Schay Géza és a BME Fizikai Kémia Tanszéke
A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem mai Fizikai Kémiai Tanszékének jogelôdje,
az 1921-ben az országban elsôként alapított
Kémiai Fizika Tanszék volt. Ennek vezetôjét,
Strausz Ármint 1938-ban Náray-Szabó István
követte, akit ekkor neveztek ki a József Nádor Mûszaki
Egyetem Kémiai-fizikai Tanszékének professzorává.
A két világháború közötti egyetemi
képzést megnehezítette a megfelelô fizikai kémiai
tankönyv hiánya. E hiányt felismerve Gróh
Gyula kezdeményezésére jelent meg az elsô
fizikai kémia tankönyv, amelyet Erdey-Grúz
Tibor, Náray-Szabó István
és Schay Géza
írt. Az 1940-ben megjelent, kétkötetes "Fizikai kémia"
volt az elsô önálló, magyar nyelvû, magas
szintû fizikai kémia könyv, amely sokáig egyedüli
alapját képezte a fizikai kémia hazai oktatásának.
Az elsô kötet átdolgozott kiadása 1945-ben jelent
meg, a további kiadásokba azonban beleszólt a történelem.
Az elsô hazai koncepciós per áldozataként Náray-Szabó Istvánt 1947-ben letartóztatták. A tanszék egy ideig vezetô nélkül maradt. Náray-Szabó mûegyetemi katedráját Schay Géza – akkor már mint az akadémia levelezô tagja – csak úgy veszi át 1949-ben, hogy nem a Kémiai Fizika Tanszékre nevezik ki, hanem egy forma szerint újonnan kreált Ipari Elméleti Kémia Tanszékre. A Kémiai Fizika Tanszékkel "egyesített" Ipari Elméleti Kémia Tanszékbôl jön létre 1951-ben a mai Fizikai Kémia Tanszék. Schay Géza ennek 1965-ig volt nagy tekintélyû vezetôje.
Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk azokról, akik a háború és a diktatúra okozta szegénység és mindennapos megpróbáltatások közepette vállalták fiatal generációk szakmai felkészítését és a kedvezôtlen adottságok közepette a kutatást. Saját élményem e korról nem lehet, így errôl beszéljenek inkább a kordokumentumok. Embert próbáló idôszak lehetett az, amikor cipôtalpra, krumplira és más nélkülözhetelen dolgok megszerzésére is nagy erôket kellett összpontosítani, ahogy ezt néhány 1950-bôl származó tanszéki dokumentum mutatja. Az akadémiai tagok kiváltsága az volt, hogy minden hónap 15-ig 1/2 kg szemeskávé vásárlását engedélyezte nekik a Belkereskedelmi Minisztérium.
A Tanszék 1952-ben 15 oktatóval és kutatóval, valamint 16-fôs segédszemélyzettel látta el feladatát. A nehézségek ellenére a Fizikai Kémia Tanszék Schay akadémikus közösségformáló, példamutató kutatói és emberi magatartásával hamarosan újra nemzetközi hírnevet szerzett. A régebbi reakciókinetikai kutatások folytatásaként a heterogén katalízis jelensége kapott nagyobb figyelmet. Ez szinte természetesen vonta maga után az adszorpciós jelenségek beható vizsgálatát. Schay professzor tudományos érdeklôdése a gázok és gôzök fizikai adszorpciójának problématikája és a gázkromatográfia elmélete felé fordult. Munkatársaival több jelentôs eredményt publikált magyar, német, angol és kínai nyelven. Ezen kutatások fô eredményei képezték "A gázkromatográfia alapjai" címû 1961-ben megjelent könyvét. Ennek német nyelvû változatát "Theoretische Grundlagen der Gaschromatographie" címmel a Deutscher Verlag már a magyar nyelvû kiadás elôtt egy évvel megjelentette. Ezt 1963-ban orosz nyelvre is lefordították.
1959-tôl Schay Géza érdeklôdése a folyadékelegyek szilárd felszínen való adszorpciója, valamint a felületi réteg szerkezete és termodinamikai elmélete felé fordult. Kiemelkedik munkái közül a Langmuir-izotermaegyenlet statisztikus mechanikai interpretálása s a gôzök adszorpciója és kondenzációja közötti analógia mélyreható vizsgálata. Nagy Lajos György tanársegéddel olyan új módszert dolgozott ki a fajlagos felület meghatározására, amely a jól ismert BET-módszerrel gyakorlatilag azonos eredményt ad. Ebben az idôben szinte nem volt olyan elegyadszorpcióval kapcsolatos közlemény, amelyben ne hivatkoztak volna Schaynak és munkatársainak a dolgozataira. A Schay–Nagy-féle adszorpciós izotermaosztályozási rendszer bekerült a tankönyvekbe.
Schay Géza sohasem erôszakolta rá munkatársaira
a saját kutatási témáját. Nagy tudásánál
és kiváló lényeglátásánál
fogva olyan témákba is tevékenyen tudott bekapcsolódni,
amelyek távolabb álltak közvetlen szakterületétôl.
