Ignis calidus. Meleg tûz. Állandó meleget szolgáló tûz.

Ignis candens. Izzó, lánggal nem égô tûz.

Ignis corrodens. Emésztô, roncsoló meleg. Az a meleg, amely az ércek kéletkezésénél játszott szerepet.

Ignis flammans. A tûzhelyrôl féltörô lángot, tehát lánggal égô tüzet értettek alatta.

Ignis frigidus. Hideg tûz. Ez az a tûz, amely coagulál, amely annyira megszilárdít, megkeményít valamit, hogy azt a tûz elemészteni nem tudja. Megolvasztani tudja, de elemészteni, porítani, oxidálni nem.

Ignis gehenna. Univerzális menstruum, általános oldószer, amelyet Paracelsus ignis gehennának nevezett el. Tôle vette át Helmont.

Ignis incubans. Lámpatûz. Égô lámpa vagy gyertyatûz. Rátûzô meleg.

Ignis volans. Repülôtûz. A rakéták, tûzijátékok alkalmával keletkezô meleg.

Ignis torrens. Pörkölô tûz. (Bas. Val. Chem. Schrift. 637.) .

Incisio. Bevágás, szétvágás.

Imbibatio. Áztatás, néha a felszívódás folyamata.

Jungfernerde. Szûzföld. Burkoló név: alatta a szûz vizelete értendô. Már Olympiodoros használta.

Jupiter. Az ón szimbóluma.