Winterl Jakab az ausztriai Eisenerz-ben született 1739. április 15-én. Orvosi diplomát Bécsben szerzett. Már ott kitûnt a kémia iránti érdeklõdésével. Egy ideig a felsõ-magyarországi bányakerület orvosa lett, 1769-ben azonban a nagyszombati egyetem új orvoskarára nevezték ki a kémia és botanika professzorává.

Az új tanszék megszervezése igen nagy nehézségekkel járt, amit csak súlyosbított az egyetem Budára majd Pestre való költöztetése. Ennek ellenére világszerte ismertté vált kémiai kutatómunkát végzett. 1784-ben, amikor az általa megalkotott elsõ magyarországi természettudományi társulat elnöki megnyitóját tartotta, az elektromosság és a kémia kapcsolatát vizsgáló kísérleteirõl számolt be. Ez a világ egyik legelsõ elektrokémiai mûve.

1800-ban kiadott fõmûvében ezt a gondolatot folytatta tovább, s a kémia egész rendszerét az elektrokémiára építette fel, több évvel megelõzve ebben Berzeliust. A kémiai analitikában is több érdekes eredményt ért el, így õ figyelt fel elõször a "rodános vasreakcióra". A pontosságra való törekvése vezette azonban tévútra. Észrevette, hogy minden vegyszerben megtalálja több-kevesebb mennyiségben ugyanazt az anyagot. Úgy hitte, hogy ez az anyag valamilyen különleges hatású elem (ún. andrónia). Évekig folyt világszerte a vita e fölött a megfigyelés fölött, míg ki nem derült, hogy ez az andróniának nevezett anyag nem más, mint szennyezés.

1809. november 24-én halt meg Pesten.

Vissza a tartalomjegyzékhez