A fémekben és a kövekben három különbözô föld van; az elsô – a saját keverékein kívül – a kövekben és alkáli sókban található, a második a salétromban, a harmadik a közönséges sóban. Ha ezt a három földet úgy keverjük össze, hogy semmi mást nem adunk hozzájuk, igazi és valódi fémeket kapunk, és köveket is, a képzôdés módjától függôen. Ebbôl azt a következtetést vonom le, hogy a kövek és a fémek természetes módon összetartoznak, ahogy ennek a résznek a következô fejezeteiben és a 2. könyvben meg is mutatjuk; mert a gyakorlatra alapozva az a véleményünk, hogy a fémek és a kövek három egyszerû földbôl állnak, és ez nem az eredményül kapott testekbôl következik – hiszen ezek a testek már keverékek, de keveredés nélkül is elôállhatnak –, hanem a kezdetekbôl. Amennyiben ezek keverhetôk és keverékek, meghatározzák azt a testet, amelynek princípiumait alkotják. Ebben az elmélkedésben a kezdetektôl az eredmények felé haladva kell érvelni, mert az anyagok föld alattiak, egynemûek és oldhatatlanok, hacsak valamilyen új bomlás nem játszódik le. Most, hogy véleményekünket általánosságban kifejtettük, sietve áttérünk a három princípium, nevezetesen a három föld magyarázatára. ...

Eddig általában a föld alatti dolgok princípiumaival foglalkoztunk. . . . Most pedig megmagyarázzuk az egyes princípiumokat, amelyekbôl három van (ez a három föld). Ebben a fejezetben az elsôvel, a másik kettô anyjával és forrásával kezdjük a sort. Az a kô, amely megolvad a tûzben, és megolvadván üveget hoz létre, a kövek minden fajtájában megtalálható. Ezekbôl pedig három van: néhány kô megolvad, más kövek nem olvadnak meg, de erôs tûzben "calx"-szá [oxiddá] válnak, és vannak olyanok is, amelyek nem olvadnak meg, nem is válnak calxszá, és még a legerôsebb tûzben sem változnak. Ezek némelyike sosem változik ugyan, ha vörösen izzik, de jéghidegre hûtve törik és morzsálódik, míg másokat annyiszor izzítunk vörösre és hûtünk jéghidegre, ahányszor csak akarunk, mégsem változnak.

Tekintsük most az elsô fajtát, azokat a köveket, amelyek megolvadnak. . . . Ezek igen sokfélék lehetnek, mert a sár, a homok, a kova és sok más kô megolvad a tûzben; de ezt a fajtát tartjuk az összes közül a legnemesebbnek. A mineralógusok gyakran calxnak hívják. Enélkül minden más ásvány értéktelen vagy terméketlen. Ez a kô olyan fontos az ásványoknak, hogy akár nyers állapotban, akár minden más fém nélkül fordul elô a hegyekben, a jövendô fém csalhatatlan jele lesz . . . ezért ezt a földet vagy követ . . . minden fém, ásvány, kô vagy drágakô elsô princípiumának tartjuk és ismerjük el. . . . Benne van minden fémben és ásványban, minden kôben és drágakôben. . . .

A három földet megtaláljuk az állatokban, a növényekben és az ásványokban. . . . Ennek a háromnak igen nagy affinitása van egymáshoz, és igen hasonlók egymáshoz. Minthogy a zsíros föld rokon azzal a földdel, amelyrôl már szóltunk, és amely a fémeket és köveket folyóssá és ömleszthetôvé teszi, fölöttébb valószínû, hogy szoros rokonságban áll a növények földjével, amely megtalálható a növények kalcinálásakor és a hamu kilúgozásakor. . . . Minden növénybôl elôállítható, mert ez a föld – bár haszontalannak és értéktelennek tûnik – igen szoros rokonságot mutat az ásványok elôbb említett földjével és a mágnességgel. Ez kitûnik az üvegmûvesek mesterségébôl akkor, amikor az üvegmûves kôbôl és kovából, vagyis az ásványok elôbb említett földjébôl olyan üveget készít, amely – vagy a só hiánya, vagy a túl nagy tûz miatt – folyós állapotából besûrûsödik, újra megkeményedik és összeesik. Ha azonban az elôzô földet a hamukból hozzáadják, nemcsak hogy az egész üveg azonnal folyósabb lesz, hanem . . . kiterjed és gyarapodik. Ez nemcsak nagy affinitást mutat a növényi föld és az ásvány között, hanem nagy hasonlóságot, harmóniát és analógiát is, hiszen ez a föld per se üveggé alakítható.

Különösen a rejtett dolgokban van valamiféle harmadik alapanyag, mert nem tagadható, hogy egy kô a fémeket magához valamelyest hasonlatossá, ezért jellegzetessé teszi. Hiszen a fémek abban különböznek a kövektôl, hogy nyújthatók és kiterjeszthetôk. . . . Az, ami a fémet fémmé teszi, ebbôl a harmadik princípiumból származik. . . . De a növényekben és az ásványokban is találunk ehhez az anyaghoz hasonlót. Hiszen amikor a növényeket hevítjük, nemcsak különbözô alakú sók keletkeznek, hanem néha illékony sók is. . . . Az állatokban gyakran figyelnek meg illékony sókat, különösen a szarvas agancsából távoznak ilyenek, ami igen világosan szemlélteti ezt az elgondolást.

Ezért szükségképpen ki kell jelentenem, hogy egy bizonyos halhatatlan forma rejtôzik a dolgokban, egy nehezen megfogható föld. . . . Bár néhány kémikus ezt higanynak nevezi, a szó igazi értelme azonban olyan só, amely a testekben is elôfordulhat és higanyt hozhat létre. . . . Ha ezt princípiumnak tekintjük, az, hogy keverék vagy egyszerû bomlástermék is lehet, ellentmond a princípium egyszerûségének és egységének, hiszen a princípium definíció szerint egyszerû, homogén és egyedi. Ezért azt a következtetést kell levonnom, hogy ezt a harmadik földet hívják higanynak a higanyszerû tulajdonsága, vagyis illékonysága miatt . . . mert ha egy fémet ez a föld nem megfelelô arányban támad meg, újra folyós és illékony lesz...

* A könyv teljes címe: Auctorum Laboratorii Chymici Monacensis, seu Physicae Subterraneae Libri Duo quorum prior profundam subrterraneorum genesin, nec non, admirandam Globi terratque - aerei et subterranei fabricam posterior specialem subterraneorum naturam, resolutionem in partes partiumque proprietates exponit; accessrunt sub finem mille hypotheses seu mixtiones chymicae ante hac nunquam visae, omnia plusquam mille experimentis stabilita, sumptibus et permissu Serenissimi Electoris Bavariae, etc. Domini sui clementissimi elaboravit et publicavit Joannes Joachimus Becherus, spirensis.