Zechmeister László 1889. Május 14-én született Gyõrben. Középiskoláit itt végezte, majd beiratkozott a zürichi Mûszaki Egyetemre, ahol 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányait Richard Willstätter mellett folytatta, akit 1912-ben a berlini Kaiser Wilhelm Institut igazgatójává neveztek ki, és Zechmeister László asszisztensként ment vele. 1913-ban a zürichi Mûszaki Egyetemen mûszaki doktori címet nyert. Ebben az idõszakban cellulóz-, ligninvizsgálattal, növényi festékanyagok, antociánok kutatásával foglalkozott.

Az I. világháború katonai szolgálatra rendelték, megsebesült, majd orosz hadifogságba került. 1919-ben Svédországon keresztül tért haza. Vezette a Chinoin Gyógyszergyár kutatócsoportját, dolgozott a Mûegyetemen és az Állatorvosi Fõiskolán, részt vett Hevesy György izotópkutatási kísérleteiben, 1921-23-ban a koppenhágai Mezõgazdasági és Állatorvosi Fõiskolán dolgozott.

Még 1923-ban hazatért és a pécsi tudományegyetem orvosi karán a kémia nyilvános, rendes tanára lett. Munkatársával, késõbbi utódjával, Cholnoky Lászlóval behatóan foglalkoztak a karotinoidokkal, majd a kromatográfiás technika alkalmazásával és továbbfejlesztésével. 1938-ban jelentették meg könyvüket: „Die chromatographische Adsoprtions-methode” címmel, amelynek nagy sikerére jellemzõ, hogy egy éven belül már a második, bõvített kiadására került sor, és a kromatográfia területén alapvetõ munkává vált.

1940-ben az USA-ba távozott, ahol Pasadenában a California Institute of Technology szerves kémiai tanszékén volt professzor 1959-ben történt nyugalomba vonulásáig. Az itt végzett kutatásai során a sztereo-izomerek tanulmányozásával foglalkozott, és a kromatográfiát elsõ ízben alkalmazta ezen vegyületek szétválasztására.

1971-ben rövid látogatásra hazautazott a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktori címének az átvételére. Röviddel ezután Pasadenában hunyt el, 1972. február 28-án.