A XVI-ik századtól kezdve Pozsony városában mindig éltek alkémisták. Itt dolgoztak a Ruland-ok, apa és fiú, Lippay György hercegprimás, aki egy pompás kötésû alkémiai kéziratot hagyott hátra, gróf Csáky Miklós, Martini Dávid, Marsaly Dávid, Moller Dávid, aki késôbb az altdorfi egyetem tanára lett, azután a kortársak, Gömöry Dávid, Bél Mátyás, Tomka-Szászy János, lovag Bukisch Károly, aki 1737-ben “Sympathetisches Tractätlein, worinnen die wahrhaftige Approbation sympathetischer Kunst in Curirung und Heilung aller innerlichen Gebrechen und Zuständen der Menschen vorgestellet wird” cimû munkájában ad tanácsot betegeinek.¹ És a sort tovább folytathatnók.

Wallaszkay János (1709–1767), elvégezve tanulmányait, mint kész orvos Pozsonyban telepedett le. A nagy mûveltségû Wallaszkay külföldön ismerkedett meg az alkémiával. Visszatérve hazájába, Pozsonyban egész alkémista társaságra bukkant. Mi sem természetesebb, mint hogy sietett összeköttetést keresni e társasággal. Meg is találta. Bél és Gömöry tárt karokkal fogadták.² Barátságot kötöttek és ez a barátság akkor sem szûnt meg, amikor elhagyta Pozsonyt és Pest városának fôorvosa lett.

Wallaszkay munkásságáról egy kéziratban találtam értékes feljegyzéseket.³ A kézirat a Nemzeti Múzeum tulajdona s egyike a legszebb magyar alkémiai emlékeknek, telve pompásan színezett, szimbolikus képekkel, melyekbôl kettôt ideiktatok.

Az elsô képnek értelme a következô: zöld sziklán elnyúlva fekszik az oroszlán, amely a hatalmat és az erôt képviseli, szájában a nappal, amely az arany jelképe. Az oroszlán, az arany mindenhatóságát szimbolizálja, más szóval a bölcsek kövét. (Leo viridis.) A szikla tövében hármas fejû sárkány fekszik. Ez a három principiumot, a mercurius-t, a sulphur-t és a sal-t jelenti. E sárkányból, tehát a principiumokból készül a lapis philosophorum.

A másik kép egy alkémiai mûveletet, a conjunctio-t jelképez. A kép fôrésze, az alkémisták kedvelt laboratóriumi edénye, az "iker" (Zwillinge), amelyben teljes díszben a király és királyné áll. A királyné a mercurius-t, a király a sulphur-t jelenti. A bölcsek kövének keletkezéséhez e két principium egyesülése szükséges. A király és királyné egyesülni akarnak, amire az iker mutat. A kígyók a principiumok mozgékonyságát mutatják.

A kézirat ismeretlen szerzô munkája. A szerzô azonban magyar volt, mert feltûnô tájékozottságot mutat a magyar viszonyokb:an. Így a magyar vitriollal és a magyar antimonittal igen sokat foglalkozik. A kézirat két részbôl áll. Az elsô részben nincs önálló megfigyelés, csak régi munkákból kiírt aranycsináló recept. A második rész késôbbi eredetû. Bár ez is nagyobbára másolás, akad benne önállóbb megfigyelés. Itt találhatók Wallaszkay János receptjei, amelyeket az alábbiakban közlök, azzal a megjegyzéssel, hogy a szimbolikus jeleket mindenütt feloldottam. A receptek latin és német nyelvûek.

I. “Wallaszkay János orvos doktornak különleges eljárása. 1–1 rész vassáfrány és rézsáfrány; 2 rész ezüst; 3 rész kénesô. Oldd fel, egyesítsd, vond ki, edulcoráld,⁴ reverberáld.⁵ Erre az ezüst felolvad.

Salétromot, vitriolt, egyenként 1 fontot, desztilláld le szabályszerûen. Azután 1 fontját vond ki 1/4 font antimonittal.

N. B. Az említett salétromsav feloldja a nevezett specieseket 2 óra alatt.

N. B. Ha a kén, kivonása után felszáll, áztasd ezen anyag hasonló mennyiségét közönséges vitriololajjal, mindaddig, amíg jól fixálódik az elsôrendû tûz utolsó erejében. Azután összetörve és apró darabokban beledobva, fél óráig megolvasztva tartandó. Azután ólommal ûzessék el és salétromsavval különíttessék el.

