I. fejezet
I. rész
2. cikkely

Minden test, egyetemes definíció szerint, vagy ... olyan, amibõl felgyülemlés és egyesülés által az összes konkréció keletkezik; ezeket a fiziológusok közönségesen principiumnak, primordiumnak, componentiumnak, ám a leggyakrabban elementumnak és materia primának nevezik. Vagy ... olyan, ami az elõbbibõl koacerválódik és egyesül, vagy olyan, ami sok különálló részecskekomponensbõl áll. Az elõzõ teremtéssel keletkezett és ellenáll a pusztulásnak, az utóbbit alkotással hozták létre, és a pusztulás által elenyészhet. Az elsõ egyszerû és eredeti ...
 

3. cikkely

Minden tudós társaság inkább csak tárgyalja, és nem definiálja, hogy melyek ezek az elsõ, egyszerû, megalkothatatlan, elpusztíthatatlan, univerzális komponensek, vagy közönséges nyelven, mi az összes konkréció általános anyaga. ... Mindenki egybehangzóan vallja, hogy léteznie kell egy olyan egyetemes anyagi princípiumnak, amelybõl az összes konkrét anyag felépül, és amelyre végül, a pusztulás által, elbomlik. Következésképp ennek az anyagnak az elpusztíthatatlanságát, vagy azt a végsõ pontot, ahol minden bomlás abbamarad, senki nem vonja kétségbe, legfeljebb azok, akik a geometriai és a fizikai alapelveket összekeverve arra a veszélyes abszurdumra jutnak, hogy egy valódi kontinuum végtelenül osztható. Ezért, mivel a testi valóság alapvetõ magyarázata vagy alakszerûsége egyedül a kiterjedés, vagy a hosszúság, magasság és mélység valódi mértéke, amint korábban, a harmadik fejezetben bebizonyítottuk, ... és mivel semmi sem lehet az anyag vagy a fizikai kiterjedés gyökere vagy kezdete, csak ... az, ami oly parányi és szilárd, hogy a természetben semmit sem képzelhetünk nála kisebbnek és tömörebbnek (amint a matematika vagy az imaginárius kontinuitás gyökere a pont, úgy a fizikai vagy érzékelhetõ kontinuitás gyökere a legkisebb mennyiséggel bíró test), azaz Demokritosz, Epikurosz és követõik ATOMJA, és Cartesius érzékelhetetlen részecskéje: így a nyilvánvaló szükségszerûség alapján megállapíthatjuk, hogy ... az oszthatatlan testek vagy atomok kivételével egyetlen princípium sem jogosult arra, hogy az elsõ univerzális anyag összes tulajdonságára vagy attribútumára igényt tartson. ...
 

7. cikkely

(3) LÉTEZÉSÜKET illetõen; egyetlen józan ítélõképességû ember sem vonhatja hosszan kétségbe, hogy vannak olyan dolgok, mint az atomok vagy a felbonthatatlan testek a Rerum naturában.

(1) A természet nem teremthet semmit a semmibõl, és semmilyen dolgot sem apaszthat semmivé: ez olyan axióma, amelynek nyugalmát soha nem zavarták meg, még azok sem, akik támadták az elsõ fogalmak bizonyosságát, és a geometriát csalással vádolták. S ha ez így van, kell lennie valamilyen közös anyagnak vagy egy univerzális valaminek, ami megalkothatatlan és elpusztíthatatlan, és mivel elõbb létezik, az összes dolog ebbõl épül fel, és mivel nem oszlatható fel, élettartama végén minden dolog erre bomlik le.

...

8. cikkely

A természet a testeket rendkívül parányi vagy érzékelhetetlen részecskékre bontja le; ez kétségtelenül nyilvánvaló úgy az élõlények táplálásakor (élelmüket sok olyan érzékelhetetlen részecskévé párologtatja el, amelybõl a test tápláléka áll, különben nem lehetne általános egymásra épülés, növekedés, asszimiláció), mint a holt testek elhamvasztásakor. Ezt az alapot Des Cartes helyesen gondolta oly biztosnak és nyilvánvalónak, hogy az érzékelhetetlen részecskék létezését elegendõnek tartotta ebbõl bebizonyítani. Talán majd azt mondják (írja), hogy minden testben több olyan részt is szemügyre veszek, amelyek annyira kicsinyek, hogy nern lehet érzékelni ôket. És tudom jól, hogy ezt azok, akik érzékeiket a megismerhetô dolgok mértékének veszik, nem fogják helyeselni. Ámde nagy igazságtalanságnak tûnik számomra az emberi okoskodással szemben, ha nem akarjuk, hogy messzebbre jusson a szemnél, és senki sem kételkedhetik benne, hogy vannak annyira pici testek, hogy egyetlen érzékünk sem észlelheti ôket, csupán azt kötve ki, hogy vegye fontolóra, mely testek adódnak hozzá minden alkalornmal az állandóan, fokozatosan növekvô dolgokhoz stb. (A filozófia alapelvei, IV. rész, 201.) (Dékány András fordítása)

...
 

