Putnoky László 1888. november 25-én született Felsõkázsmárkon (Abaúj-Torna vármegyében). 1906-ban a budapesti VI. ker. Állami Fõreáliskolában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a karlsruhei Fridericana Mûegyetemen végezte. 1911-ben diplomát szerzett, majd a kor szokásainak megfelelõen több külföldi (angol, francia) tudományos mûhelyekben dolgozott.

1913-ban visszament Karlsruhéba, és a Mûegyetemen vegyészmérnöki doktori szigorlatot tett. Hazatérése után a budapesti Mûegyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegéde lett. 1918-ban nyilvános rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki az Ilosvay Lajos által vezetett Általános Kémiai Tanszékre és megbízták külön Szervetlen Kémiai Csoport megalakításával. Putnokyt 1921-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki az általa megszervezett Szervetlen Kémia Tanszékre, amelyet 27 éven át vezetett.

Legjelentõsebb tudományos eredményei az üvegféleségek elõállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyártási problémák megoldása területén születtek. Az üvegipar európai szaktekintélye volt. Foglalkozott a bauxitok feltárásával és permangánsav elõállításával is. Technikatörténeti munkája a tellúr felfedezés-történetének összeállítása, amelyet Pietsch, a Gmelins Handbuch fõszerkesztõje kérésére végzett el.

Tudományos munkássága mellett Putnoky professzor a tanítást tartotta elsõrendû feladatának. A különbözõ tantervi reformok készítésében 1926-1928-ban, mint a vegyészmérnöki kar dékánja, aktívan részt vett. Mint több külföldi tudományos egyesület tagja, a nagyhírû egyetemek tantervi reformjait akarta itthon is meghonosítani. Vallotta, hogy a Mûegyetem adjon kiváló általános vegyészmérnöki tudást. A specializálódást minden mérnök maga végezze egyéni képessége és érdeklõdési köre szerint, a Mûegyetem által megszervezendõ posztgraduális mérnöktovábbképzés keretében. A Putnoky által oktatott tárgyak -- Kémia I, Kémia II, és a Kémiai analízis -- jelentették a vegyészmérnök hallgatók elméleti és gyakorlati alapképzését. Elkészítette elõadásai jegyzeteit, a többi részbõl álló „Vezérfonalak”-at. Szemináriumot és évközi beszámolókat tartott, ami abban az idõben nem volt szokásos. Mint tanár a legszigorúbb mértékkel mért, biztos tudást, a laboratóriumi munkában pontosságot követelt. Nagy pedagógiai érzékkel és igazságérzettel vizsgáztatott, és ezzel világszerte elismert, magas színvonalú oktatás lehetõségét teremtette meg a budapesti Mûegyetemen.

A második világháború alatti években „A technika haladásával kapcsolatos idõszerû feladatok és azok megoldásai” címmel, a hulladékanyagok feldolgozásáról tartott magántanári elõadássorozatot. Tagja volt a Mûegyetem fejlesztésével foglalkozó bizottságnak, a háború után az újjáépítési bizottságban vezetõ szerepet töltött be. 1930-tól haláláig a legfelsõ bíróság vegyipari szakértõje volt. 1947-ben Putnokyt a Miniszterelnökség határozatával „szakszerûtlenség és szakértelem hiánya” miatt elbocsátották állásából, majd a Mûegyetem erélyes tiltakozására a határozatot nyugdíjazásra változtatták. 1948. szeptember 9-én, 60 éves korában hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez