I. 1. Most pedig a fémekrõl lesz szó, azaz magáról a gazdagságról és a dolgok értékmérõjérõl. A föld belsejét sokféle módon kutatja az emberi igyekezet, ugyanis egyik helyen a gazdagságért ásnak, mert az élet igényt támaszt aranyra, ezüstre, arany-ezüst keverékre, rézre; a másikon a fényûzésért drágaköveket, fal- és fafestékeket, megint máshol a vakmerõséghez vasat, mely az aranynál is becsesebb háborúskodás és öldöklés idején. Kutatjuk a föld minden zugát, kivájt belseje felett élünk, és még csodálkozunk, hogy olykor meghasad vagy belereng, mintha ez nem lehetne valóban a szent anyaföld méltatlankodásának a kifejezõdése. 2. Behatolunk a zsigereibe, még a halottak lelkének lakhelyén is kincseket keresünk, mintha csak nem volna elég jótékony és termékeny az, amin a lábunkkal tapodunk. És eközben mily ritkán kutatunk gyógyszerek után, ugyan hányan ásnak a gyógyítás kedvéért? Pedig ezt is a felszínén kínálja, ahogya terményeit. bõséggel és önként mindazt, amivel hasznunkra lehet. 3. Attól pusztulunk el, attól jutunk az alvilágba, amit elrejtett és a mélybe süllyesztett el; attól, ami nem egykönnyen terem, úgyhogy csak a magasba szárnyaló értelem gondol arra, mi lesz a vége évszázadokon keresztül történõ kizsigerelésének, és hová akar még behatolni a kapzsiság. Mily bûntelen, mily boldog, sõt pompás lehetne az élet, ha nem vágyna másra, mint amit a föld felszínén talál, röviden arra, ami körülöttünk van!

Il. 4. Bányásszák az emberek az aranyat és emellett még a krizokollát, mely hogy értékesebbnek tûnjék, õrzi az aranyból származó nevét. Kevés volt ugyanis az életnek csupán egy pusztítójára rátalálni, mintha nem lenne az arany értékében is benne a méreg. A telhetetlenség az ezüstöt is felkutatta, eközben megelégedéssel fogadta, hogy rátalált a cinóberre, és kieszelte a vörös föld használatát. Ó, pazar találékonyság, hányféle módon növeltük a dolgok értékét. Megjelent a festõmûvészet, az aranyat meg az ezüstöt pedig véséssel tettük még értékesebbé. Az ember megtanult versenyre kelni a telmészettel. A bûnös szenvedélyek a mûvészetet is gyarapították, kedveltté vált bujaságokat vésni a serlegekre, és a szemérmetlenséget élvezve inni. 5. Késõbb ez alábbhagyott, kezdték mellõzni, s az aranyat és ezüstöt vitték túlzásba. Ugyancsak a földbõl ássuk ki a folypátot és a hegyikristályt, melyek értékét épp a törékenységük adja. Ezt tekintették a gazdagság bizonyságának, a fényûzés igazi dicsõségének, hogy olyat birtokolnak, ami egy pillanat alatt teljesen elpusztulhat. És még ez sem volt elég. Drágakövek tömegébõl iszunk, és smaragdokkal díszítjük a serlegeket, és gyönyörûségünkre szolgál, hogya lerészegedéshez lndiát tartjuk a kezünkben. [Ezek a drágakövek többnyire onnan származtak.] És az arany már csak ráadás. III. 6. Ó, bárcsak ki lehetne teljesen rekeszteni az életbõl az átkozott mohóságot, ahogy a legnevesebb írók mondták,ez az, amit a legjobbak valamennyien kárhoztatnak, mint olyat, amit az élet elpusztítására találtak ki. Mennyivel boldogabb idõ volt, mikor még magukat a tárgyakat cserélték el egymással, miként a trójai idõkben is, amit Homerusnak illik elhinnünk. Úgy gondolom ugyanis, hogy a kereskedelem a megélhetésért jött lére. 7. Elõadása szerint egyesek marhabõrökkel, mások vassal és foglyokkal vásárolták dolgaikat. Éppen ezért – bár már maga is csodálója volt az aranynak – a dolgok értékét marhában adta meg, mondván, hogy Glaucus a 100 marha értékû arany fegyverzetét Diomedes 9 marha értékû fegyverzetére cserélte el. Ebbõl a szokásból fakadóan sok régi törvény Rómában is marhában szabja meg a büntetést. ...

XXXIX. 138. A következõkben a vasról kell szólni, amely az élet leghasznosabb és leggonoszabb eszköze. Mert csakugyan vele lazítjuk fel a földet, ültetjük a fákat, metsszük a gyümölcsösöket, évrõl évre segítünk megfiatalodni a szõlõtõkéknek, levágva az elöregedett vesszõket, és vele építjük a házakat, fejtjük a köveket, és minden más hasznos tevékenységhez is vasat használunk. De ugyancsak ezt használjuk a háborúkban is gyilkoláshoz, rabláshoz, és nemcsak a közelharcban, hanem olyan fegyverekhez is, melyek hajíthatók és kilõhetõk, hol hajítógépekkel, hol emberi erõvel, hol pedig tollszerû szárnyakkal ellátva. Úgy gondolom, hogy ez az emberi találékonyság legátkosabb gaztette, mert azért adtunk szárnyakat és tollakat a vasnak, hogy a halál gyorsabban érje el az embert. 139. Ezért ezt a bûnt ne a természetnek rójuk fel. Egynémely tapasztalat azt bizonyította, hogy a vas ártalmatlan is lehet. Abban a szövetségben, amit a királyok elûzése után Porsenna kínált a római népnek, kifejezetten azt találjuk megfogalmazva, hogy a vasat csak földmûvelésre használhatják. Legrégebbi szerzõink megírják, hogy szintén abban az idõben rendelték el a csontból készült íróvesszõ használatát. Van egy rendelet, melyet Pompeius Magnus harmadik consulsága idején bocsátottak ki a Clodius megölése miatti zavargások közepette. Ez megtiltja, hogy a városban bármiféle fegyvert tartsanak.

XL. 140. Mégis az élet maga gondoskodott róla, hogy a vasnak szelídebb tiszte is legyen. A mûvész Aristonidas, amikor Athamasnak, aki lelökte a fiát, Learcharust egy szikláról, bûnbánatba torkolló õrültségét ki akarta fejezni, a rezet vassal ötvözte, hogy a réz ragyogásán átvilágító rozsda érzékeltesse a szégyen pírját. Ez a szobor ma is megvan Rhoduson. 141. Ugyanebben a városban van egy Hercules-szobor is vasból, amit Alcon készített. Ennek a fémnek a kiválasztására az a kitartás indította, mellyel az isten gyötrelmes munkáit végezte. Rómában is látunk vasból készített serlegeket fogadalmi ajándékként a Bosszuló Mars templomában. Ugyanez a jóindulatú természet áll a vas hatalmának útjába azzal, hogy rozsdával büntette, és ugyanez az elõrelátás mutatkozik meg abban is, hogy semmi halandóbb sem készül a világon annál, ami a halandók legnagyobb ellensége.

