Egy elveszettnek hitt alkimista írásról
Zoszimosz egyik elveszett írásának arab fordítását találta meg jelen sorok szerzõje egy arab alkimista könyv tanulmányozása során. A könyvet, A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titka címmel, a XII. század elsõ részében írta egy kevéssé ismert kurd alkimista, Al-Tughrai. A könyv két részbõl áll. Az elsõ rész szerzõje Al-Tughrai. A második rész, a Bölcsesség kulcsa, Zoszimosz egyik elveszett írásának fordítása.
Zoszimosz görög származású gnosztikus
filozófus volt. Az egyiptomi Panapoliszban (mai nevén Ahmimban)
született Kr. u. 300 körül. Alexandriában és
Athénben tanult, s a hellén világ számos városában
megfordult. Zoszimosz könyveinek nagy része elveszett. Mindössze
rövid részletek maradtak fenn, amelyeket jóval a szerzõ
halála után jegyeztek le görögül vagy szír
fordításban. A görög szövegeket Velencében
és Párizsban, a fordításokat Londonban és
Cambridge-ben õrzik. A kéziratokat Berthelot a múlt
század végén lefordította franciára.
Zoszimosz négy könyvének címét említi
a Kitab al-Fihrist arab enciklopédia, amelyet Kr. u. 987-ben
adtak ki Bagdadban. Egy másik mûre, A kulcsok könyvére,
egy bizánci szerzetes hivatkozott Kr. u. 1050 táján.
A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titkának
elsõ részében Tughrai elmagyarázza Zoszimosz
könyvét. Írásokat idéz Zoszimosztól
és az antikvitás más híres személyiségeitõl,
például Arisztotelésztõl, Démokritosztól
és Galenustól. A szerzõ misztikus személyeket
is felsorakoztat, például Hermész
Triszmegisztoszt, fiát, Tatát, lányát Kleopátrát
(aki nem azonos Shakespeare Kleopátrájával) és
a kopt Máriát, akihez számos Zoszimosz-levél
szól. Sok megállapításról sajnos nem
derül ki, hogy Tughraitól vagy Zoszimosztól származik-e.
A könyv ennek ellenére nagyon értékes, mert számos
eredeti Zoszimosz-idézetet közöl, és világos
képet fest Tughrai korának kémiai ismereteirõl.
A második rész címlapján Tughrai közli,
hogy õ fordította le Zoszimosz mûvét, és
görögtudását gyakran be is mutatja, amikor az arab
fordítások elõtt a görög elnevezéseket
is megadja.
A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titka alkimista tankönyv; tárgyát logikusan, rendezett formában adja elõ. Az elsõ rész egyes témáinál a szerzõ közli, hogy a második rész hol fejti ki részletesen a problémát. Az elsõ rész emellett olyan kérdéseket is elemez, amelyek a másodikban nem fordulnak elõ. Szó esik például kevéssé ismert arab alimisták munkáiról, a kémiai nómenklatúráról, szerepelnek itt veresek, és Tughrai kedvenc témája, az emberi szervek mûködésének utánzása is terítékre kerül. Olyan eszközöket és üvegedényeket ír le Tughrai, amelyek a formákat utánozva a megfelelõ szervek mûködését másolják. Ismertet például egy emésztõedényt, amelynek alakja az emberi gyomoréra emlékeztet; egy üvegkészülék a méhet és a placentát imitálja, amelyben "lombikbébi" növekdehetne.
Mindkét rész a négy elem (tûz, levegõ, víz és föld) és a négy tulajdonság (meleg, hideg, nedves és száraz) tárgyalásával kezdõdik, majd arányaik megállapításával folytatódik. Mindez a fémek tulajdonságainak módosításához, az elixir (bölcsek köve) elõállításához szükséges. A réz például 18 rész meleget, 15 rész hideget, 5 rész szárazat és 5 rész nedveset tartalmaz. Ahhoz, hogy a réz elixirré váljon, tulajdonságait ki kell egyenlíteni: a 18 rész meleget 15 résznyire kell csökkenteni, hogy a 15 rész hideg kioltsa; majd az 5 részt nedveset kell kioltani az 5 rész szárazzal. A könyv ezután leírja, hogyan kell megjavítani a tulajdonságokat, és végül elárulja, hogyan kell átalakítani a rezet fehér elixirrel ezüstté, és az ezüstöt vörös elixirrel arannyá.
Mind az elsõ, mind a második rész hosszú
fejezeteket szentel a desztillálás mûvészetének
és bõven illusztrálja mondanivalóját.