Jelentôs szerepe volt abban, hogy 1956-ban Gyarmati lstván
aspirantúrájával hazánkban is megindultak a
nemegyensúlyi termodinamikai kutatások A tanszéken
Ladik János és Varsányi György szerkezetkutatással
kapcsolatban végeztek elméleti munkát. Ezek után
vált Ladik János a kvantumkémia, Varsányi György
pedig a spektroszkópia ma is elismert szaktekintélyévé.
Schay Géza 16 éven keresztül irányította
a Fizikai Kémia Tanszéken az adszorpciós, gázkromatográfiai
és ezekkel kapcsolatos termodinamikai kutatásokat. Mûegyetemi
évei alatt 95 tudományos dolgozata jelent meg, munkatársaival
három szabadalmat nyújtott be, köztük az egyik
a Geiger–Müller-csô készítésére
irányult. Ezzel a tevékenységével elôkészítette
a radiokémiai kutatócsoport tanszéki megalakulását.
A korábbi és a mûegyetemi eredményeinek elismeréseként a régi és az újjáalakult Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban levelezô, 1954-ben rendes tagjává választotta. Két ízben, 1952-ben és 1956-ban nyerte el a Kossuth-díjat. 1962-ben a Német Tudományos Akadémia is levelezô tagjának választotta. 1963-ban a "Kutatás és Találmány" francia érdemrend kitüntetettje lett. A BME 1971-ben emlékéremmel, majd 1982-ben díszdoktori címmel tüntette ki.
A Schay Géza által megalapított és nevével fémjelzett hazai adszorpciós iskola, amely mind a mai napig Budapesten kívül Szegeden és Miskolcon is igen eredményesen mûködik, meghatározó szerepet játszik a felületek fizikai kémiája és a kolloidika nemzetközi színterén.
Schay Géza tanszékvezetôként igen aktívan kapcsolódott be a mûegyetemen folyó vegyészmérnök-képzésbe. A modern szemléletû fizikai kémia oktatás megteremtése az õ nevéhez fûzôdik. Megalapozta a mérnökképzésben megkívánt, természettudományos szemléleten alapuló fizikai kémia anyagát és módszertanát. A tanagyagot az addigiaknál lényegesen közelebb vitte a gyakorlati feladatokhoz. 1952-ben újra megjelent az Erdey–Náray–Schay féle "Fizikai kémia", s ez késôbb alapja lett az 1962-ben Erdey-Grúz Tibor és Schay Géza által írt "Elméleti fizikai kémia" címû háromkötetes munkának. A jól ismert "zöld könyvbôl" kémikus nemzedékek sora alapozta meg fizikai kémiai tudását.
Schay Géza
akadémikus, egyetemi tanár szigorú ember volt. Szigorú
volt mással, de önmagával szemben is. Néhányszor
alkalmam volt hallani, amikor kollégáim és barátaim
elôadását ízekre szedte. Nem habozott, hogy
közbeszólásaival figyelmeztesse az elôadót
pongyola megfogalmazásaira, vagy éppen tévedéseire.
Szigorúsága – mi, a fiatalabb generáció tagjai
bizony féltünk tôle – jóindulattal párosult.
E jóindulatát jelzi az a tanszéki tabló is,
amelyen fényképe alatt a Mr. Joe Indulathew név
szerepel.
Segítôkész ember volt, aki amint lehetett, elôdje, az igazságtalanul meghurcolt Náray-Szabó István segítségére sietett. 1954-ben levelet ír annak érdekében, hogy Náray-Szabó – akit õ kiváló szakembernek tartott – a kitelepítés után Budapesten lakhatási engedélyt kapjon.
Mi, a Budapesti Mûegyetemen, szellemi örököseiként nagy büszkeséggel gondolunk azokra az évekre, amikor Schay professzor a hazai és nemzetközi tudományos élet nagy tekintélyû egyéniségének irányítása mellett formálódott a fizikai kémia tanszék. Emlékét tisztelettel ôrizzük. A BME Vegyészmérnöki Kara 1992-ben, Schay Géza halála után egy évvel, Schay-díjat alapított a fizikai kémia terén kiemelkedô eredményeket elért fiatal kutatók jutalmazására. A díjjal járó érmet a család adja át évrôl-évre.
A Fizikai Kémia Tanszék dolgozói, Schay Géza egykori tanítványai és szellemi örökösei 1997-ben emléktáblával fejezték ki tiszteletüket. Nevét viseli a tanszéki könyvtár. Schay Géza élete, mûegyetemi munkássága arra tanít bennünket, hogy az itthon alkotó, tehetséges emberek a szerényebb körülmények és a nagyobb nehézségek ellenére is igen jelentôs tudományos teljesítményekre lehetnek képesek. Ez jogos büszkeség és egyben remény forrása is.