Pálóczi Horváth Ádám 1760. május 11-én született Kömlödön. Itt kezdte iskoláit, majd a debreceni kollégiumba került. Teológiát tanult, de nem lett pap belôle. Miskolcon volt ügyvédbojtár (patvarista), késôbb földmérônek, aztán katonának állt. Termékeny szépíró volt. Eposzt, drámát, dalokat egyaránt költött. Emellett foglalkozott matematikával és csillagászattal, mágiával. Tagja volt a budai és késôbb a zalaegerszegi szabadkômûves páholynak. A szabadkômûvesség révén kapcsolódott az alkímiához. Járatos volt az alkimista irodalomban, elolvasta és jól ismerte például Hermész, Apuleius, Albertus Magnus, Becher munkáit. 1820. január 28-án halt meg Nagybajomban.

Horváth hitt az alkímiában, mint írta: "... kell lenni egy universalis Menstruumnak is, amellyel nemcsak ad communia chemica elementa resolvál, hanem ad ultima stamina. Ez a Menstruum az, amit a bölcsek köve neve alatt hajhásznak ma az Adeptusok." Tehát Horváth is az általános oldószert tartja a bölcsek kövének. A titkos írásjeleket részben megfejtette és felhasználta egy munka írásánál, amelynek a címe: A bölcsesség nagy mestereinek a Szent-Rend kezdetétôl fogva a XII. századig Biográphiája úgy a mint azokat renddel elôszámlálja Hirám a maga idejéig és Hirámon fúl folytatja Aquinoi Tamás a maga életeig. Ebben híres alkimisták életrajzai olvashatók a teremtéstôl kezdôdôen. (Megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, jele 1257/Quart. Hung.)

Vissza a tartalomjegyzékhez