Az összes eddig elôadott érv alapján most már mérlegelni tudjuk annak az állításnak az igazságát, amelyet egyesek Arisztotelésznek tulajdonítanak, bár valójában Avicennától származik – nevezetesen:  "Tudják meg az alkimisták, hogy a fémeket nem tudják egyik alakjukból a másik alakjukba átváltoztatni, csak valami hasonlót tesznek, mint amikor egy vörös fémet sárgával megszíneznek úgy, hogy az aranynak tûnhet; vagy addig fehérítenek, míg ezüsthöz vagy aranyhoz, vagy bármilyen kívánt anyaghoz hasonlóvá nem válik. Ami a többit illeti, vagyis hogy a fémek közötti sajátos különbségek néhány okos módszerrel eltüntethetôk, én [Avicenna] nem hiszem, hogy lehetséges lenne. De a mellékes tulajdonságok eltüntetése vagy a köztük levô távolságok csökkentése nem lehetetlen" – ez Avicenna véleménye, amelyet a természettudományokban és matematikában kitûnõ filozófusnak, Hasennek kifejtett.

De [ezzel szemben] Avicenna (Levél Hasennek) az Alkímia címû írásában azt állítja, hogy jelentéktelennek találja azoknak az ellenérveit, akik alkímiával foglalkozó könyveikben tagadják a fémek átalakíthatóságát. Ez okból ô maga hozzáteszi, hogy "a sajátos alakokat nem változtatják át, hacsak elôször nem hozzák az elsô anyag (materia prima) állapotába, amely minden [fémnek] közbeesô anyaga – hogy azután tudományuk segítségével a kívánt fém sajátos formájába alakítsák.

Ezután azonban azt kell állítanunk, hogy a rátermett alkimisták úgy járnak el, ahogy a rátermett orvosok: a rátermett orvosok ugyanis tisztító gyógyszerek segítségével kitisztítják a jó egészséget gátló, fertôzött vagy könnyen fertôzötté váló anyagokat – mivel az orvos szeme elôtt a jó egészség végcélja lebeg –, és azután erôsítô jelleggel segítik a természet erejét, úgy irányítva azt, hogy jó egészséget hozzon létre. Ily módon az egészséget kétségtelenül a természet hozza létre, mint ható ok; a tudomány mint módszer és eszköz segítségével. Azt állíthatjuk, hogy a rátermett alkimista pontosan ezen a módon jár el a fémek átalakításakor. Elôször megtisztítják az anyagot a higanytól és a kéntõl, amelyek, ahogy látni fogjuk, jelen vannak a fémekben. És amikor az anyag tiszta, megerôsítik benne az elemi és égi erôket, az elôállítani kívánt fémben levô keverék arányainak megfelelôen. Azután maga a természet hajtja végre a munkát, és nem a tudomány, amely, ahogy már mondottuk, nem más, mint eszköz, amely segíti és gyorsítja a folyamatot. Ezért aztán úgy tûnik, hogy az alkimisták aranyat és valódi ezüstöt állítanak elô.

Mert bármilyenek is a természetes edényekben ható elemi és égi erôk, ezek az erôk hatnak a mesterséges edényekben is, feltéve, hogy a mesterséges edényeket ugyanúgy alakították ki, mint a természeteseket. S bármit is hoz létre a természet a Nap és a csillagok izzásának segítségével, a tudomány is létrehozza azt a tûz izzásának segítségével, feltéve, hogy a tüzet úgy mérséklik, hogy ne legyen erõsebb, mint a fémekben ható önmûködô alakítóerô; mert létezik egy olyan égi erõ, mely kezdetben ezzel összekeveredik, és amelyet a tudomány segítségével el lehet téríteni az egyik vagy másik eredmény felé. Mert az égi erõ nagy kiterjedésû, és hatásait azoknak az anyagoknak az erôi határozzák meg, amelyekre a keverékekben hat. Mert úgy látjuk, hogy az égi erõk ezen a módon hatnak az egész világon, különösen a bomlásból keletkezõ dolgokban. Mert ezekben a csillagok erejét láthatjuk, amelyek úgy befolyásolják az anyagban levõ erôket, hogy azok valami olyasmit állítsanak elô, amelyre [maguk] alkalmasak. És az alkímia is így jár el, vagyis lerombol egy anyagot azáltal, hogy megszünteti sajátos alakját,  és annak segítségével, ami az anyagban van, egy másik [anyag] sajátos alakját állítja elô. És ez azért van, mert az alkímia valamennyi mûvelete közül az a legjobb, amely ugyanúgy kezdõdik, ahogy a dolgok a természetben kezdôdnek, például a kén kitisztításával forralás és szublimálás útján, és a higany kitisztításával, és ezeknek a fém anyagával való alapos összekeverésével; mivel ezekben a bennük ható erôk útján minden fém sajátos alakja gerjesztve van.

De azok, akik fehérre színeznek fémeket fehérrel, vagy sárgára sárgával, az eredeti fém sajátos alakjának anyagát változatlanul hagyva – kétségkívül csalók, és nem csinálnak valódi aranyat és valódi ezüstöt. És mégis majdnem mindannyian – teljesen vagy részben – ezt a módszert követik. Ezért megvizsgáltattam néhány alkímia útján elôállított aranyat, és hasonlóképpen ezüstöt is, amelyek birtokomba kerültek; és ezek hat vagy hét kiégetést kiálltak, de azután további kiégetéskor hirtelen elpusztultak, és valami értéktelen salakká alakultak. Általánosságban ennyi a magyarázatunk a fémek természetérôl és sajátos formájáról.