SZÕKEFALVI-NAGY ZOLTÁN
(1916-1980)
Szõkefalvi-Nagy Zoltán, a hazai és külföldi tudománytörténet mûvelésének kiemelkedõ alakja, 1916. március 9-én született. Édesapja, Szõkefalvi-Nagy Gyula tanár, matematika tudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a kolozsvári és a szegedi egyetem professzora volt. Testvérbátyja, Szõkefalvi-Nagy Béla, a magyar matematika nemzetközileg is elismert kiválósága, ugyancsak akadémikus, a szegedi egyetem professzora.
Szõkefalvi-Nagy Zoltán is tanár lett. 1939-ben Szegeden szerzett természetrajz-vegytan szakból középiskolai tanári oklevelet. Ezt követõen díjtalan gyakornoki, majd tanársegédi kinevezést kapott a kolozsvári egyetemen, ahol 1942-ben doktorált. Ezután a nagyváradi hadapród iskolában lett kémia tanár. Katonai szolgálata, majd hadifogsága után 1949-1952-ig a keszthelyi gimnáziumban tanári, illetve igazgatói állást töltött be. 1952-ben került Egerbe, az Egri Tanárképzõ Fõiskola Kémia Tanszékére tanszékvezetõ docensnek, majd 1962-tõl fõiskolai tanárnak. Ott tevékenykedett 1980-ban történt nyugalomba vonulásáig.
Tudományos tevékenységét két könyv, számos fõiskolai és egyetemi jegyzet, több mint kétszáz tudományos és ismeretterjesztõ közlemény hirdeti. Nagyon sok idõt töltött levéltárakban és könyvtárakban, kémikusok életének és munkásságának kutatásával. Munkája révén vált ismertté, hogy már a 17. sz. végétõl kezdve sok kémikus (bár oklevelük szerint majdnem mind orvos volt) tevékenykedett Magyarországon, s alkotott sok esetben olyat, amire már a korabeli nemzetközi kémiai tudomány is felfigyelt. Nagyon sok kémikusról írt, nehéz lenne most csak a nevüket is felsorolni. Foglalkozott a 18-19. század hazai természettudományi oktatás-nevelés, valamint a közép- és felsõoktatási intézmények történetével is. Kutatási eredményeinek egy része megtalálható a Szabadváry Ferenc mûegyetemi tanártársaival közösen megírt munkájában, „A kémia története Magyarországon” c. könyvben. S látható Várpalotán a Magyar Vegyészeti Múzeum kiállításain, melyek forgatókönyveinek elkészítéséhez nemcsak eredményeivel, hanem személyesen is hozzájárult.
Munkájának elismeréseként a Nemzetközi Tudománytörténeti Társaság tagjának, a Tudományfilozófiai Unió, a Nemzeti Tudománytörténeti Akadémia pedig levelezõ tagjának választotta meg. Szõkefalvi-Nagy Zoltán 64 éves korában, 1980. november 9-én halt meg Egerben, és ott helyezték örök nyugalomra, az egri Hatvani-temetõben.