Than Károly 1834. december 2-án született Óbecsén. Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban. A fegyverletétel után gyógyszerész-gyakornok volt. 1855-tõl kezdve a bécsi egyetemen tanult, 1858-ban avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Wurtz laboratóriumában dolgozott. Amikor 1860-ban a pesti egyetemen magyar oktatási nyelvre tértek át, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre. Ettõl kezdve közel fél évszázadon keresztül vezetõ egyénisége volt a magyar kémiai életnek.

Tanítványaiból lettek a késõbbi professzorok, a rohamosan fejlõdõ magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is mûködõ kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezõképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.

Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérõoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot. Jóval Arrhenius elõtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a késõbbi ionoknak pontosan megfelelõ csoportosításban adják meg. Õ javasolta, hogy a gázok normáltérfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 ^oC-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet õ 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes fõmûve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékû.

1908-ban ment nyugdíjba, pár hét múlva, július 5-én halt meg Budapesten.