Az Augustus-korabeli orvos, tudós (Kr. u. I. sz.) Hippokratészig visszamenõleg ad képet a görög és római orvoslás történetérôl. Theophrastus Bombastus von Hohenheim az ô tiszteletére vette fel a Paracelsus nevet.

Ut alimenta sanis corporibus agricultura, sic sanitatem aegris medicina promittit. Haec nusquam quidem non est. Siquidem etiam imperitissimae gentes herbas, aliaque prompta in auxilium vulnerum morborumque noverunt. Verum tamen apud Graecos aliquanto magis quam in ceteris nationibus exculta est. Ac ne apud hos quidem a prima origine, sed paucis ante nos saeculis, utpote cum vetustissimus auctor Aesculapius celebratur. Qui, quoniam adhuc rudem et vulgarem hanc sententiam paulo subtilius excoluit, in deorum numerum receptus est.
(Celsus: Med. I. Praef.)

Amint a földmûvelés az egészséges testnek táplálékot, a medicina a betegnek egészséget ígér. Ez [a medicina] pedig mindenütt megvan. Még a legtudatlanabb népek is ismertek füveket és más alkalmas [szereket] a sebek és betegségek gyógyítására. A görögöknél – jóval nagyobb mértékben, mint más nemzeteknél – mûvelték ezt. De õk sem a kezdetek óta, hanem kevéssel korunk elõtt, ugyanis Aesculapiust emlegették, mint a legrégibb szerzõt. Õt, minthogy az addig fejletlen és alacsony színvonalú tudással szemben [az orvoslást] nagyobb hozzáértéssel mûvelte, az istenek soraiba fogadták.