Philalethes: Az alpesi ország minden nagyszerûsége és Itália felsõ részének szépsége dacára az elõttünk elterülõ táj rendkívül vonzó, s ezt nemcsak a rajta fekvõ tárgyak változatosságának és pompájának, hanem történelmi varázsának is köszönheti. Már Itália történetének kezdetén dicsõítették e dombokat; sokuk tetejét etruszk városok koronázták. A Trasimeno-tó széles, nyugodt tükre tölggyel és gesztenyefával borított dombok alatt terül el; az a magaslat, ahol Hannibál vezette a sereget, mely csaknem megfosztotta Rómát a hatalomtól, most gyönyürûen zöldell a szárba szökkent kukoricától. Itt a Tiberis fut kéken csillogó hegyi patakként, kiérdemelve a Vergilius által adományozott ceruleus jelzõt; ott a chiusi ingovány küldi ugyanolyan magasból mellékfolyóit Etruria és Latium folyóiba. Messze-messze a júdásfa bíbor lombjától élénk szabin erdõk húzódnak végig kék domboldalakon, s a dombok fölé havas hegyek magasodnak. Mily gazdag és nemes e táj! Mily hatalmas! Mennyi színben játszik!

Eubathes: Talán az erdõket olyannyira élénkítõ fa gazdagságából ered a ver purpureum kifejezés.

Ismeretlen: A bíbor jelzõ egyaránt érvényes a szabin erdõkre és az umbriai síkságokra, ahol a baltacim szabja meg az uralkodó színárnyalatot; ez a növény most teljes pompájában virágzik, s a Clitumnus partjait, mint régen, ragyogó színnel vonja be.

Eubathes: A természet talán majdnem ugyanolyannak mutatkozik, mint 2000 évvel ezelõtt; de mennyire megváltozott az ember! – civilizáltabbá vált, ám jelleme gyengébb lett. Mennyire különböznek az ókori umbriaiaktól és szabinoktól azok a népek, akik most lakják ezeket a hegyeket és völgyeket!

Ismeretlen: Az ok elég nyilvánvaló. Az embert a szokásai alakítják; az erkölcsi és politikai tényezõk szinte teljesen megformálják a jellemét; a természetet azonban állandó törvények irányítják. Az atmoszféra, a hegyek, a völgyek, a síkságok, a meleg és a hideg mértéke kis különbségekkel mindig ugyanaz; akár laknak rajta, akár kihalt, a talaj vadon is, megmûvelve is terem gyümölcsöt és virágot.

Philalethes: Ha a glóbusz külseje csak kis változásokra hajlamos, a dolgok elemeiben állandóságnak kell érvényesülnie; valaminek megváltoztathatatlannak kell lennie. Elárulna nekünk valamennyit filozófiájának errõl a részérõl – mik a dolgok valódi elemei? Ha a természetben állandóság van, az anyag nem lehet végtelenül osztható vagy változtatható: könyörgöm, világítsa meg nekünk e homályos és nehéz dolgokat.

Ismeretlen: Szívesen beszélek errõl a tárgyról. A dolgok valódi elemeit nem mutathatom meg önöknek; de megmutathatom azokat az anyagokat, amelyek, mert nem tudjuk felbontani õket, elemiek a számunkra: matematikai szempontból lehetségesnek tûnik az anyag végtelen oszthatóságának bizonyítása; de mechanikai osztásra alkalmas eszközeink rendkívül korlátozottak. Teljes okkal hihetjük, hogy kémiai bomlásokat kiváltó erõink távolról sem bontakoztak ki eddig végsõ formájukban; bizonyos anyagok még a természetes és mûvi behatások nyomán is változatlannak tûnnek; ha tehát a fémet, például a vasat savban oldjuk vagy egy rugalmas fluidummal szublimáljuk, vagy százféle vegyülésbe visszük, változatlan tulajdonságokkal nyerhetjük vissza, anyaga és mennyisége sem változik. Egy test elbonthatatlanságának próbája, hogy minden kémiai változás során nõ a súlya, vagy változásai egy új anyaggal való egyesülésébõl erednek. Egy test összetett voltának próbája, hogy új alakokba átalakulva csökken a súlya; ha tehát az ezüst-oxidnak nevezett, olivaszínû anyagot hõvel ezüstté alakítjuk át, kevesebbet nyom, mint korábban; de minden esetben, amikor akár súlygyarapodás, akár súlyvesztés következik be, a körülmények vagy a felvett, vagy a leadott anyagtól függenek, melyek akár szilárdak, folyékonyak, akár légnemûek lehetnek, és mindig összegyûjthetõk és lemérhetõk. A fémek, a kén, a foszfor, a szén, a szelén, a jód, a bróm és bizonyos rugalmas fluidumok az egyedüli anyagok tudomásunk szerint, amelyek nem állíthatók elõ az anyag más alakjaiból, és nem is alakíthatók át azokká. Egy korábbi alkalommal elmagyaráztam önöknek, hogy eme anyagok mindegyike ugyanolyan relatív arányban vagy az arányok valamely többszörösében vegyül; innen származik az az elképzelés, hogy kis, szétbonthatatlan részecskék, melyek alakja és súlya mindig ugyanaz. Az elbonthatatlan testek legkisebb ismert relatív arányainak súlyai a következõk: hidrogén 1, klór 35,42, oxigén, 8, fluor 18,68, jód 126,3, bróm 78,4, nitrogén 14,15, kén 16,1, foszfor 15,7, szén 6,12, bór 10,9, szelén 39,6, szilícium 7,5, alumínium 13,7, berillium 17,7, ittrium 32,2, magnézium 12,7, cirkónium 33,7, tórium 59,6, kálium 39,15, nátrium 23,3, lítium 10, stroncium 43,8, bárium 68,7, kalcium 20,5, mangán 27,7, cink 32,3, vas 28, ón 58,9, arzén 37,7, molibdén 47,96, króm 28, volfrám 94,8, nióbium 185, antimon 64,6, urán 217, cérium 46, kobalt 29,5, titán 24,3, bizmut 71, réz 31,6, tellúr 32,3, kadmium 55,8, nikkel 29,5, ólom 103,6, higany 202, ozmium 99,7, ezüst 108, palládium 53,3, ródium 52,2, arany 199,2, iridium 98,8, platina 98,8.

