A megszelidített anyaghibák
Alastair N. Cormack
Az anyaghibát tartalmazó termékekrôl rögvest azt gondljuk, hogy törékenyek, haszontalanok. Anyaghibák ugyan a természetben is elôfordulnak, de mesterségesen is elôallíthatók. Sôt egyes anyagokat egyenesen úgy tervezhetünk, hogy kihasználjuk az ismert anyaghibákból eredô különbözô tulajdonságokat. Például a kocsik kipufogógázában levô nitrogén-oxidok mennyiségét olyan kerámia oxigénérzékelôkkel határozhatjuk meg, melyek nagyszámú anyaghibát tartalmaznak. Sok esetben már a kerámiak elôállítás során keletkeznek anyaghibák, ha az alapanyagban valamilyen kémiai változás történik, de mi magunk is elôállíthatjuk a hibákat, ha a készterméket valamely meghatározott tulajdonsággal akarjuk feluházni (ez történik a kerámia oxigénérzékelôk esetében is). A mérnök feladata éppen az, hogy kézben tartsa azokat a kémiai reakciókat, melyek a kívánt tulajdonságok kialakulásáért felelôsek.
A kémiai jellegû rácshibák atomi szintûek. Három típusuk van: hiányzó, fölösleges és eltérô atomok (pl. alumíniumatom a szilíciumatom helyén). Hogy éppen melyik típusú rácshiba fordul elô, az több tényezôtôl is függ (pl. vegyi összetétel, atomszerkezet). Ugyanezen tényezôk függvénye a hibák száma és mozgékonysága is.
A
kerámiák bonyolult összetétele és anyagszerkezete
miatt kísérletileg gyakran nagyon nehéz meghatározni,
milyen hibák vannak az anyagban, és hogy ezek hatása
hasznos avagy káros. A kutatók által hagyományosan
mért, közvetlenül észlelhetô mennyiségek
(pl. vezetôképesség) makroszkóposak, s belôlük
az atomszerkezetre csak különbözô elméletek
alkalmazásával következtethetünk. A szóba
jöhetô változók nagy száma, valamint a
kerámiak anyagszerkezetének bonyolultsága megnehezíti
a mérési eredmények értelmezését.
Alastair N. Cormack, kerámiamérnök, egyetemi tanár, a New York State College of Ceramics at Alfred University kerámiamérnöki karának dékánja, a kristályszerkezet és a rácshibák szuperszámítógépes szimulációjával a hagyományos kísérleti módszereket kiegészítô és azokon túlmutató kutatásokat végez. Cormack – a Cornell Theory Center számítógépeinek felhasználásával – olyan modellt dolgozott ki, amely képes az anyaghibák alapvetô tulajdonságainak, fôként energiájának és szerkezetének meghatározására. A modellnek két elônye is van. Segít a keramiák angyagszerkezetének mélyebb megértésében, másrészt az eddigieknél jobb módszert kínál a meghatározott tulajdonságokkal rendelkezô angyagok elôállítására (a káros rácshibák elkerülésével).
Cormack
csoportja jelenleg két olyan munkában vesz részt,
amelynek során nagyon bonyolult atomszerkezetû angyagokat
modelleznek szuperszámítógéppel. Az egyik projektben
béta-alumínium-oxid típusú anyagok rácshibáit
modellezik. Ezeket az anyagokat általában ûreszközök,
villamos jármûvek és hordozható számítógépek
szilárd állapotú akkumulátoraiban és
a tüzelôanyag-elemekben használják . Másik
feladatuk az üvegek atomszerkezetének és anyaghibáinak
modellezése. Az alkalmazott jó minôségû
grafika lehetôvé teszi, hogy a kutatók az anyagszerkezetét
láthatóvá tegyék. A fenti számítógépes
modellt alkalmazva kiszámíthatók a kísérletileg
ellenôrzhetô makroszkópos tulajdonságok. Az eredmények
a fény- és távmásolóban felhasznált
lencseüvegek atomszerkezetének és atomi mozgásainak
jobb megértéséhez vezetnek.
A számítógépes szimulációk nagy elônye, hogy elvileg az összes szerekezeti változás szisztematikusan tanulmányozható, és a kísérletileg mérhetô sajátságok minden estben kiszámíthatók. Az összes lehetséges anyaghiba szimulációjához különféle peremfeltételekkel és idôskálákon nagyszámú mikroszkopikus kölcsönhatást kell végigszámolni. Mindehhez a szuperszámítókepek nélkülözhetetlenek. Cormack és társai ma már arra is képesek, hogy a keramiák olyan tulajdonságainak atomi szintû magyarázatát adják, melyeket eddigi ismereteink szerint az anyaghibák határoztak meg.
A cikk eredeti címe: Flaws Declawed (Applying defects in ceramics) | Vissza a Cikkekhez |