11. cikkely

(2) Ami a bizonyítást illeti; amint az Univerzumban létezik aliquid inane, valami oly tisztán üres, hogy minden testi valóságtól teljesen meg van fosztva, úgy léteznie kell aliquid corporeumnak is, oly tisztán testtel bíró vagy szilárd valaminek, ami minden ûrtõl teljesen meg van fosztva, aminek különös szilárdságára csak az atomok tarthatnak igényt oszthatatlanságuknál fogva: ezzel az atomok léte be van bizonyítva. Ezt a magyarázatot Lucretius igen elegánsan fogalmazza meg:

És végül: ha üres tér nem tátongna sehol sem,
Minden zsúfolt lenne, viszont ha a dolgok az ûrben
Nem lennének, s nem foglalnának el helyet abban,
Minden tér iszonyú ûrként tátongana, pusztán.

(Lucretius: A természetrõl (De rerum natura), I. könyv
Tóth Béla fordítása)

...

IV. fejezet
Az atomok legfontosabb tulajdonságai
I. rész
2. cikkely
Atomjaink TULAJDONSÁGAI általánosra és specifikusra válnak szét. Általános tulajdonságok: 1) a szubsztancia hasonlósága; mivel minden atom egyaránt testtel bír és szilárd, lényegében azonosnak, vagy egy és ugyanazon természetûnek kell lennie, mert az esszencia különbözõségérõl nincs tudomásunk. ... Ebben a tekintetben nincs különbség az atomok között. 2) Nagyság, vagy mennyiség, ami nem hiányozhat, hiszen az atomok nem matematikai pontok, hanem anyagi valóságok, és a mennyiség vagy a kiterjedés az anyag sajátos és elidegeníthetetlen tulajdonsága; tehát mindennek, aminek anyag van, kiterjedése is van. 3) Alak, amely a mennyiség lényeges kísérõje. Amennyiben az atomok a legkisebb testek, és képzeletbeli pontokra átellenben állnak, valós méretekkel kell rendelkezniük, minek következtében ezek a méretek a végpontokban vagy a felületen végzõdnek, vagyis meghatározzák az alakot. ... Alakjuk nem síkbeli, hanem szilárd, ahogyan Euclides írja (lib. 2. def. 1.) solidum est, quod longitudinem, latitudinem et crassitudinem habet [szilárd, amelynek hossza, szélessége, vastagsága van]. 4) Nehézség vagy súly, amely a szilárdság szempontjából is fontos, és mozgásuk alapja. ... Mármost ez utóbbi három tulajdonság bármelyikét tekintve az atomok különbözhetnek egymástól. Ha a nagyságot vesszük, néhány nagyobb lehet, mint a többi, ha az alakot, néhány gömb alakú lehet, mások kocka alkúak, egyesek simák, mások érdesek stb., és ha a súlyt nézzük, néhány súlyosabb, a többi kevésbé súlyos lehet, de ez mozgásuk gyorsaságát vagy lassúságát nem befolyásolja, mert korábban bebizonyították, hogy két, különbözõ súyú test egyfoma sebesen süllyed.

...

4. cikkely
Az atomok speciális tulajdonságai például az alak bizonyos megnyilvánulásaihoz kapcsolódnak, ilyen a simaság, a hegyesség, a szögletesség, és ezek ellentétei, az érdesség, a tompaság, a kerekdedség stb. ... Az összes ilyen tulajdonság, tehát mind az általános, mind a specifikus ... egynemû és elválaszthatatlan. A többi tulajdonság rárakódik csak az atomokra, ilyen például az egyesülés, az összekapcsolódás, a helyzet, a rend, a szám stb., amelyekbõl az összetett testek tulajdonságai származnak. ...
 

...

IV. rész
10. cikkely

Ateizmust támadó könyvünkben, a világ semmibõl való teremtését tárgyaló fejezetben, alkalmunk volt megvizsgálni és megtisztítani a salaktól Epikurosznak azokat a zavaros tanait, amelyek vagy abszurdak, vagy ateisták. Nem engedhetjük el azonban az Olvasót enélkül a rövid bírálat nélkül. A következõ állításokat kell elvetnünk: 1) az atomok örökké léteztek a végtelen térben, 2) mozgási képességük örökké bennük rejlett, és semmilyen külsõ eredetre nem vezethetõ vissza, 3) elválaszthatatlan súlyuk nem hat középpontra, 4) a merõlegestõl elhajló mozgásuk természetes velejárója a súly miatti merõleges süllyedéstõl való eltérésnek. Ezek helyett a következõket javalljuk: 1) Az atomokat Isten ex nihilo [a semmibõl] teremtette, mint a világ elegendõ anyagát, az örökkévalóságnak abban a részében, amelyet végtelen bölcsessége alkalmas idõpontnak ítélt; 2) teremtésükkor Isten belsõ energiával vagy a mozgás képességével erõsítette meg vagy itatta át õket, és ezt a világon végbemenõ minden természetes hatás vagy mozgás [ezek megkülönböztethetetlenek] elsõ okának tekinthetjük; 3) súlyuk nem létezhet középpont nélkül; 4) belsõ mozgatóerejük miatt állandóan keveredniük kell egymás között a mozgatóerõ betáplálásától kezdve addig, amíg a természet bérbevétele le nem jár. Ezekkel a korrekciókkal Epikurosz vélekedésének mérgezõ része tudatlanságunk egyik leghatékonyabb ellenszerévé alakulhat át: az atomok mennyisége az összes konkrécióhoz elegendõ, s különbözõ alakjaikból és mozgásaikból ered az anyagok összes minõsége és hatása, amint a következõ tárgyalásban sorra bebizonyítjuk. ...