiben. Közös munkájukat bel- és külföldi szakfolyóiratok is közölték (Zemplén, G.; Pacsu, E.: Über die Verseifung acetylierter Zucker und verwandter Substanzen, Ber. Dtsch. Chem. Gesellsch., 1929. Jg. pp. 1613-14. és Acetilezett cukrok és rokonvegyületek elszappanosítása, Math. Természtteud. Értesítô, 1930. 47. k. 65-69. o.). A szénhidrát-, majd a textilkémia területén Pacsu Jenô több új eljárást dolgozott ki és szabadalmaztatott. Eredményeit társszerzôkkel írott mûvekben adta közre (Advances in Carbohydrate Chemistry [Princeton, 1945], Methods in Carbohydrate Chemistry [Princeton, 1963]).

Vissza a tartalomjegyzékhez