N. B. Vétessék az ezüstbôl 3 rész, a porból 1 rész.”

Ez volna Wallaszkay János elsô, hevenyészett stílusban megírt receptje. Nézzük a lényegét. Bizonyos, hgy ha az eredeti, alkémiai jelektôl fel nem oldott receptet olvassuk, összefüggéstelennek találjuk. Ám azok, akik gyakorlottak az aranycsinálók mesterkedésében, rögtön látják, hogy itt transmutatióval állunk szemben. A latin szöveg particularis eljárásról emlékezik meg, tehát részleges átalakításról.

A recept szerint vasoxyd (fémoxyd), rézoxyd (cuprooxyd), ezüst, és kénesô kerül össze. A kénesô az ezüstbôl amalgámot készít, de a két oxydot nem támadja meg. Jelenlétük tehát értelmetlen. A salétrom (KNO₃) és vitriol (kristályos vásszulfátos rézszulfát) hevítve salétromsavat ad. A salétromsav az antimonitet antimontrioxyddá alakítja. Erôs hevítésre az antimontrioxyd fehér gôz alakban elszállhatott. Wallaszkay ezt kénnek minôsítette. Az egész anyagot utóbb kénsavval fôzte és bepárolta. A visszamaradt anyagot most összetörte és ólommal olvasztotta össze. Ez az eljárás az arany-ezüst kohászatban használtos. A visszamaradó ezüstöt salétromsavban oldotta, amikor arany maradt vissza.

A recept értelme: a magyar antimonit mindig tartalmazott kevés aranyat. A fenti módszerrel ez kivehetô, de Wallaszkay azt hitte, hogy az az antimonitból, kénesôbôl, vas- és rézoxydból állt elô; az ezüst “lelké”-nek jelentétében.

A recept elsôrendû tûzrôl beszél. Alkémiában járatlan nem tudja megérteni, mit jelentsen ez a kifejezés: “elsôrendû tûz”. Ideiktatom azt a kemencetípust, amelyben elôállították. A kemencetípus maga beszél.

A, vízfürdô. B, homokfürdô. C és D, tolózár, amellyel a láng menete szabályozható. E, fedôvel zárható kürtônyílás, amelyen át a szenet öntik F kürtôbe. Az itt elhelyezett szén állandóan táplálta a tüzet. G, tüzelôtér, onnan jut a tûz C és D tolózáron át a fürdôkhöz. H, hamufogó, I, tolózár, amelyen a láng L, M, N-be jut. L-ben keletkezik a harmadfokú tûz, M-ben másodfokú tûz. N-ben elsôfokú tûz. L, M, N, muffola. O, füstgáz elvezetô. P, reverberáló kemence.

II. “Vas- és réz-olaj csinálása.”

“Végy vasreszeléket, mosd ki és tisztítsd meg minden szennytôl, azután szárítsd meg. Már most dörzsölj össze 1 font vasreszeléket 1 font borkôvel, s tégelybe téve, éjjel-nappal tûzben hevítsd, hogy a tégely izzék. Akkor vedd ki és ha kihûlt, öntsd ki. A vasreszelék fekete és sáfránnyá (oxyd) alakult. Ezt dörzsöld szét finoman. Végy legtisztább vitriolt (CuSO₄+FeSO₄) és hevítsd vörösre. Ebbôl oldj fel 1 fontot 2 font ecetben; azután a tiszta oldatot a porított sáfrányra (oxyd) öntve, hagyd állani 30 nappal-éjjel. Most fôzd be, míg száraz porrá lesz, a port tedd tégelybe, állítsd kemencébe és hagyd ott 12 órán át. A tégely jól bezárandó. Azután hûtsd ki, dörzsöld szét, tedd edénybe s öntsd le ismét ecettel. Így álljon 15 napig. Megkapod a vas quintessentiájá-t, olaj alakban. Ha több olaj nem száll fel, a maradékot megszárítjuk. Égessük ki újra, ahogy fent említettem és öntsük le ecettel (amellyel a vörös vitriol kivonatott) addig, amíg a fekete eltûnik és felül semmi sem válik ki. Ha több olajat nem ad, dobd a földre. Ez az olaj a megolvadt ezüstöt a legszebb aranyra változtatja. A fémes olajat hosszú üvegtölcsérrel választjuk le, amint mondtam.”

“Lehet kimosott ezüst meszet (Ag₂O) is ezen vasolajban áztatni és azután redukálni, így kapjuk a legszebb aranyat.”

“Ez az, amrôl a régiek beszélték. Magyarországon egy fû nô, amelynek sárga és fehér virága van és ha azt elégetjük, vörös porrá hull szét. Ez ecetben oldódik. Ha a mondottak szerint a vasat feloldjuk, akkor kiválik belôle olaj, a rossz anyag pedig alól marad. Ebbôl az olajból 1 rész 100 rész ezüstöt alakít át arannyá.”

