SCHENEK ISTVÁN
(1830-1909)
Schenek István 1830. július 3-án született Esztergomban. Tanulmányait gyógyszerészgyakornokként kezdte, majd a bécsi egyetemen folytatta, ahol 1856-ban doktori oklevelet szerzett. Az egyetemen volt tanársegéd, majd 1859-tôl a kassai fôreáliskolában, 1867-tôl pedig a keszthelyi Országos Gazdasági Felsôintézetben tanított kémiát. Amikor Selmecbányán a Bányászati és Erdészet Akadémián a kémia tanítását elválasztották a kohászattól, a vegytan tanszék tanára lett, és nyugdíjba vonulásáig az is maradt (1870-1892).
Schenek István nevét az a nagy teljesítményû akkumulátor tette híressé, melyet a selmeci akadémia géptan tanárával, Farbaky Istvánnal talált fel. Az elektromos akkumulátorokról címû tanulmányukat (Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. évf.) a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi-díjjal jutalmazta. Olyan ólomakkumulátort dolgoztak ki, amely tartósan üzemelt. Az általuk tökéletesített telepek több éven át mûködtek. A selmeci akadémia helyiségeiben, a bányaigazgatóság épületében például az akkumulátorról táplált villanyvilágítást hosszú éveken át, üzemzavar nélkül használták. 1885-ben a bécsi operaház nemzetközi pályázatán is a Schenek-Farbaky-féle akkumulátorok gyôztek. Az eredmények a két feltaláló kutatómunkáját és mûszaki tudását dicsérték. Schenek István kémikust a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományok Osztálya 1889-ben levelezô tagjának választotta. Schenek 1890. március 17-én olvasta fel székfoglalóját, Kísérleti adatok az akkumulátorok mûködéséhez címmel. Számos cikke is megjelent a korabeli szakfolyóiratokban.
Budapesten hunyt el 1909. július 26-án.
Móra László