XLI. 142. Vasérc csaknem mindenütt elõfordul, még az Itália melletti Elba szigete is napfényre hoz ilyet. Felismerni pedig a legkisebb nehézséget sem jelent, mert a föld magával a színével jelzi elõfordulását. A telérek kiolvasztásának módszere ugyanaz, <mint a réz esetében>. Csupán Cappodociában kérdéses, hogy a vasat a víznek vagy a földnek kell-e tulajdonítani, mert a föld másképp nem ad vasat a kohókból, csak ha egy bizonyos folyó vizével elárasztották. 143. A vasnak számos fajtája van. Az elsõ különbség a föld vagy az éghajlat jellegébõl adódik: az egyik föld csak puha, az ólomhoz közelálló vasat ad, a másik törékeny és réztartalmú fajtát. Az utóbbi felhasználását kerekek és szögek készítésére különösen kerülni kell, erre az elõbbi fajta a megfelelõ. Egy másik változat csak apró tárgyaknak és csizmaszögnek való, megint másik pedig gyorsabban rozsdásodik. Mindezeket stricturaenak nevezik, ezt a szót más fémekre nem használják, és a vágóélt kovácsolni kifejezésbõl származik. 144. A kohók között is nagy különbség van: egy bizonyos vasmagot olvasztanak ki bennük, egyfelõl az acél élé- nek megkeményítéséhez, egy másik eljárással pedig az üllõk és kalapácsfejek tömörítéséhez. A legnagyobb különbséget azonban az a víz okozza, amibe az izzó vasat ismételten belemártják. Mivel a víz minõsége egyik vidéken alkalmasabb, máshol kevésbé, a vas híre tett ismertté olyan helyeket, mint Bilbilis és Turiasso Hispaniában, Comum Itáliában, noha ezeken a helyeken nincsenek is vasbányák. 145. Azonban a vas valamennyi fajtája közül a pálma a kínainak jut, amelyet a kínaiak kelméikkel és bõreikkel együtt küldenek nekünk. Második helyen a parthus áll. A vasnak egyetlen más fajtáját sem készítik tiszta acélból, ugyanis az összes többihez hozzávegyítenek egy lágyabb keveréket. Földrészünkön néhol a telérnek köszönhetõ az ilyen jó minõség, mint Noricum vidékén, néhol az elõállítás módjának, mint Sulmóban, és van, ahol – mint már említettük – a víznek. Sõt az is eltérést okoz, hogy a vas élezésekor a fenõkövet olajjal vagy vízzel locsolják-e, ugyanis olajjal finomabb él készül. 146. Csodálatos, hogy amikor a telért kiolvasztják, a vas olyan folyékonnyá válik, mint a víz, azután pedig lyukacsossá és törékennyé. Szokás a kisebb vasszerszámokat olajban lehûteni, nehogy a víz keménnyé és törékennyé tegye. Az emberi vér bosszút áll a vason, amely vele érintkezve gyorsabban rozsdásodik.

XLII. 147. A mágnesvaskõrõl és a vasra gyakorolt vonzásáról a maga helyén fogunk szólni. A vas az egyetlen anyag, amely furcsa erõt kap ettõl a kõtõl, és sokáig meg is õrzi, a másik vasdarabot úgy fogja magához, hogy néha gyûrûk láncolatának látszik. Ez az, amit a tudatlan nép 'élõ vas'-nak nevez. Az ezzel okozott sebek súlyosabbak. 148. Ez a kõ Cantabriában is kialakul, nem összefüggõ kõzetként, ahogy az igazi mágnes, hanem szétszórt gumókban, ahogy õk nevezik, bulbatiókban. Nem tudom, ugyanúgy használható-e üvegöntésre is, mert ezt még senki sem próbálta ki. Mindenesetre a vasat ugyanazzal az erõvel hatja át. Az építész Timochares mágneskõvel kezdte beboltozni Arsinoe templomát Alexandriában, hogy a vasból készült szobor a levegõben lebegõnek tûnjék. De a munkát félbeszakította saját és Ptolemaeus király halála, aki nõvére számára rendelte ezt az emlékmûvet.