Philalethes: Miként vélekedik eme súlykülönbség okáról? Lehet, hogy a részecskéik különbözõ méretûek, vagy ugyanakkorák, de különbözõ mennyiségû pórust tartalmaznak vagy más az alakjuk?

Ismeretlen: Ezeket a kérdéseket nem válaszolhatjuk meg közvetlenül. Néha megoldhatjuk õket olyan hipotézissel, amely kielégítõ magyarázatot ad a kémiai jelenségekre; de minthogy sohasem láthatjuk a testek elemi részecskéit, rájuk vonatkozó érvelésünknek a mechanikából származó analógiákon és azon az elképzelésen kell alapulnia, hogy a kis, oszthatatlan részecskék ugyanazokat a mozgástörvényeket követik, mint azok a tömegek, amelyeket alkotnak.

Eubathes: Úgy vélem, ez az érvelés ellentmond a józan gondolkodás elveinek. A matematikában mindig felteszik, hogy a vonalak pontokból állnak, a felületek vonalakból, a testek felületekbõl; az elemeknek még sincs kapcsolatuk a belõlük felépülõ dolgokkal. Ugyanez vonatkozik a fényre: az ön elmélete szerint a fehér fénynek sok fehérfény-részecskébõl kellene állnia; holott az analízis azt bizonyítja, hogy többféle, egymástól különbözõ, színes részecskébõl áll. Boskovic hipotézise szerint, mely kellõ magyarázatot nyer Mako Institutio Physicájában, az anyag, amennyire értem, oszthatatlan, taszítással és vonzással rendelkezõ pontokból áll, melyek fizikai és kémiai elemeknek tekinthetõk.

Ismeretlen: Ön téved, ha azt hiszi, hogy olyan rendszert fogadtam el, mint az Anaxagorasz-féle Homooia, és úgy gondolom, hogy az elemek fizikai molekulák, melyek az általunk szétbonthatatlannak vélt testek tulajdonságaival rendelkeznek. Éppen ellenkezõleg, soha nem ruházom fel õket alakkal vagy színnel – mindkettõ fényvisszaverõ képességet vonna maga után: Boskoviccsal együtt csupán olyan pontoknak tekintem õket, melyek súllyal, valamint vonzó- és taszítóerõkkel rendelkeznek; és elrendezésük körülményei szerint vagy gömböket, vagy szabályos testeket alkotnak, s képesek vagy az egyik, vagy a másik alak felvételére. A korpuszkuláris elmélet tételeihez mindössze azt kell feltenni, hogy azok a molekulák, amelyeket nem tudunk szétbontani, gömb alakú molekulák; a gömb alakú molekulák elrendezésével szabályos testek képzõdnek; és a molekulák bizonyos vonzó- és taszítóerõkkel rendelkeznek, amelyek pozitív és negatív elektromosságnak felelnek meg. Ez nem olyan feltevés, melyet nem támasztanak alá kísérletek; különféle tapasztalások valószínûsítik az elképzelést, s ezeket most önök elé tárom. Az elsõ tapasztalat szerint minden test fluiddá válhat megfelelõ hõ hatására, ami mozgási szabadságot tételez fel részecskéikre nézve, és ami csak úgy magyarázható meg kellõképpen, ha feltesszük, hogy a részecskék fluid állapotban gömb alakúak. A második tapasztalat szerint megszilárduláskor minden test szabályos poléder alakot képes felvenni. A harmadik tapasztalat szerint minden kristályos test szabályos elektromos pólusokat mutat. És a negyedik szerint a testek elemei bizonyos elektromos vonzásokkal és taszításokkal elválaszthatók egymástól.