“Található egy anyag nemcsak Magyarországon, hanem különbözô helyeken: magnéziának nevezik. Mi azonban ezt minden bányavidéken piritnek, kénkovandnak nevezzük. Ha a levegôre állítjuk, felveszi azt és szétesik szürke mészre, amelybôl meleg vízzel vitriol oldható ki. A tiszta oldatok összeöntve és befôzve addig, amíg felületén hártya nem képzôdik, vitriolt választanak ki, ez az a zöld növény, amelyet a szerzô fent említett. Mert ez a vitriol másként van alkotva, mint a közönséges. Ha a caput mortuumot (oxydált piritet) ismét Ievegôre állítjuk, újra keletkezik vitriol, ezt jól meg kell jegyezni.”

Ez a recept azért érdekes, mert egész terjedelmében magyar vonatkozású.

A borkô hevítve tiszta kálium carbonátot ad, amely a vasreszeléket oxidálja, de az oxydatió-hoz a levegô bizonyára sokkal hathatósabban hozzájárult. A fekete szín ferrooxydra vagy magnetitra mutat. A vassulfát-tartalmú rézsulfát hevítve vöröses lesz. Az ecet feloldja. Ez az ecetsavas vas és ecetsavas réztartalmú ecet öntetett az oxydált vasra. A képzôdött ecetsavas vas és ecetsavas réz tehát a vas quintessentiá-ja. Ez az anyag tingálja az ezüstöt aranyra. Pedig az igazság csak az, hogy az ezüst felülete e kémszerekkel legfeljebb sárga árnyalatot kaphat (fémfestés).

Wallaszkay azt mondja, hogy errôl a mûveletrôl a régiek sokat beszéltek. Valóban így is volt. I. Kunckel elmondja, hogy amikor a szász fejedelemnél dolgozott, egy mûveletet fejtett meg. Ez a mûvelet arra a bizonyos magyarországi fûre vonatkozott. De lássuk, mint írt errôl Kunckel:⁶ “A szász udvarban, ahol a fejedelem laboratóriumának vezetôje voltam, egy folyamat megoldására bukkantam, t. i. Magyarországon van egy növény, szép zöld színû, de sárga és fehér virágú. Ha elégetjük, vörös hamut hagy hátra, amely ecetben oldódik. Ami használható, fenn úszik, ami értéktelen, a fenéken gyûl össze, az olaj fenn úszik és 1 r. 80–100 részt tingál, amiként ezt a szerzô (t. i. Kunckel) többek jelenlétében megmutatta. Könnyen megérthetô, milyen szorgalmasan kerestem ezt az olajat. Egyszer különféle vitriolt meg desztillált és desztillálatlan ecetet öntöttem egymásra, különféle módon és miután olaj nem keletkezett, egy cukros üvegbe öntöttem és letakarás nélkül, a laboratórium szobájának ablakára állítottam, ahol állandóan nap érte. Történt, hogy legkegyelmesebb parancsra elutaztam és negyed évig maradtam távol. Mikor visszaérkeztem és szobámat kinyitottam, kellemes szagot éneztem, mintha bizonyos mennyiségû ambra vagy moschus lenne jelen. Megnéztem üvegemet és megfigyeltem, hogy az egyiken szép vörös olajcsepp úszik. Nagyon csodálkoztam, de örültem és az igazságot felderítendô, elmentem a titkos tanácsoshoz, báró Heinrich v. Friesen ôkegyelmességéhez, aki ezen kísérletrôl tudott s ritka úri ember volt és felkértem, hogy jöjjön velem a laboratóriumba. Amint az ajtót kinyitom, ezt mondja: ‘Ej, milyen kellemes illat van itt, errôl ön semmit sem mondott’. Azonnal tanácskoztunk, hogy minô módon vegyük fel a cseppet, mert ha az üveget kissé mégérintettük volná, a csepp az üvegen maradt volna. Minthogy a szerzô (lásd végét) azt írta, hogy ezüst mésszel (oxyd) keverte, megolvasztotta és a legszebb aranyat nyerte, azért egy darab ezüstöt feloldottam salétromsavban és kiválasztottam belôle rézzel a meszet és megszárítottam. Most már tudtam, hogy az ezüst aranyat nem tartalmaz. Ebbôl vetbem 1/2 fontot, tégelybe tettem, azután egy darab pamuttal felvettem a cseppet, amelyet a tégely közepére állítottam, a másik 1/2 fontot pedig fölébe helyeztem, majd futtató elôtt megolvasztottam. Amíg ezzel a munkával foglalkoztunk, felhevítettük a próbakemencét. Miután az ezüst a cseppel jól összeolvadt, kiöntöttem és elválasztottam. A visszamaradt meszet most ûzôtégelyben hevítettem,⁷ amikor visszamaradt 1/2 quintel gyönyörû arany, amely mindkettônket gyönyörködtetett. A báró mágához vette az aranyat, mint ritkaságot, mert oly türelmes volt, hogy a kisérletnél végig ott maradt.

