Preysz Móric 1829. július 23-án született Sopronban. Vegyészeti tanulmányait 1844-ben Pesten kezdte, majd 1845-ben a bécsi mûegyetemen folytatta. 1853-ban Bécsben Anton Schrötter professzor (a vörösfoszfor felfedezôje; 1845) mellett tanársegéd volt. Két év múlva hazajött, és az újonnan megnyíló, legelsô magyar nyelvû pesti reáliskola (a mai Eötvös József Gimnázium jogelôdje, Reáltanoda u. 7.) kémiatanára lett (1855). Már 1861-ben -- négy évvel Pasteur eljárása elôtt -- kimutatta, hogy a bor utóerjedése meggátolható, ha zárt edényben 70-80 ^oC-ra melegítik, majd légmentesen elzárják. Vizsgálatait a Természettudományi Társulat ösztönzésére folytatta, a tokaji bor szállítása érdekében. E munkájáról 1865-ben írásban is beszámolt: A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról (Természettudományi Közlöny, 1865). Nagy kár, hogy 1861. évi eredményét csupán elôadás keretében ismertette, eljárását még rövid tudósítás alakjában sem közölte nyomtatásban. Így hiába kísérelte meg prioritásának érvényesítését, elkésett. Az eljárás pasztôrözés néven terjedt el és vált világszerte ismertté.

Preysz Móricnak tevékeny része volt a gázvilágítás elterjesztésében is, vizsgálatai a gázminôség megjavítását célozták. Az 1861-ben elkezdett vízvizsgálatai és vízellátási kutatásai hozzájárultak, hogy a pesti vízvezeték 1868-ban megépült. Egyike volt a legelsô középiskolai tanároknak, akiket a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjának választott. Preysz Móric akadémiai székfoglalóját A bor vegytana címmel 1863. december 21-én olvasta fel.

Budapesten hunyt el, 1877. március 24-én.

Vissza a tartalomjegyzékhez