XLIII. 149. Valamennyi fém közül a vas telérje a legbõségesebb. Cantabria tengerpartján, melyet az Oceanus vize mos, van egy igen magas hegy, mely – kimondani is hihetetlen – teljesen ebbõl az anyagból áll, ahogy már említettük az Oceanust szegélyezõ vidékrõl szólva. A tûzzel hevített vas, ha nem edzik meg kalapácsütésekkel, tönkremegy. Amikor vörösen izzik, nem alkalmas arra, hogy kalapáccsal alakítsák, de azelõtt sem, hogy elkezd fehéredni. Ha ecettel vagy timsóval vonják be, a rézhez lesz hasonló. 150. Az ólomfehér, a gipsz és a folyékony szurok megvédi a rozsdától. A rozsdát a görögök a vas antipathiájának nevezik. Sõt még azt is mondják, hogy bizonyos vallási szertartással meg lehet védeni a rozsdától, továbbá, hogy az Euphrates folyónál, a Zeugma nevû városban van egy vaslánc, amivel Nagy Sándor vert valamikor ott hidat. Ennek azokat a láncszemeit, melyeket kicseréltek, megtámadta a rozsda, míg a régieket nem.

XLIV. 151. A vasat nemcsak a sebészetben alkalmazzák, hanem a gyógyítás más területén is. Ugyanis mind felnõtteknek, mind gyennekeknek használ az ártalmas mérgek ellen, ha körülöttük vassal kört rajzolnak, vagy hegyes vasfegyvert háromszor körbevisznek. Ha sírokból kirántott szögeket vernek a küszöbbe, használ az éjszakai rémkép ek ellen. Ha pedig olyan fegyver hegyével szúrnak meg finoman valakit, amivel már sebesítettek meg embert, használ az oldalak és a mellkas hirtelen fájdalmai ellen, melyek szúró érzést keltenek. Bizonyos betegségeket égetessel gyógyítanak, különösen veszett kutya harapasat. Sõt azokat is, akiknél a betegség már elhatalmasodott, és undorodnak az ivástól, tüstént megszabadítja a seb leégetése. Sok betegség, de kiváltképp hasmenés esetén, ugyancsak izzó vassal melegítik fel a gyógyitalt.

XLV. 152. Maga a rozsda is a gyógyszerek közé tartozik. A hagyomány szerint Achilles ezzel gyógyította meg Telephust, akár réz-, akár vasdárdával tette ezt. Mindenesetre egy festmény úgy ábrázolja, amint dárdájáról karddal veri Ie a rozsdát. Régi szögekrõl azonban nedves vassal dörzsölik Ie avasrozsdát. 153. Ennek az a hatóereje, hogy hegesedést idéz elõ, szárít és csillapít. Fölkenve megszünteti a hajhullást. Viasszal és mirtuszolajjal együtt használják a szemhéj érdessége ellen is és a test egészének gennyhólyagocskáira, ecettel pedig orbánc ellen, ugyanígy rühre, vászondarabokban az ujjak körömágygyulladására és kúszó hólyag ellen. Gyapjúba helyezve csillapítja a nõk havi vérzését is, borba áztatva és myrrhával összegyúrva alkalmazzák friss sebekre is, ecettel pedig bõrgöbre. Felkenve a lábköszvényt is enyhíti.

XLVI. 154. A vaspikkely is, amit valaminek az élérõl vagy a hegyérõl nyernek, használatos a gyógyászatban. Hatása leginkább a rozsdáéhoz hasonló, csak még erõsebb, amiért könnyezés ellen alkalmazzák. Vérzéscsillapító, noha a sebeket leginkább vas okozza. Csillapítja a nõk vérzését is. Alkalmazzák a lép betegségei ellen is, továbbá visszaszorítja az aranyeret és az elharapódzó fekélyeket. Por formájában finoman meghintve használ a szemhéjnak is. 155. Fõ javallata azonban nedves tapaszban történõ alkalmazása sebek és sipolyok tisztítására, valamint mindenféle bõrkeményedés eltüntetése és a lecsupaszított csontokon új hús növesztése. Összetétele a következõ: hat obolus..., hat drachma cimolusi kréta, két drachma összetört réz, ugyanannyi vaspikkely, hat drachma viasz, hatodrész olaj. Amikor a sebet ismét ki kell tisztítani vagy be kell kötözni, mindehhez még viaszos tapaszt adnak hozzá.