Azután én egy quart ecetet öntöttem rá (az eredeti anyagra), azonban újabb csepp a szükséges idô után sem képzôdôtt. Nemsokára meghalt egy elsorvadt chemikus, nem sok örökölni valót hagyott hátra. Csészék, eltörött üvegek, tálak, néhány ócska könyv maradt utána, mint az rendesen lenni szokott. Az ócskaságot magamhoz vettem és megtaláltam benne szóról-szóra ezt a mûveletet, csak a vitriol égetése volt másként leírva. A végén ez állt: ‘Ne engedd magadat félrevezetni, azért, hogy nekem sikerült, mert három év óta nem csinálhatom tovább’. Az aláírás S. S. Mivel az elsô kutató, aki Ágost szász fejedelem udvarában dolgozott, Sebald Schwerzer volt, következtetem, hogy az S. S. az ô nevét jelenti.”

Wallaszkay tehát erre a leírásra célozott. Ez a fû azonban Wallaszkay szerint csak egyszerû szimbólum, alatta a pirit értendô, amely vassulfátig oxydálódhat a levegôn. A vassulfát zöld színû, de állva oxydálódik s a ferrisótól sárga lesz, ha pedig vizét veszti, fehér. (Sárga és fehér virág.)

III. Végül álljon itt Wallaszkay harmadik receptje, amely ezüstkiválasztásról szól.

»Ezüst készítése. Ha valaki salétromsavban oldott ezüstbôl ezüstöt akar készíteni, úgy hatszor annyi vizet keverjen hozzá, mint amennyi a salétromsavas oldat volt. Ebbe rézlemezt állítson; s az oldatot minden órában keverje meg. Azután maradjon így egy éjen át; akkor az ezüst szépen kiválik, amely azután kimosható.”

Ehhez a recepthez nem kell magyarázat. Nem új, régen ismeretes, de Wallaszkay feljegyezte, mert úgy vélte, hogy valaki, valamikor talán hasznát veszi. Úgy is lett.

Wallaszkay életérôl még csak annyit, hogy híres és jómódú orvs volt. 1752-ben Bécsben volt. Az éppen akkor egyetemi tanulmányokra induló gróf Teleki Pál mellfájdalmakról panaszkodott. Halmágyi, aki útjára kísérte, felkereste a beteggel Wallaszklay-t, aki gyógyszert rendelt. De ezzel a beteg csak Göttingába érkezve gyógyította magát, ahol utóbb himlôbe esett.⁸ Wallaszkay 1767-ben halt meg. Könyvtárát, amelyben az alkémiai irodalom bizonyára nagy számban volt képviselve, 100 000 frt-tal együtt, végrendeletileg a fiskusra hagyta.⁹

1. Ez a munka 1737-ben Pozsonyban jelent meg. Igen ritka. Egy példányát 1930 október havában árverezték el, Hamburg-ban.

2. Szathmáry: Magyar alkémisták, 1928.

3. Nemzeti Muzeum kézirattár : Duod. Germ./32

4. Edulcoratio. Alkémiai mûvelet. I. I. Woyt: Gazophylacium-ában így határozza meg: "... a chemiában a meszek (oxydok) és magisterek erôsségének megfosztását jelenti. Ez elérhetô úgy, hogy az anyagra néhányszor vizet öntünk, vagy borszeszt és azt elégetjük, amig a mész ereje megszûnik és semmi íze sem marad". Az alkémisták készítményeiket rendesen tekervényes, sokszor indokolatlan módszerrel készítették s így sohasem volt melléktermékektôl mentes : "ízük, erejük" volt. Hamar észrevették, hogy ettôl legtöbbször vízzel megszabadíthatók. Ez volt az edulcoratio, mely talán a mai iszapolásnak felelne meg.

5. Reverberatio. "A chemikus alatta azt a tüzet és a testek kiizzítását érti, amelynél a láng nem úgy ég el, mint a természetben, felfelé lángolva, hanem a kemencében megfordul és az ott elhelyezett anyagot éri." U. o.

6. I. Kunrkel: Labor. Chymic. 1722. Hamburg és Lipcse. 367. l.

7. Kohászati eljárás. Az ezüstöt ólommal összeolvasztani, azután az ólmot elûzni hevítéssel.

8. Szadecky: Halmágyi naplója. 494. l.

9. Weszprémi: Succ. medic. Hung. et Transy. I. 197.