Azt mondjuk tehát, hogy a tûz, a levegô, a víz és a föld egymásból keletkeznek, és ezek mindegyikében megvan mindegyik lehetôség szerint, épp, miként a többiek közül is, amelyeknek egy és ugyanaz a valami szolgál alapul, bizony azzá oldódnak fel végül.

Elôször tehát valaki bizonytalan lehetne majd a levegônek nevezett dologgal kapcsolatban, hogy az ô természetét minek is kell felfogni a Földet körülvevô világrendben, és elrendezés szerint hogyan viszonyul az anyagok között a többi ôselemnek mondotthoz. Mert hogy a Föld tömege mekkora lehet a környezô kiterjedéshez képest, az kétségkívül világos, ugyanis a csillagászati kutatások már bebizonyították, hogy egyes csillagoknál is sokkal kisebb.

Viszont a víz kialakult és meghatározott természetét se nem látjuk, sem az el nem fogadható, hogy e természet el lenne választva a Föld körül elhelyezkedô anyagtól, úgymint a láthatóktól, a tengerektôl és a folyóktól is; és ha esetleg a mélységben van valami számunkra nem világos, attól is. Hát a Föld és a legvégsô csillagok közötti teret vajon egy anyagnak kell-e hinni természetére nézve, vagy pedig többnek, és ha esetleg többnek, mennyinek, s hol határosak ezek?

Korábban beszéltünk az elsô ôsanyagról, hogy miféle valami az erejére nézve, és miért ezzel az anyaggal van teli a fenti mozgások közül az egész világrend. És nem csupán nekünk ez a véleményünk, hanem a korábbi emberek valami ôsi feltevésének is ez látszik, ugyanis az úgynevezett aithér, mint igen régi, szerezte meg ezt az elnevezését, melyrôl Anaxagorasz, nekem úgy tetszik, azt hiszi, hogy ugyanazt jelenti, mint a tûz; mert a fenti dolgok is tûzzel vannak tele, és Anaxagorasz azt hitte, hogy [a régiek] az ottani erôt nevezték aithérnek; helyesen is vélve ezt, mert úgy látszik, gyanították, hogy az örökké futó anyag valami isteni is egyúttal, és meghatározták, hogy nevezzék aithérnek az ilyesmit, mintha nem lenne azonos semmivel a nálunk elôforduló dolgok közül; mert hát nem egyszer vagy kétszer, nem is kevésszer, hanem végtelen sokszor fogjuk elmondani: ugyanazok a vélemények ismétlôdnek létrejöttükben az emberek között. [ . . . ]

Ugyanis a fenti keringés alatti anyag (sóma), mintegy valami anyagi dolog (hylé), ami képessége szerint meleg is, hideg is, száraz is, nedves is, és ahány más állapot csak ezeket kíséri, a mozgás és mozdulatlanság által ilyen és válik ilyenné.

A középpontban és a középpont körül a legsúlyosabb és leghidegebb különült el: a föld és a víz, ezek körül, és az ezeket tartalmazó dolgok körül pedig a levegô is, és az is, amit tûznek nevezünk a megszokás miatt, pedig nem tûz, ugyanis a tûz a meleg túlcsordulása és mintegy forrása.

De figyelembe kell venni, hogy az általunk levegônek mondott dologból a föld körül levô mintegy nedves és meleg a sugárzás és a föld kigôzölgésével való telítôdés miatt, az efeletti viszont már meleg és száraz.[...]