A lombikok, desztillálóedények mellett kemencék,
olajfûtésû "tûzhelyek", vízfürdõk,
álladó hõmérsékletû fürdõk
is szerepelnek a leírásokban.
 |
 |
 |
| Egyszerû desztilláció | Frakcionált desztilláció | Emésztõedény |
A könyv részletesen beszámol az alkímia titkait
felfedõ álmokról. A második rész egyik
álma például a cinóbert (HgS), a transzmutáció
egyik közbensõ anyagát, trónuson ülõ
oroszlánként írja le. A trónhoz kilenc lépcsõ
vezet (ennyi lépés szükséges az elixir elõállításához),
minden lépcsõ más színû, és az
utolsó rubinvörös (ez az elixir színe a munka utolsó
szakaszában). Az álom emlékeztet egy másik
Zoszimosz-szövegben található álomra, amely Berthelot
fordításából ismert. Itt az "isteni víz"
áll egy 15 lépcsõ magasan elhelyezett trón
elõtt. Az elsõ rész egyik álma egy "in vitro"
keletkezõ csecsemõrõl szól (a színhely
az elõbb említett készülék). A könyv
mindkét része hosszan tárgyalja az asztrológiát
és a hét "bolygó" (a Nap, a Hold, a Merkúr,
a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz) szerepét
a munka egyes szakaszaiban.
Bár a szövegek szerzõinek számos megállapításával ma már nem értünk egyet, logikai építményüknek csodálattal kell adóznunk, és sajnáljuk, hogy összeomlott, mert rossz feltvevéseken alapult. A szerzõk és kortársaik legnagyobb tévedése az volt, hogy csak négy elem van, és a fémek nem elemek, hanem "vegyületek", melyek tulajdonságai megváltoztathatók, ha összetételüket módosítják. Az alkimisták mellett szólhat, hogy akkoriban sok fémet még nem állítottak elõ tiszta formában, tehát a fémek valójában ötvözetek voltak, és tulajdonságaikat valóban megváltoztathatták. Az alkimisták készítettek is sárga ötvözetet ezüstbõl és aranyból, fehéret rézbõl és ezüstbõl. Szervetlen polimerjeiket mesterséges drágakövekként használták. De voltak, akik tisztán látták az alkímia korlátait; Avicenna például így írt:
Ami az alkimisták állításait illeti, világosan kell látni, hogy nincs hatalmukban a fajták valódi megváltoztatása. Kitûnô utánzatokat készíthetnek azonban, ha a vöröset [vörös fémet] olyan fehérre festik, hogy igen hasonlatossá válik az ezüsthöz, vagy olyan sárgára, hogy az aranyhoz lesz igen hasonló. A fehéret [fehér fémet] tetszés szerinti színre tudják festeni, amíg nagyon hasonlóvá nem válik az aranyhoz vagy a rézhez; és az ólmokat [ónt és ólmot] meg tudják szabadítani legtöbb hibájuktól és szennyezésüktôl. Ezekben [a festett fémekben] mégis változatlanok maradnak a lényegi tulajdonságok; legfeljebb az elôidézett jellemzôk uralkodnak el annyira, hogy megtévesztenek...Tughrai azonban, Zoszimoszhoz hasonlóan, hitt a transzmutációban. Zoszimosz úgy vélte, hogy az ezüstbõl úgy lesz arany, ha aranyat adunk hozzá, a rézbõl ezüst, ha ezüstöt adunk hozzá: "Ki ezüstöt vet, ezüstöt érlel, ki aranyat vet, aranyat érlel."
A könyv szerzõi megkülönböztették egymástól a desztillációt és a "füstölést" (pirolízist), s nagy fontosságot tulajdonítottak a tisztításnak, ami elõsegítette a desztilláció tökéletesítését. Zoszimosz arra is magyarázatot talált, hogy a desztilláció során miért emelkednek fel a gõzök a gravitáció ellenében: "A mozgás a hõ folyománya, mert hõ nélkül nem volna mozgás." Zoszimosz és kortársai roppant bonyolult – kilenc ízre, három szagra és számos színre épülõ – rendszert dolgoztak ki az anyagok jellemzésére. Kevésbé járt sikerrel az a törekvésük, hogy ezekkel a tulajdonságokkal határozzák meg a fémekben jelen levõ hideg, meleg, száraz és nedves relatív mennyiségét vagy ezek ismeretében javítsák a fémek tulajdonságait.
Tughrai könyvének leghomályosabb eleme a nómenklatúra.
A kémiai elnevezések nincsenek kapcsolatban az összetétellel,
legfeljebb egy-egy tulajdonságra utalnak. Az ammónia például
– illékonysága miatt – "szárnyaló sas" néven
szerepel, miközben az ammónia szó sok különbözõ
vegyületet jelöl, ami alaposan megnehezíti
a reakciók nyomon követését.